AntalVali.com

Az a kijelentés, miszerint a só egészséges, az első pillanatban talán megdöbbentően hangzik. Az igazság azonban az, hogy só nélkül nem lenne élet. A tengervízben, amely minden élet alapja, az ásványi sók oldott állapotban találhatók. Terápiás alkalmazás során - mint mindig - az adagolásról és a megfelelő fajta kiválasztásáról van szó. A látszólagos ellentmondás eltűnik, ha ásványi sókról vagy ásványi anyagokról beszélünk, és nem egyszerűen csak sókról. Hogy mennyire fontosak az ásványi anyagok egészségünknek, azt a 19. század végén fedezte fel Jákob Moleschott holland kutató.

Moleschott felismerte, hogy az ember csak akkor marad egészséges, ha a sejtek életéhez szükséges ásványi anyagok állandóan rendelkezésre állnak a megfelelő mennyiségben és a megfelelő arányban. Erre a felismerésre alapozva fejlesztette ki szenzációs terápiáját egy orvos, Wilhelm Heinrich Schüssler.

Schüssler éveken át terjedelmes tanulmányokban véreredményeket értékelt. Végül krematóriumokban elégetett holtak hamvait is megvizsgálta. Arra a következtetésre jutott, hogy az emberi életnedvek és szövetek, csontok és szervek különböző arányban tartalmazzák az egyes ásványi sókat. Egy pontban mindig megegyeztek az eredmények: minden esetben 12 ásványi vegyület fordult elő, függetlenül attól, hogy kinek a vérét vagy hamvait vizsgálta. Ebből arra következtetett, hogy ez a 12 ásványi vegyület nélkülözhetetlen (esszenciális) az emberi szervezet számára, hogy hiányuk betegségeket okoz, és ha biztosítjuk őket a szervezet számára, akkor ezek a betegségek gyógyíthatók. így született meg a terápia koncepciója.

Mindig is nagy hatással volt Schüsslerre Christian Friedrich Sámuel Hahnemann terápiája, akinek Schüssler előtt két évtizeddel Párizsban nagy praxisa volt. Hahnemann módszerét 1807 óta homeopátiának nevezik. A homeopátia alapja az úgynevezett hasonlóság elve: „Hasonlót a hasonlóval gyógyítani.”. Eszerint az az anyag, amely okozza a betegséget, sikeresen alkalmazható egy hasonló betegség gyógyítására, ha azt az anyagot lehetőleg kis adagokban adjuk be. Ezért erősen hígítják vagy - a homeopátia nyelvén szólva - „potenciálják” az anyagokat. Hahnemann a hígításhoz vizet, alkoholt és tejcukrot használt. A hígítási arány 1:10-től egészen a már szinte elképzelhetetlen 1:1 000 000 000 000-ig terjed. Schüssler az ásványi sókkal folytatott terápiához ezt a potenciálást vette át. Viszont felszámolta a homeopátiában használt, átláthatatlanul sok szert.

A tizenkét só

Schüssler kizárólag az általa felfedezett tizenkét fő sóval dolgozott. Úgy kellett őket átalakítani, hogy a test beteg sejtjei számára is elérhetők legyenek. A kálium- és magnéziumfoszfátok például fontosak az izomsejteknek, a vasat a vér- és hámsejtekbe kellett eljuttatni, a nátrium az agy, a nemi szervek, a szív és a máj számára fontosak.
Mivel testünkben a sejteket védőhártya, membrán veszi körül, az ásványi sók, amelyeket magunkhoz veszünk, ebben a formában nem képesek a sejt belsejébe bejutni, ahol szükség van rájuk. A homeopátiában alkalmazott hígítással azonban az ásványi anyagokat olyan finoman eloszlatják, hogy képesek lesznek áthatolni a védőburkon. Schüssler ezért a tizenkét ásványi sóból homeopátiás potenciákat készített, hűen felismeréséhez: „Minden sót oly mértékben kell hígítani, hogy az az egészséges sejtek működését ne zavarja, viszont képes legyen megszüntetni az esetleges zavarokat.” Így kapcsolódott össze az ásványi terápia és a homeopátia, és megszülettek a Schüssler-sók, amint azokat manapság is használják.

A homeopátiás előkészítésnek köszönhetően a sók már az emésztőrendszer első szakaszában, a szájüregben hatni kezdenek. A hígított gyógyító sókat már itt felveszi a nyálkahártya. Nagy részük egyáltalán nem jut a gyomorba vagy a bélbe, ahol a gyomorsav és más emésztőnedvek megváltoztathatnák összetételüket.
Schüssler, miután a homeopátiás sók hatásáról meggyőződött, terápiás céllal alkalmazni kezdte őket praxisában. Amikor Oldenburgban diftériajárvány volt, több mint 1000 gyereket kezelt Kálium-chlo-ratum ásványi vegyülettel, és szenzációs gyógyulási eredményeket ért el. Kevésbé látványos területeken is sikeres volt. Izomgörcsökre például Magnesium phospho-ricum sót adott, ami néhány pillanat múlva csillapította a fájdalmat.

Egy új népi gyógymód
Schüssler sikereinek gyorsan híre ment, egyre nagyobb volt az érdeklődés terápiás sói iránt. Gyógymódja hamarosan meghonosodott az úgynevezett népi gyógyászatban. Manapság a Schüssler-sók számos terápiának állandó részét képezik. Aki használja őket, egyre egészségesebbnek érzi magát, mert a test öngyógyító erőit aktiválja, ezzel optimális módon erőssé és ellenállóvá teszi a szervezetét.
A biokémia mint fogalom Dr. Wilhelm Heinrich Schüsslertől származik. Ő maga nevezte így azt a rendszert, amelyben kémiai és biológiai folyamatok egymásba fonódnak. A modern kémia tőle vette át ezt az elnevezést. A Schüssler által használt kémiai ásványi vegyületeknek a kémia nyelvén más nevük van. Például: Schüssler Kálium chloratum sóját a kémia kálium-kloridnak nevezi.
Mivel ezek a kémiai vegyületek nagy hatással vannak a sejtekben zajló biológiai folyamatokra - mint azt Schüssler felfedezte -, ezért a biokémia szó igen találó.

A sók hatása a testben
A biokémiai terápia során a sejtek szükség esetén - például egy megfázásnál - értékes segítséget kapnak. Az erős hígítás folytán az ásványi anyagok potenciái éppen oda kerülnek, ahol a testnek sürgősen szüksége van rá. A Schüssler-sóknál tehát nem a szervezet ásványi sókkal történő alapellátásáról van szó. Ezek a táplálékkal kerülnek a testünkbe. Néha azonban éppen csak kis mennyiségek hiányoznak. Dr. Wilhelm Schüssler molekulaeloszlási-zavarról beszélt. A megfelelő anyag nem a megfelelő időpontban van a megfelelő helyen. Ezek lehetnek például mag-néziumionok, amelyek nem állnak az izmok rendelkezésére, bár a táplálékunk elegendő mennyiséget tartalmaz. Ilyenkor fájdalmat érzünk az izmokban, de akár görcsök is előfordulhatnak. A nagyon finom hígítású Magne-sium phosphoricum D6 potencia viszont azonnal megszünteti ezt a hiányt. A mag-néziumrészecskék utat találnak az izomsejtekbe, ahol sürgősen szükség van rájuk, és ekkor a fájdalom megszűnik.

Az ásványi anyagok életfontosságú természetes anyagok, amelyeknek nincs mellékhatása. Nem gyógyszerekről van szó vagy esetleg drogokról. A Schüss-ler-sók - mivel gyorsan befogadják őket a sejtek (abszorpció) - képesek a megzavart ásványháztartást helyreállítani. A zavar megszűnik, a szervezet öngyógyító erői újra aktívak lehetnek. A Schüssler által kifejlesztett gyógyszerek tabletta formájában szedhetők. Léteznek golyócskák vagy folyékony szerek is, de ezek kevésbé használatosak. A tejcukorban oldott sók - a Silicea kivételével - mindenkor egy savas és egy bázikus elemből állnak. A megnevezésekben az első tag mindig a bázikus elemet jelöli, a második a savasat. Például: Magnesium (bázikus) phospho-ricum (savas).
A Schüssler-sók nagyfokú hatékonysága és összeegyeztethetősége ezen az egyensúlyon alapszik. Ha azonban hígítatlan formában, nagyobb dózisban tiszta ásványi sót juttatnánk testünkbe, hosszú távon káros, betegséget okozó lerakódásokra kellene számítanunk. Schüssler hígított ásványi kombinációi ezzel szemben kockázat nélkül használhatók.