AntalVali.com

Sajnos, a kórházban is vannak komplikációk, ott is halnak meg babák szüléskor és utána. Lehet, hogy arányait tekintve ugyanaz a helyzet. Van sok olyan baba, aki a kórházi segítségnek köszönhetően jól van, de vannak olyanok is, akik súlyos sérüléseket szerezve élnek tovább. Mindkét fiam kórházban született, az orvosaim jók voltak, viszont a második szülésemnél a szülésznő finoman fogalmazva egy pszihopata állat volt. A szülésre nem mint fájdalmasan gyönyörű emlékre gondolok vissza, hanem úgy, hogy túl kellett rajta esni, kiszolgáltatottan. Olyanok voltunk, mint egy szülőgép. Ha az ember panaszkodott, akkor lenézően közölték, hogy ez a dolog természetes, vagy, hogy ilyen nincs is. Nekem is elmagyarázta a szülésznő, hogy olyan mértékű fajdalommal, mint az enyém még soha senki nem szült meg, és ebből nem lesz baba. Egy óra múlva megszületett a fiam és szerencsére a fogadott orvosom ügyeletes volt, mert nem hívta volna be. Hat és fél hónapos terhességemtől 2 újnyira nyitott külső-belső méhszájjal voltam. Nem szoríthattam magamhoz újszülött babámat, és csak szoptatáskor egy félórát volt velem három óránként. Akkor, személyesen mesélt egy anyuka arról, hogy a főorvos meccset nézett, és amíg vége nem volt nem ment be megcsászározni, pedig ömlött belőle a vér, de miután volt fogadott orvosa, senki nem nyúlhatott hozzá. A gyermeket újraélesztették, szellemileg teljesen sérültté vált és 10 évnek kellett eltelnie, hogy másik gyermeket mert vállalni, de rettegett a szüléstől. Egy másik babát fürdetés közben ejtett ki kezéből a nővér, és koponyalapi töréssel adták haza, elhallgatták a dolgot. Életveszélyes állapotban került kórházba, még a szülőket vádolták meg, mire kiderült az igazság. Szóval, sok olyan esetről tudok, ahol nem tettek meg a kórházban semmit az újszülöttért, tehát sok ártatlan gyermek életébe került a nemtörődömség, csak elkendőzik, eltussolják.

Nagy tiszteletet érzek amiatt, hogy felvállalt egy ügyet amiben hisz, és ezzel a számára nehezebb utat járja. Ma is a szegedi vagy más klinika megbecsült orvos-nőgyógyásza lehetne, ha a korházi tapasztalata nem indítja el egy másik úton, aminek a szakmai és társadalmi megítélése elég vegyes. Különböző fórumokon pro és kontra érvelnek mellette vagy ellene az emberek. Gondolom, akik a máglyára küldenék, mert ilyet is olvastam, nincsenek tisztában azzal a szakértelemmel, és szakmai tapasztalattal, amivel rendelkezik. Közben eszembe jut az a szochiálpszichológiai alaptétel, mely szerint egy esemény társadalmi megítélése azon múlik, hogy mi lett a következménye. Ennek fényében nagyjából érthető a máglya, ha számomra nem is fogadható el.

Egy élet elvesztése minden esetben sajnálatos, természetesen a hozzátartozóknak több a sajnálatosnál. Ha hinnék a jogban, azt mondanám, hogy ki fog derülni, hogy milyen mértékben terheli a felelősség, de sajna tudom, hogy a jognak nincs köze az igazsághoz, csak ahhoz, hogy mit lehet bizonyítani, és a bizonyítási eljárás során milyen bizonyítékokat, illetve szakértői véleményeket fogad majd el a bíróság.

Valamelyik újsághírben olvasható volt, hogy az előzetes letartóztatására, nem a szökés, hanem a bizonyítékok eltüntetése vagy megsemmisítés miatt volt szükség. Bennem azért felmerül a kérdés, hogy vajon milyen bizonyítékok lehetnek MÉG, amiket a rendőrség ezidáig nem tudott lefoglalni, és amiket kéz és lábbilinccsel akar megvédeni. Én egyszerűen szégyenkezem az eljárás miatt.