A szoptatás újabb káros hatásai az amerikai gyermekgyógyászok szerint
Mikor kisiskolás koromban órákat ültem egy matekpélda felett, majd elkezdtem nyafogni anyukámnak, hogy "de én ezt nem tudoom megoldani...", mindig azt mondta: "Persze, mert mindennel foglalkozol, csak azzal nem, amivel kellene." És valóban: rágtam a ceruzám végét, kiszíneztem a rajzokat, elolvastam a környező feladatokat is, de nem a példa megoldásán törtem a fejem.
Valahogy így járhattak most a kedves tajvani és amerikai kutatók is, mikor a genetikától a szoptatásig mindenben keresték a gyermekkori atópiás dermatitisz okát, csak ott nem, ahol a megoldás valóban rejtőzik: a (jelen esetben az anyuka által folytatott) táplálkozásban és a kozmetikumokban...
Adrica
A túl hosszú ideig tartó szoptatás megemeli, és nem csökkenti a viszketéssel járó allergiás bőrbetegség, az úgynevezett atópiás dermatitisz gyakoriságát, ami a csecsemők 12 százalékánál fordul elő. Azoknál a gyermekeknél, akiknél magas a kockázata az allergiás megbetegedések kialakulásának, az Amerikai Gyermekgyógyászok Társasága a kizárólagos szoptatást 4 hónapos korig javasolja.
Az atópiás dermatitisz öröklődik és általában a gyerekek egy éves kora előtt jelentkezik. Akár egész életünket végigkísérheti, de legtöbbször elmúlik a gyermekek ötéves kora előtt.
Ekcéma és szoptatás: összefügg?
A genetikai tényezőkön túl tajvani kutatók azt vizsgálták, hogy a betegség kialakulása összefügg-e a szoptatás hosszával, illetve a hozzátáplálás megkezdésének idejével. A közhiedelem úgy tartja, hogy a hosszú ideig tartó szoptatás és a későn megkezdett hozzátáplálás megelőzi ezt a bőrbetegséget, ám mindezidáig erre vonatkozó tudományos bizonyíték nem született.
A vizsgálat során 6 illetve 18 hónapos tajvani gyerekek szüleinek különböző kérdésekre kellett válaszolniuk önmagukról, gyerekeikről és lakáskörülményeikről. A vizsgálatban nézték a dohányzási szokásaikat, allergiás anamnézisüket, iskolázottságukat. Kikérdezték, meddig szoptattak, mikor kezdték el a hozzátáplálást, és hogy fordult-e elő atópiás dermatitisz a gyermekek között.
Több mint húszezer gyermek közül 18 hónapos korára 2449 gyerek szenvedett atópiás dermatitiszben, amely az esetek 12 százaléka - ugyanilyen arányt mutattak a korábbi felmérések is. Miután kiszűrték a szülők atópiás dermatitisszel kapcsolatos kockázati tényezőit, mint például a szülők allergiája, háziállatok megléte, penész jelenléte környezetükben, illetve a dohányzás előfordulása, azt tapasztalták, hogy a hosszú ideig tartó szoptatás nemhogy védő faktor lenne a bőrbetegséggel szemben - ahogy számítottak rá -, hanem növelte annak a kockázatát.
Későn kezdett hozzátáplálás: nem kockázati tényező
Ezek az eredmények ellentmondanak az eddigi kutatási eredményeknek, amelyek szerint a hosszú ideig szoptatott babák kisebb valószínűséggel lesznek ekcémásak. Mindezek ellenére Dr. Chao-Hua Chuang nem javasolja a szoptatás abbahagyását, hiszen annak számos egyéb jótékony hatása is van. A vizsgálat szerint a hosszú szoptatás igen, a később bevezetett hozzátáplálás azonban nem befolyásolja az allergiás tüneteket.
- A hozzászóláshoz belépés szükséges
Hozzászólások
Lenóka nem unatkozó kismama, aki a gyereknevelés helyett a
neten csüng, hanem SZAKEMBER. Ebben a kérdésben speciel szoptatási tanácsadó, és már nagyon sok édesanyának segített, akinek nem indult meg a teje, vagy nem akart szopizni a babája. Nem hobbyból osztja az észt, hanem hivatásból. És bizony néha egyetértek vele, amikor vehemensebben nyilvánítja ki a véleményét, de csak annak érdekében, hogy a kismama végre térjen már észhez, és ne a szakkönyveknek akarjon megfelelni - ahogy ezt Te is jónak látnád.
Lenóka nem gonosz! Csak kíméletlenül megmondja az igazat, még akkor is, ha egyeseknek fáj az igazság, és úgy tűnik, hogy ez a nő gonoszkodik. Meg egyébként is, akinek nem inge, nem veszi magára.
Mellesleg múlt vasárnap tartottam egy előadást a Születés Hetén arról, hogy miként alakul ki a csecsemő immunrendszere, és bélflórája, amelyhez elengedhetetlen a szoptatás. Ugyanezen a rendezvényen tartott egy lebincselő előadást Nagy-Kalmár Szilvia pszichológus Nicsak ki beszél címmel, amely pont arról szólt, hogy miképp alakíthatjuk ki az egészséges kötődést a gyermekkel már magzati korban, és az a tapasztalat, hogy ez a technika hozzájárul ahhoz, hogy minden anya, akinek van melle, és vannak tejmirigyei, tudjon szoptatni. (És orvosi felméréseken alapuló statisztikát mutatott arról, hogy a nem anyatejes gyerekek bizony sokkal betegebb és gyengébb felnőttek lesznek...)
Lenóka remek szakember!
Sziasztok!
Azt gondolom, hogy én aztán megírhatom Lenókáról a véleményemet, mert a mi kapcsolatunk nem indult gyümölcsözőnek!
Mivel én dúla vagyok, és szoptatási tanácsadó és ő is szoptatásban járatos tanácsadó szakember, sokáig az egó dolgozott köztünk, és ezt bárki elolvashatja visszamenőleg!
A kezdeti személyes nehézségeink után megtaláltuk a közös ritmust és joggal állíthatom, hogy Szoptatási tanácsadóként nálamnál sokkal jobban tapasztalt és képzett szakember!
Cseppet sem gonosz!
Épp úgy nagy vehemenciával áll ki a szoptatás ügye mellett mint ahogy én a háborítatlan szülés mellett!
Tapasztalatból tudom hogy néha kell az "Ennek fele sem tréfa" hozzá állás, amit olykor én is Ő is alkalmaz, hogy leessen a tantusz az édesanyákban!
Úgy ahogy az édesanyák mellet, a szeretteim mellet, és a hozzám érkező kétségekkel gyötrődő asszonyok mellet, úgy Lenóka mellet is teljes mellszélességgel ki tudok állni! Mert tudom, hogy nem GONOSZ hanem fáklyával a kezében fényt visz a sötétségbe! Szakmai tapasztalatal!
Ha szoptatási gondjaim lennének, Ő lenne az első akit felkeresnék, és nem az egómmal foglalkoznék!
Ani
Az oscillo varázsa és Mi :)
Szia Ani!
Köszönöm amit írátl, még kicsit meg is könnyeztem 
komolyan!
Igen, köztünk mindíg heves viták és adok-kapok ment, mígnem az a jó kis oscilolococcinum meg nem jelent, s fel nem libbent a fátyol bizonyos dolgokról....
Én nagyon örülök, hogy sikerült ezt elsimítani.
Van egy szoptatási tanácsadó ismerősöm, aki védőnő, Makai Kingának hívják én nagyon kedvelem, ő is olyan a temperamentumát illetően mint én, nem bírja befogni a száját....s megmondja a véleményét akkor is, ha ezzel a szakmai szabályokkal szembe megy.
Tőle tanultam idáig a legtöbbet, s ha valamiben elakadok őt kérdezem. Van hogy kritikát kapok tőle keményet, amilyeneket én is osztok néha, de ennek örülök, mert becsülöm az őszinteségét, és bizony igaza is van, mert néha én sem látom ha esetleg nem jót szólok vagy félreérthető vagyok.
Egyet pedig szeretnék nyomatékosan kijelenteni a szoptatási tanácsadók (LLL. IBCLC) nevében:
SOHA NEM ÍTÉLJÜK EL AZ ANYÁKAT, ÉS SOHA NEM HANGOZTATJUK, HOGY NEM JÓ ANYA, AKI NEM SZOPTAT! -én sem írtam soha sehol!- VAGYUNK ANNYIRA INTELLIGENSEK ÉS TANULTAK, ÉS EMBERIEK, HOGY TUDJUK A KISBABÁNAK A LEGFONTOSABB AZ, -a tejen kívül 
- HA TESTILEG-LELKILEG EGÉSZÉSGES SZERETŐ ÉDESANYJA VAN! AKI ÚGY FOGLALKOZIK VELE, AHOGYAN TŐLE TELHETŐEN A LEGJOBB-LEGTÖBB!
Köszönöm!
Nagy-nagy ölelést küldök minden Szerkesztőnek és Olvasónak!
Lenóka 
Köszönöm Vali!
"Lenóka nem gonosz! Csak kíméletlenül megmondja az igazat, még akkor is, ha egyeseknek fáj az igazság, és úgy tűnik, hogy ez a nő gonoszkodik."
Én tényleg egy szókimondó asszonyság vagyok, bár azért már finomodtam 
de néha kellenek a kemény szavak. Sokan nem szeretik, de aztán rájönnek, hogy néha ez a járható út.
Lenóka
Kedves Lexi!
"Ha tehetitek, legyetek szívesek irjatok ritkabban, had unatkozzon szegény(lenoka), igy megkímelve sok anyukat a gonoszságától."
Köszi ezt a kedves mondatot :) igazán jól esett! Lenóka nem unatkozik, Lenóka elvégzett 1 -2 tanfolyamot és Lenóka segített az anyáknak 
Lenóka nem gonosz :) van 3 gyönyörű lánya, akikkel meglehetősen sok a foglalkozni való, nem egy ráérős jobbantudja. Bocs.
De az biztos, hogy Te nem vagy egy elfogadó ember, nem lehet, hogy tán magaddal van bajod Kedves? Tudod előbb mindíg nézz a tükörbe!
Szép napot! Lenóka
clap: Félve nyitottam meg ezt a témát...
Félve nyitottam meg ezt a témát, ugyanis már elegem van abból, hogy a tápszer mennyire káros és bűnös dolog. Nem írom le a kálváriámat, lényeg, hogy én sem tudtam szoptatni és rettenetesen bele voltam betegedve ( mint ahogy valaki írta itt) én is a depresszió határán álltam. Főleg miután elolvastam néhány cikket itt a neten, aztán persze lll, és még sorolhatnám..... Cukorbeteg, kövér, buta, hiperaktív, autista lesz a gyerekem stb, stb. Nem kétséges, az anyatej a legjobb táplálék a baba számára, de az is igaz (és most biztosan meg fognak kövezni az "ősanyák") hogy a minősége egyre inkább romlik, mert lehetetlen kizárni az életünkből a műanyag kajákat, ilyen-olyan vegyületeket stb. A tápszerek pedig már nem olyanok mint régen, a sok fejlesztésnek köszönhetően egyre jobbak. Félreértés ne essék, NEM AZT MONDOM, HOGY A TÁPSZER JOBB MINT AZ ANYATEJ, de azért nem a világvége. A szoptatás és kötődés témában nagyjából egyetértek, bár vannak a környezetemben olyan babák, akik pont az ellenkezőjét produkálják mint ami a könyv szerint elvárható lenne tőlük. S hogy miért van ebben a témában mindig ekkora érdeklődés és összecsapás? Hát azért, mert ehhez csak a nők tudnak igazán hozzászólni, s mint tudjuk a nő egy különös állatfaj :)
Kedves Anyukák
Azért szántam rá magam erre az írásra mert nagyon feldühít ez a nagy szeretetdömping. A mostani gyereknevelési elméletek nem engedik meg a negatív érzelmeket, és ez rossz. Sikítani tudnék ha azt mondják kötődő nevelés, hiszen minden nevelés a kötődésre épül, vagy ha azt hallom egy egészséges gyerek nem lázad. Nahát aki ezt mondta még nem látott serdülőt.
Feldühít, hogy elméletek mögé bújva mondjuk ki a tutit, milyen egy jó anya, milyen egy jó gyerek és ami most a legfontosabb, milyen a jó kapcsolat. Pedig ilyen nincs, nincs egyetemes igazság. Ami érvényes a törzsi társadalmakra az nem érvényes ránk. Ami Amerikában (szélsőségesen individualista társadalom) jól működik, az nem működik nálunk. Mások vagyunk, máshogy élünk. Ha valakit idézni akarunk a gyereknevelésről, akkor itthon keresgessünk, hiszen ő ismeri a mi kultúránkat pl: Ranschburg Jenő (Vekerdi, , Bagdy, Popper, Szendi stb.) és higgyük el legalább annyira okos mint a többiek, csak nincs akkora marketingje. Talán a legfontosabb, amit ő tud az az elfogadás, amibe a nagy szeretetelméletek nem jeleskednek.
Csak egy magát biztonságban (legfontosabb szükségletünk) érző gyerek meri kifejezni negatív érzelmeit a szülei iránt, az akinek nem kell rettegnie a szeretet elvesztésétől. Egy serdülő ha lázad nem azt jelenti, hogy anya vagy apa nem jól szerette, hanem azt, hogy lassan felnő, szeretne független életet. Haragszom, mert aki le meri írni, hogy nem szabad lázadni sok bizonytalan anyát tesz tönkre, olyanokat aki nem tud elméletek felsorolni, aki ösztönös, és higgyük el, az a legfontosabb, hogy úgy neveljünk ahogy belülről jön. És kell hozzá önbizalom, hogy be tudjuk csukni a fülünket, amikor azt halljuk ez nem jó (mert most nem divatos), és higgyünk magunkban, hogy jól csináljuk. Ha szeretjük a gyerekünket jól csináljuk.
A mi anyáink is jól szerettek, nem most fedezték fel a szeretetet. És nincs feltétel nélküli szeretet, nem is kell hogy legyen. Azért szeretünk valakit, amilyen, kellenek a gyerekkel szemben is elvárások, korlátozások. És fogadjuk el, hogy nem vagyunk mindig tökéletesek, hogy nem tudjuk mindig úgy szereti a gyereket, hogy az neki is jó. Higgyük el ebből azt fogja megtanulni, hogy szabad hibázni, anya is mérges, kiabál, és akkor is szeret. És nem fog megijedni magától ha éppen utálja anyát valamiért, mert van ilyen is.
És nem jók a szélsőségek, sem a szélsőséges elfogadás, sem a büntetés. A vallási szélsőségeket szektának hívjuk. És igen, nem jó a túl hosszú ideig tartó szoptatás. A szoptatás a csecsemő táplálása, nem egy gyereké. Higgyétek el nem tesz jót a személyiségfejlődésnek, és a kötődésnek ha túl sokáig tart (4-5 éves kor). A túlzottan szoros kötődés legalább olyan rossz, mint a túl laza.
Egy kapcsolatban nem a gyerek irányít, hanem a felnőtt. Kellenek a gyereknek a korlátok, hogy biztonságban érezze magát. És ne higgyünk el mindent a könyveknek, minden elméletnek van egy ellentéte, amire lehetne hivatkozni, ahogy a szakértőknek sem kell feltétlenül hinni. Mondom ezt én egy pszichológus diplomával. Nem kell, csak magunknak higgyünk, és használjuk a józan eszünket. D 
Más vélemény
Nem hiszem, hogy általánosítani lehetne a mostani gyereknevelési elméleteket. Szerintem semmi gond nincs a negatív érzelmekkel. Tagadhatatlanul léteznek, de nem mindegy, hogy hogyan kommunikáljuk le őket és a gyerek mit tanul belőle. Ami gyerekként belénk ivódik, azokat a reakciókat nagyon nehéz felnőttként másképp csinálni. Pl. ha vitatkozunk, akkor nem mindegy, hogy a gyerek azt látja, hogy dühöngünk, tányérokat verünk a földhöz, egymásnak esünk, vagy meghallgatjuk a másikat, odafigyelünk a másikra, tiszteletben tartjuk a másik véleményét, kompromisszumot kötünk, stb-stb. Kötődő nevelés - ha jól tudom, akkor ez a kifejezés az angol attachment parenting szerencsétlen magyar fordítása. Csak a szavak alapján nem kellene megítélni az egész elméletet. A kötődő nevelés inkább olyasmiről szól, hogy babakocsi helyett hordozás (hordozókendőben), külön kiságy helyett együtt alvás, ilyesmi. Szerintem arról sincs szó (az én értelmezésemben legalábbis), hogy egy egészséges gyerek ne lázadhatna. Dehogynem. A lázadás nem azt jelenti, hogy a gyerek nem egészséges. A lázadás csak annyit jelent, hogy szeretné magát kifejezni, kevesebb korlátra, több önállóságra vágyik. Az egy más kérdés, hogy szerintem ezt is lehet kezelni, mint ahogy láttam már erre jó példákat. Véleményem szerint a gyereknevelés, az elméletek nem kizárólag kultúra függők. Mi nem Magyarországon élünk, de ez még nem jelenti azt, hogy átveszem a helyi nevelési elveket. Igazából ez csak megkönnyíti a helyzetemet, mert a család befolyásától megfelelően messze vagyok és sokkal könnyebb volt megtalálnunk a saját utunkat úgy, hogy nem vettek körül magyar nyelvű kismamáknak szóló okosságok. Egyébként Te is említettél néhány külföldi szakértőt az egyik előző hozzászólásodban. A negatív érzelem kifejezése - hm, erről az jutott eszembe, hogy amikor haragudtam az anyámra, de nem mondtam neki bántásból, hogy utálom, akkor nem attól féltem, hogy elvesztem a szeretetét, hanem attól, hogy kapok egy hatalmas pofont. A negatív érzelmek közül az utálat szerintem elég szélsőséges vélemény. A két utolsó bejegyzéseddel egyetértek. Bár hogy mi a túl sokáig tartó szoptatás... arról már volt szó. Szerintem 3 éves korig nincs túl sokáig, de az sem mindegy, hol, hogyan, mikor. Véleményem szerint többségünk nem egy elv, elmélet alapján neveli a gyermekeit, de biztos, hogy befolyásol minket, amit olvasunk, mint ahogy általában befolyásol minket a környezetünk, a családunk és maga a tény, hogy mi hogyan nőttünk fel. Számomra az, hogy rátaláltam néhány olyan könyvre, amiben a kötődő nevelésről írnak, épp azt jelentette, hogy hallgathatok a saját ösztöneimre és nem kell feltétlenül azt csinálnom, amit a környezetem, amit a neveltetésem, amit az elvárások diktálnak. A kötődő nevelés nem mond ellent az utolsó bekezdésedben írtaknak.
Szoptatás és lázadás
Kedves Anyukák! A lázadásról, nevelésről nem írok, mert Durcmorgo szinte egy az egyben az én véleményemet írta le. Viszont azt sosem értettem, hogy a tápszert és a szoptatást miért kell egymással szembeállítani? Nekem kevés tejem volt, ki kellett pótolnom tápszerrel a kisfiamnak. De soha nem éreztem, hogy rosszat tennék. Mondjuk nagy ívben elkerültem a "ligások" oldalait, nem hagytam, hogy ezek a az elméletek befolyásoljanak. Szerintem a tápszer egy alternatíva, segítség azoknak az anyukáknak és (babáknak), akiknek nincs vagy kevés a tejük. Sem több, sem kevesebb. És ezért támadni és sárba tiporni, megalázni más anyukákat, sokkal károsabb, mint a tápszer önmagában.
"És ezért támadni és sárba
"És ezért támadni és sárba tiporni, megalázni más anyukákat, sokkal károsabb, mint a tápszer önmagában." Szerintem senki nem alázott meg senkit, a ligások sem ezt teszik. Nem értem miért ez az első, ami minden nőnek eszébe jut. L.
Goddes ne félj
azért van ez az odal hogy átbeszéljünk dolgokat hogy tanácsot kérjünk. Megértelek tudom min mentél keresztül, mert én is jártam hasonló cipőben. "bár vannak a környezetemben olyan babák, akik pont az ellenkezőjét produkálják mint ami a könyv szerint elvárható lenne tőlük. " Igazán erre a mondatora szereténk egy kicsit ragálni: A babák nem ismerik a könyveket 
tán ezért a sok eltérő tulajdonságú gyerek. És ezért van az, hogy nem azt produkálják, amit a nagykönyvben írnak róluk. L.
Igazad van, Godess.
Teljesen egyetértek veled abban, hogy az anyatej minősége romlik. Sok anya hiába szoptat, amikor már terhesség közben is rengeteg édességet és elégtelen minőségű ételt eszik, majd ez természetesen folytatódik a szoptatás alatt is. Ismerek én is olyan anyukát, aki nagyon szeretett volna szoptatni és nem tudott, így együtt érzek azokkal, akiknek ez bánatot okoz.
eltünt írás
Én sem találom az egyiket
De semmi olyat nem írtam, ami arra utalt volna, hogy kizárólag azon múlik a jó anya gyermek kapcsolat, hogy szoptatunk-e vagy sem.
Sárkányfűárús kezdte rá, hogy az olyan kijelentésektől falramászik, amik azt bizonygatják, hogy csak a szoptatott gyerek az értelmes és kiegyensúlyozott érzelmileg, pszihésen.
Ha jól eméékszem, azt írtam, hogy nem elhanyagolható az emocionális és pszihés hatása, ami igen pozitív.
Egyébként nem fogok a szoptatás hiányára semmit, mert 5 és fél hónapig szopizott a nagylány is, ami jó időnek számít.
És anno nem agyaltam ezen, csak nem értettem miért nem megy, aminek mennie kéne. És már régen feldolgoztam a történteket 
De mint írtam nem a tej mennyiségével volt a baj, hanem a gyerekorvos hozzáállásával, mércéjével, és azért volt fájó, mert félrevezettek a testsúlynövekedési elvárással, aminek nem tudtunk megfelelni. Ott borult a bili nálam, mikor megtudtam, hogy a mi minimum 120 grammos heti gyarapodásunk tökéletes lett volna...az 5 cm-es növekedés mellett.
Szóval én nem sokkoltam senkit, Ti értettétek félre. Ezért nem is értettem eleinte, miért a támadó hangnem hiszen nem írtam egyszer sem, hogy kizárólag a szoptatás határozná meg a jó anya gyermek kapcsolatot, noha a sajátjaimon tapasztalom a különbséget. Nem értelmileg, hanem érzelmileg elsősorban. És én tudom, hogy nálunk pótolhatatlan a dolog, mert érzem, akármit mondtok is.
Szeretettel!
Lenóka 
szoptatás-kötődés -sns
Sziasztok,
én teljesen másban látom a gyermek-anya kötődés kialakulását,mintsem a táplálás módjában.Nekem is jutott szopizó és nem szopizó gyermek egyaránt, de hál Istennek mindkét gyermekemmel rendkívül erős,szeretetteljes a kapcsolatom.Amiben én hiszek az az,hogy ameddig csak lehet és megtehetjük ne adjuk bölcsibe,oviba a gyermeket.Régen a férfi volt a családfenntartó,a nő nevelte a gyermekeket.Ez csak a modern kor "vívmánya" az óvoda,mert a nőknek is munkába kell állniuk.Véleményem szerint két-három éves gyermeknek még az édesanyja mellet van a helye.Én megtehetem,hogy itthon tartom Ricsikét,mert fél éves a második gyermekem.Sokan furcsállanak engem e miatt,hogy kell a közösség a gyermeknek, én meg azt mondom,hogy egész hátra lévő életében mást sem fog csinálni,mint közösségbe járni és alkalmazkodni másokhoz(iskola,munkahely).Én szeretném nevelni a gyermekemet,ne az óvónő tegye azt.Nem mondom nagyon nehéz két picurkával egyszerre,de szerintem ezekben az években erősödik igazán a kettőnk kapcsolata.Már most keresem a lehetőségeket,hogy milyen itthonról végezhető munkát tudok majd végezni,hogy Lencsikének is megadhassam azt,hogy itthon maradhasson ameddig csak lehet és anyagilag is bírjuk.
A szoptatáshoz még annyit szeretnék hozzáfűzni,hogy akinek ennyire lelki teher,hogy nem megy a szoptatás,az próbálja ki az sns-t-Ezzel a készülékkel a tápot szopiztatva tudja oda adni a babának,nem kell cumisüveget használnia.Hátha a tejci is jobban beindul tőle.
Beus
szoptatás-kötődés 2
Még annyit akartam hozzáfűzni a hozzászólásomhoz,ahhoz hogy igazán szoros kapcsolatunk legyen a gyermekünkkel ,szerintem egész hátralevő életünkben dolgozni kell rajta,akkor is amikor már felnő és családja lesz. Beus
Lenóka! Igen olvastam az
Lenóka! Igen olvastam az ajánlott könyveket, és tudnék vitatkozni a szerzőjükkel. Sőt! Tovább megyek. Azon is tudnék vitatkozni, hogy mennyi ideig kell, kellene szoptatni, és mi az az idő amikor már el kellene gondolkodni azon, hogy nem káros-e esetleg a gyereknek is, és az anyának is. Egy példa. 2 hete részt vettem egy kis létszámos tanfolyamon, ahol az előadó hölgy férje egyszer csak megjelent egy 3 éves, és egy 5 éves gyerkőccel, akik szó nélkül rohantak az anyjukhoz, és ráncigálták róla a pólót. Anyuka rámosolygott a gyerekeire, előrehajolt a székből, kihámozta a melleit, az egyiket az egyik szájába, másikat a másik szájába lógatta! Meg sem szakította a beszédjét, kb. 5 perc múlva a gyerekek helyet cseréltek a cicin, közben veszekedtek, beszélgettek, nevetgéltek, a cici végig a szájukban, majd megkérdezte, választ sem várva, hogy ugye senkit nem zavar, hogy Ő szoptat. Döbbent csend! Majd a gyerekek kiköpték a ciciket, és egy olyan örjöngésbe kezdtek, hogy az elképesztő! Na ezek a gyerekek súlyos viselkedés zavarosak, de a kedves Mama is. Pedig szopiznak, a mai napig!!! Számtalan hasonló esetet tudnék elmesélni csak a saját tapasztalataimból. (vendéglátó) Pár hetes hónapos babákkal megjelennek éttermekben ebédelni vacsorázni, ahová mások azért mennek, hogy kikapcsolódjanak.A jobbik eset, amikor megkérdezik, hogy hol tudnák megszoptatni tisztába tenni a babát, de általában már csak azon kapjuk magunkat, hogy anyuka az étterem közepén szoptat, vagy éppen pelenkázza a kicsit. Olyankor hol az intimitás, amiről szólna a dolog? A kettejük meghittsége nyugalma? Elképesztő helyeken kezdenek szopiztatni, ahol nincs is keresni valójuk! Hogy lehet úgy egy pici babát etetni, meghitten odafigyelően, amikor még másik 2 gyerek rángatja a másik mellét, vagy vadidegen emberek között. És most nem a kényszerhelyzetekről beszélek! Ezt komolyan gondolja bárki is? Mikor anyukák a szoptatás jogán úgy gondolják, hogy nekik mindent szabad. Visszaélni a helyzetükkel, megalázni vérig sérteni másokat, és az ilyen anyukák mondják a mi gyerekeinkre, hogy pszihésen sérültek, személyiségzavarosak, hasonlók! Miért nem lehet úgy hozzáállni, hogy igen, ezt így kell csinálni, mert ez így a legjobb, de ha neked nem megy, és igényled akkor gyere, elmondom a tapasztalataimat, segítek, hogy nektek is olyan jó legyen?!
intim szoptatas
kedves Sarkanyfuarus, miert kell folyton kritizalni es itelkezni? egyebkent nezz meg akar milyen torzsi kulturat, termeszeti nepeket, nomadokat, stb. es az abban elo nok viselkedesi szokasait a szoptatassal kapcsolatban. vagy sok, sok mas orszag szokasait. persze lehet hogy megnezted, ahogy irsz a szoptatasrol kifejezetten a parizsi divatot koveti, ahol ugyanis ciki szoptatni, mert nem trendi. nem hogy 3 eves korig..
Kötődés
Én mint már írtam, sajnos nem tudtam szoptatni és nem azért mert nem akartam (de már ezt is leírtam). Az én lánykámmal való bensősége viszonyunkat ez egyáltalán nem befolyásolta. Mikor csecsemő volt is sokat összebújtunk, ringattam, énekeltünk. Most 3 éves és egy szuper talpraesett, közvetlen, nagyon kedves, nagyon jó szívű a többi gyerekkel és a felnőttekkel is, és még mindig megvan az a bensőséges viszony mint régen. Szerintem ha egy gyerek szeretve van szopi ide vagy oda, akkor nem hiszem hogy "rossz" vagy lelkiszegény gyerek válna belőle. Sőt sok olyan anya is van (sajnos sok) aki szoptatta a gyerekét, és úgy beszél meg viselkedik vele a gyereke mintha a seggéből rángatta volna ki, és anyukák is viselkednek ocsmányul a gyermekükkel. Hol volt akkor ott a bennsőséges viszony szoptatáskor. Sehol !!!! Tudom a szoptatás fontos és én is ezt hangsúlyozom, de bizony vannak olyan esetek mikor nem tud anyuka szoptatni és marad a tápszer. Én azt tanácsolom mindenkinek, hogy ne essen kétségbe, ha szereti a gyermekét és ezt érezteti is vele nap mint nap, akkor biztos, hogy szuper nagy gyerkőc és felnőtt válik belőle. Üdv, Gelus
Lenóka! Én nem akarok vitába
Lenóka!
Én nem akarok vitába szállni a témában, mert úgy gondolom, senki nem tudja meggyőzni a másikat, de az a helyzet, hogy amit írsz az hatalmas túlzás. Lehet, hogy te a saját gyerekeidnél ezt így tapasztaltad, de ha körülnézek az ismerősök, barátok gyerekei közt, egyetlen olyan esetet se tudnék mondani ami ezt alátámasztja. Sőt. És nem azért , mert ezt a cumisüvegből tápszerrel is táplált babák szüleinek nehéz elfogadni, egyszerűen nincs így. Szinte minden barátnőm nagyon sokáig szoptatta a gyerekét, de a kapcsolatuk a már tíz év feletti gyerekeikkel korántsem felhőtlen. Nem tudom a te gyerekeid mekkorák, de lehet, hogy majd kamaszkorukban te is véleményt változtatsz. Hogy is lehet azt gondolni, hogy a nem csak szoptatott babák pszihésen sérülnek, a szoptatás egy nagyon fontos dolog, kapocs anya és gyerek közt, de azért a jelentőségét ne túlozzuk el. Eszternek 100 százalékig igaza van, a gyerek jellemét és kapcsolatát a szüleivel nem a szoptatás határozza meg, hanem az, hogy a szülők szeretettel, odafigyeléssel nevelik-e a gyerekeket, szánnak-e rájuk elég időt, meghallgatják-e őket, beszélgetnek-e velük, vagy csak rohannak a dolguk után. Ez a fontos, ami a gyerek jellemét és a gyerek szülő kapcsolatot alakítja, és nem az, hogy mennyi ideig szoptatta az anyukája.
De szerintem ez annyira nyilvánvaló , hogy el se tudom képzelni, hogy amit leírtál azt tényleg komolyan elhiszed. Ne haragudj, tényleg nem akarlak megbántani, de ezek annyira egyértelmű és egyszerű dolgok, hogy nem tudom elképzelni,hogy valaki ennyire másként gondolkodjon.
Zuzu
Én sem vitázom
no: A fenti képek önmagukért beszélnek. A perinatal.hu oldalon van olvasható anyag erről böngésszétek át! L.
Lenóka, én viszont az ilyen
Lenóka, én viszont az ilyen kijelentésektől jövök ki a sodromból! Ráfogtok a szoptatásra minden vélt, és valós problémát egyaránt. 28 évvel ezelőtt szültem a lányomat, időre l900 grammal. Akkor bevett gyakorlat volt, hogy a koraszülött osztályon nem engedtek a közelébe, míg el nem ért egy bizonyos súlyt, tehát szoptatni sem engedték. 1 hónapig nem szoptathattam, nem foghattam a kezembe, nem mehettem a közelébe sem, az utcáról a csukott ablakon keresztül felemelték kb. 10 másodpercre 1 héten kétszer. A mai napig nem vagyok benne biztos hogy a saját gyerekeinket mutatták, vagy mindenkinek ugyanazt a babát, mert alig láttunk belőlük valamit. Egyenes következmény volt, hogy a babák nem tanultak meg szopni, vagy nem akartak az egy vagy több hónapos cumisüvegezés után. Ellenben fejtek minket, nem akárhogy!!! Életem legmaradandóbb lelki sérüléseit szereztem ott! A legaljasabb körülmények közt tartott állatokat különbül fejték mint minket! Ennek következménye lett a műtét, ahol többek közt a szétroncsolt tejmirigyeket eltávolították. 12 évvel később szültem a fiamat, ismét nem szoptattam, mert nem volt mivel. Viszont, sem pszihésen, sem emócionálisan nem sérültek a gyerekeim! Kamasz korukban sem volt velük még annyi problémám sem, mint a körülöttünk lévő szülőknek, akik szoptatták a gyereküket. A mai napig nagyon nagyon jó a viszonyom a gyerekeimmel, és biztos vagyok benne, hogy nem a szoptatás vagy annak hiánya a döntő ebben a kérdésben. Leginkább az, hogy mennyit törődünk, figyelünk a gyerekeinkre magunkon keresztül milyen modellt állítunk eléjük! Nagyon sajnálom, hogy kimaradt az életünkből a szoptatás, de elkeserítőnek tartom, sokkolni ilyen dolgokkal azokat az anyukákat, akik valamilyen oknál fogva erre képtelenek. Biztos vagyok benne, hogy ezzel csak rontunk a helyzeten, nem is kicsit.
Elválasztva anyától
Kedves Sárkányfűárús!
Nagyon sajnálom ami veletek történt. Én a sajátjaimon látom, mennyire másak viselkedésileg a gyerekeim, az amelyik kevesebb ideig szopizott sokkal ragaszkodóbb, visszahúzódóbb, nehezebben kezelhető, mint azok a gyerekeim, akik sokáig szopiztak. Pedig egyformán szeretem mindhármat, egyformán foglalkoztam is velük, mégis érezhető a különbség. Tudom, hogy ettől a falra mászunk én is odamásztam amíg nem tapasztaltam meg, milyen kizárólagosan szoptatni 6 hónapig, és aztán még tovább két éves korig, és azon túl.
Ajánlanám hogy olvasd el
- Frédérick Leboyer Gyöngéd születés c. könyvét,
- Michel Odent : A szeretet tudományosítása
- Sheryl Feldmann és Penny Armstrong A születés művészete című könyveket,
hátha ők meggyőzőbbek, mint én a kötődő nevelést illetően. L.
szopi és kötődés
Kedves Lenóka!
Egyetértek Sárkányfűárussal abban, hogy a dolgok nem ennyire feketék vagy fehérek. Egyszerűen a szoptatás időtartamával magyarázni a gyermekek jellemét nem lehet. Biztos vagyok benne, hogy három csemetéd akkor sem lenne egyforma, ha pont ugyanannyit szopizott volna. Nekem pl. kislányom szopizott tovább, és ő a ragaszkodóbb, félénkebb, visszahúzódóbb. A szoptatáson kívül a gondoskodás, nevelés, odafigyelés milyensége is meghatározza a kötődést. A gyemekek lelki fejlődését pedig az is nagyban meghatározza, hogy hányadikként érkeznek a családba. Az én véleményem is az, hogy a szoptatás csak egy kis szelete a jó anya-gyerek kapcsolat alakulásának. Fontos szelete, de semmivel sem fontosabb, mint a többi, és nem okoz helyrehozhatatlan károkat a hiánya, ha megfelelően kompenzáljuk.
kötődőnevelés
Kedveseim!
A szoptatás olyan, mint a szerelem, nem mindegy, hogy egy kapcsolat mennyire intim, a kisbaba igényei mennyire vannak kielégítve, a testközelséget illetően. Más cumisüvegből enni, akkoris, ha ölben van a kisbaba és más szoptatni, ami egy szoros testi kontaktus.
Szélsőséges példa, de nem mindegy, hogy szeretkezünk és eggyé leszünk, vagy csak szeretgetjük egymást és nem leszünk egy testté a másikkal. 
Ez most biztosan vitát fog kiváltani, de így van.
A kisbaba szopásigényének kielétése fontos dolog, idegrendszere érése szempontjából.
Azért azt elmondható, ahogy írtátok, hogy nem kizárólagosan ez határozza meg, egy gyerek jellemét, de én tudom hogy DÖNTŐ SZEREPE VAN ennek, csak nem könnyű elismerni. Saját problémáinkat látjuk meg ebben, a dologban. Addig ameddig nem tudtam megtapasztalni milyen kizárólagosan szoptatni én sem hittem el, talán mert fájt a kapcsolatban történt törés, ami azáltal keletkezett, hogy el lettem választva a kisbabámtól, nekem is hiányzott a meghitt testközelség, de nem volt tejem elég, amit ma már tudok, hogy nem is így volt, hanem volt egy gyerekem, aki az alsó skála szerint fejlődött és ezt a dokinő és a család, egy idő után én sem, tudtunk elfogadni, ezért kapott tápit, és így szépen lecsökkent a szopik száma, míg teljesen el nem maradtak. Szóval MEGHATROZÓ, a szoptatások száma, és a korai testkontaktus fontossága az "arnyórában", akkoris, ha ezt nehéz elfogadni. L.
Kedves Mindenki
Megdöbbenve olvastam ezeket az indulatokat amiket a szoptatás téma kiváltott. Hiszen ennek a szeretetről és az elfogadásról kellene szólnia, mint a gyereknevelésnek. Szerintem sem a szoptatás, ami meghatározza a gyerek jellemét. Az egyetlen ami öröklődik bizonyítottan az a temperamentum, hogy a gyerek vagány vagy visszahúzódó, kezdeményező vagy befelé forduló. Nyilván ez a nevelés során változhat, saját szorongásunkat is áttolhatjuk a gyerekre, de a főbb jellemvonások megmaradnak. Mivel a szoptatás egy kézzelfogható dolog, itt lehet versenyezni, ki a jobb anya, én vagy te, ki szeret jobban a szó valódi értelmében. Egyetértek azzal hogy nem a szoptatáson múlik a bensőséges viszony, annak ellenére hogy 3 éve folyamatosan szoptatok, először nagylányomat, most a fiamat.És igen nekem is különböző jellemek, így születtek, van egy akarnok hercegnőm, és egy csupaszív fiam. Egyszerűen ilyenek, így születtek, és ilyenné formáltuk őket. Itt szándékosan nem nevelést írtam, mert a nevelésnek legalább annyi tudattalan komponense van mint tudatos és azok még inkább meghatározzák a gyerek személyiségét. És itt jön egy nehéz téma: nem igaz hogy egyformán szeretjük gyerekeinket. Miért is szeretnénk egyformán őket, hiszen ők sem egyformák. Jó esetben a többi embert is azért szeretjük amilyenek, és ők is csak emberek. Az egyik gyerekben magunkat látjuk a másikban anyósunkat, de mi még is azt akarjuk elhitetni magunkkal, hogy egyformán közel állnak hozzánk. Az egyik gyerek mindig apánál köt ki, a másik anyánál. Tényleg azt hisszük ez csak a véletlen és megszokás műve.Szomorú de nem így van. Ez fáj minden szülőnek és minden gyereknek egyaránt. Ez komoly veszteség mindenkinek, viszont cserébe kap egy testvért, akire egész életében számíthat, aki akkor is szereti ha a szülei haragszanak rá. Visszatérve a szopi témához, azt gondolom, hogy a szoptatás csak megkönnyíti a biztonságos kötődést, de el nem intézi azt. Ha valaki nem tud szoptatni, annak jobban meg kell dolgoznia érte, de meg lehet. Igen fontos, de nem elengedhetetlen. És a legfontosabb tényleg a bizalom, amit akkor szerez meg a gyerek ha reagálunk rá. Ha éhes megetetjük, ha fáradt elringatjuk, ha szeretet hiánya van összebújunk vele. Azt gondolom egy ideig normális a szimbiózis, amit a szoptatás jelent az anya gyerek kapcsolatban, de két éves kor után ez már infantilis. Ekkor már nem a gyereknek van rá szüksége hanem az anyának, hogy magához láncolja a gyereket, mert nem tudja vagy nem akarja elengedni. Jó esetben van egy klassz apa, aki a gyereknek, és az anyánk is megkönnyíti az elszakadást.
szoptatás 2 éves koron túl
"Azt gondolom egy ideig normális a szimbiózis, amit a szoptatás jelent az anya gyerek kapcsolatban, de két éves kor után ez már infantilis. Ekkor már nem a gyereknek van rá szüksége hanem az anyának, hogy magához láncolja a gyereket, mert nem tudja vagy nem akarja elengedni. Jó esetben van egy klassz apa, aki a gyereknek, és az anyánk is megkönnyíti az elszakadást."
Szia Durcmorgó!
A fenti idézetre szeretnék reagálni, leírni a tapasztalataimat. Én a legkisebbet 34 hónapig szoptattam, és nem azért mert annyira infantilis volnék, hogy magamhoz láncolom a gyerekem, hanem mert NEKI IGÉNYE VOLT RÁ. Sőt még mostanában is emlegeti, hogy: "a ciciben nincs tejed, hmhm, kár, mert pociba ment és fincsi volt."
Szerintem normális dolog sokáig, 2-3 éves koron túl is szoptatni, ahogyan cumisüvegből enni is normális 5 éves korban - volt ismerős akinek a gyereke 7 évesen is még cumisüvegből evett reggel és este. Én arra ébredtem rá, hogy a fogváltás nagyon szépen megmutatja meddig is van szüksége a gyereknek a szoptatás, illetve a cumizás nyújtotta érzéshez. Ez kb. 7 éves kor, amikor a fogváltás bekövetkezik, ez jelzi a kisgyermekkor végét és a gyermekkor kezdetét, ez a konkrét időpontja az anyáról való leválásnak, eltávolodásnak, ami már a születéssel elkezdődik 2 éveskorban folytatódik és eltart egészen a kamaszkor végéig. Röviden, a gyermek igényének kéne az elsődlegesnek lenni ezt a krédést illetően (is). L.
Szoptatás 2 éves koron túl
Szia Lenóka Azt gondolom, hogy mindenben vagy egy egészséges mérték. Igen szerintem is a fogak jól mutatják meddig kell szoptatni és ez a két éves kor, amikor megvan az összes fog, és a gyerek már minden táplálékot képes megrágni, megemészteni. Igen két éves kor után is szopizni infantilis a szó eredeti jelentésében. Infantilis egy viselkedés, ha a gyerek egy már meghaladott fejlődési szintre csúszik vissza, regrediál (pl szobatiszta gyerek, bepisil), jelen esetben szopizik, amikor már nem kéne. A három éves lányom amikor odajön hogy ő is kipróbálná a cicit inkább azon gondolkodom, miért viselkedik így, lehet hogy több odafigyelésre van szüksége, de nem cicire. Margaret Mahler szerint a személyiségfejlődés első szakasza a szeparáció-individuáció. Eszerint a gyerek legfőbb feladata, szeparálódni, elkülönülni az anyától, különbséget kell tennie az én és nem én között. Az igazi leválás 4-6 hónaposan kezdődik, amikor a gyerek már megéli saját kompetenciáját, tudja, hogy anya és ő nem egyek, hogy anya tőle független entitás. Ezt követi a gyakorlásnak fázisa, amikor élvezi, hogy egyedül képes sok mindenre mászik, jár, de időnként odamegy anyához "tankolni" szeretetért. A serdülőkor egy másik tészta, de igazad van az is leválásról szól csak másképp. Ha már itt tartunk egy egészséges serdülő utálja szüleit, de legalábbis megkérdőjelezi a tekintélyét, az életvitelét. Ha ekkor is harmonikus a kapcsolat az anya-gyerek között, ott komoly problémák vannak. Egy serdülőnek lázadnia kell. Vannak dolgok a gyereknevelésben amiket nem lehet a gyerekre bízni. Nem ő mondja meg mennyi csokit eszik, milyen játékot kap, mikor kell megállnia az út szélén stb. Arról nem is beszélve, hogy lehet a te tudattalan vágyadat teljesíti (szopizik) és nem tényleg a saját akarata, csak meg akar felelni a ki nem mondott elvárásoknak. És az ilyen kijelentések miatt szorong rengeteg jó anya, aki nem tudott vagy nem akart szoptatni. D.
csecsemőtől a kamaszig
Kedves Durcmorgo!
Sokmindennel nem értek veled egyet, a fogak megjelenése utal az érésre, egy szoptatott gyereknek nagyon ritkán van meg mind a 20 foga addig ameddig szopik. A szobatisztaság egy idegrendszer éréséből kialakuló dolog, a szopás elhagyása nem köthető az idegrendszer éréséhez, ám az érzelmi fejlődéshez igen. Jó kérdés mikor érikezik el az ideje az érzelmi leválásnak?
Az első dackorszak 2 éves korban jelenkezik, ezt húzták meg határvonalnak, ám a gyerek kb. 4 éves korára éri el azt a szintet, hogy valóban igénye legyen az anyáról leválni, elkülönülni. "Ha már itt tartunk egy egészséges serdülő utálja szüleit, de legalábbis megkérdőjelezi a tekintélyét, az életvitelét." A kiskamasztól és a kamasztól pedig nem normális, hogy utálja a szüleit, van rivalizálás, kóstolgatás de utálat, az ne legyen, az szerintem tragéda volna. "És az ilyen kijelentések miatt szorong rengeteg jó anya, aki nem tudott vagy nem akart szoptatni." Az, hogy ki miért szoptat, vagy nem szoptat magánügy, és akinek nem inge ne vegye magára, hiszen nemcsak az a jó anya aki szoptat, mint megbeszéltük.
Tudod az a véleményem, hogy súlyos problémája ennek a társadalomnak az, hogy beteges mércéket, trendeket követ, ahelyett, hogy a belső szeretetből fakadó, gondoskodást követné és tartaná normálisnak. Szerencsére vagyunk (jó)páran akik ráébredtünk szeretni és szeretve lenni jó, akkor is, ha ezt betegesnek tarják mások. Én hagyom, hadd érjenek a maguk tempójában, mert így lesz normális egészséges érett felnőtt belőlük. L.
Szobatisztaság = idegrendszer érése?
Szeretik ezt mondani, de azért nekem vannak kételyeim. Akkor vajon mi az oka, hogy manapság egyre inkább kitolódik az a kor, amikor a gyerekek szobatisztává vállnak? Talán később érik az idegrendszerük, mint a mi időnkben? Egyáltalán, mit értünk szobatisztaság alatt? Amikor a gyerek egyértelműen jelez, hogy könnyítenie kell magán? Vagy amikor magától odamegy a bilihez? Vagy amikor már le is tud vetkőzni? Ott van példának Szirka (gondolom, sokan ismeritek a blogját), aki 9 hónaposan már majdnem teljesen szobatiszta volt, holott Down-szindrómás. Neki korábban érne az idegrendszere? A kisfiam 3 hete magától odamegy a bilihez, ráül és abba végzi a dolgát, ha fel van öltöztetve, akkor a nadrágjára mutat, hogy bilire kell mennie, éjszakánként száraz a pelusa (már nagyon hosszú idő óta) és ma például 3 és fél órát voltunk az otthonunktól távol, ebédeltünk is közben, mégis teljesen száraz volt a pelenkája, mikor hazajöttünk (ahogy levettem róla, ült is rá a bilire és belepisilt). Pedig még épp csak betöltötte a 17. hónapot. Ismerek ugyanakkor nem egy olyan kisgyereket, akik még 3 évesen is pelenkát hordanak. Én ezt nem az idegrendszer fejlettségének tulajdonítom.
igen Alexandra
az, hogy megtudja tartani a vizeletet, hogy érzékelni tudja, mikor van teli a hólyag, az idegrendszeri érés egyik jelentős állomása, ugyanez vonatkozik a kakilásra is. Ezen túl hormonok is kellenek hozzá. -így tanultam csecsemőápolás órán- A mi időnkben kötelező volt a biliztetés amikor a gyerek már ülni tudott és igazából berögzült a dolog, nem kialakult. Ezért voltunk hamar szobatiszták, meg nem volt liberónk és az átázott textilpelus kényelmetlenebb vieselet volt talán -nem emlékszem - Vannak kényelmesebb gyerekek is akik 3 évesen még a pelusba csurgatnak, nem tudom ennek mi az oka. Az unokatesóm gyerekei is sokáig pelsuba pisiltek egyszerűen nem voltak hajlandóak a bilibe sem a wc-be pisilni, kakilni, a határozott nagyi oldotta meg a "problémát". Nekem a nagylány 3 évesen még pelusban aludt éjjel, aztán 4 év körüli volt, mikor elhagyta éjjelre is a pelcsit, de 15 hónaposan már a bilin végezte el a dolgokat magától. A másik kettő 2 és 2 és fél éves korára teljesen ágy és szobatiszta lett. Nappal kb 16-18 hónapos koruktól ültek a bilire sikeresen, nem mondom történtek kisebb balesetek, de azt elnéztük. Szirka baba módszere egy teljesen új számomra ismeretlen dolog, de érdekes, az biztos hogy figyelni kell rájuk, mert tényleg látszik mikor készül valami kis vagy nagy dolog. L.
Szobatisztaság
Pont a "Szirka baba módszere" alapján mondom, hogy szerintem nem idegrendszeri érés határozza meg a szobatisztaságot. EC-nek hívják a módszert, az elimination communication szavak rövidítése alapján. Mi is ezt a módszert gyakoroljuk, amióta a kisfiam 10 hetes volt és ez alapján meg vagyok győződve arról, hogy ez a régi tanítás téves. A kisfiam (és biztos vagyok abban, hogy más gyerek is) 10 hetesen is képes volt jelezni, ha pisilnie vagy kakilnia kellett (valójában már újszülött kortól jeleznek). A kisbabák úgy születnek, hogy érzik a szükségleteiket. Nem csak azt, ha éhesek, hanem azt is, hogy pisilniük kell. Ezt jelzik is, az egy más kérdés, hogy a szülők mennyire fogékonyak ezekre a jelzésekre, illetve tudják-e egyáltalán, hogy vannak ilyen jelzések. Mivel általában ezeket a jelzéseket a szülők nem veszik figyelembe, a babák kb. fél éves korukra megtanulják, hogy nem érdemes jelezni és minden mehet a pelusba. Ezért okoz aztán gondot sokuknak, amikor újra meg kell tanulniuk figyelniük a saját testükre és egyáltalán nem értik, miért is kellene a bilit használni, amikor ott van a kényelmes pelus. A szobatisztaság korban való kitolódása az eldobható pelusok használatára vezethető vissza. Mivel a pelus elnyeli a nedvességet, a gyerekek egyfelől nem is érzik, hogy tele lenne, másfelől nagyon kényelmes a használata. Az új fajta, "szobatisztaságra tanító" pelusok pedig egyszerűen rosszabb nedvszívású pelusok, melyekben a gyerekek érzik a nedvességet és kényelmetlen lesz számukra a viselése. Az sem tesz jót, hogy korábban volt egy olyan szobatisztaságra nevelő irányzat, mely szerint a gyereknek addig kellett a bilin ülnie, amíg el nem végezte a dolgát, sőt talán még meg is lettek büntetve vagy szégyenítve azok a gyerekek, akiknél "baleset" történt. Emiatt ma van egy másik végletbe eső irányzat, akik azt vallják, hogy nem szabad az ilyesmit erőltetni, majd a gyerek szobatiszta lesz, ha megérett rá. Az igazság valószínűleg félúton van, hisz valóban nem szabad a dolgot erőltetni, de azért az sem helyes, hogy 3 éves gyerekek még mindig pelenkában vannak. Az EC arra tanít meg, hogy figyelj az ösztöneidre, hogy a gyerek ilyen irányú szükségletei ugyanúgy ki vannak elégítve, mint az evés, alvás, stb. iránti igénye. Annyit még, hogy az EC nem új dolog, hanem egy nagyon ősi módszer, ami a mi társadalmunkban az évtizedek, századok alatt bizony elfelejtődött, de Kína sok területén még mindig alkalmazzák, sőt láttam japán képet is arról, hogy 150-200 éve még ott is ismert volt.
Thaiföld és a szobatisztaság
Thaiföldön nemigen láttam pelenkázott gyereket! Az eldobható pelus most kezd elterjedni náluk, amióta bejöttek a multik a teljes árukészletükkel. De még kereslet hiányában elég gyér a választék.
A házvezetőnőnk - Lek - most fog szülni, majd kifaggatom erről a kérdésről (is).
Kina és a szobatisztaság
Kinában nem csinálnak nagy gondot a pelenka kérdésből. Itt is csak nem olyan régen lehet beszerezni, hála a multiknak. Viszont vidéken szinte senki nem pelusozza a babát.
Pelus gyanánt eddig is egyfajta szövetet használtak, amit a baba köré tekertek. Ez bármikor mosható, újrahasználható. Ha kimennek sétálni, a már járni tudó babáknak van egy speciális ruhája, amiben hátul és elől is ki van hagyva egy lyuk. Ha eljön a szükség ideje, akkor csak leguggolnak és kész. Ha a kislányoknak pisilhetnékük van, akkor felemelik őket és szabad az út a pisinek. Ennyi az egész. Én úgy vettem észre, hogy otthon hamar szobatiszták lesznek a babák, nem nagyon használatos a bili. Mivel vidéken és a városok nagyrészében pottyantós vécé van (a panelekben is, de ezt ne olyan undoritóan képzeljük el, pl van márványból készült pottyantós is), egyből arra szoknak a gyerekek.
erre én is
kiváncsi vagyok, ugyanis nekünk a fejünkbe veték a suliban, hogy ez az idegrendszer érése okán alakul ki. Mondjuk én láttam gyereket pelus nélkül leguggolni és hát érdekes volt, mert folyt ám a pisi és a gyereknek fel sem tünt. Ez a peenkában is így zajlik. L.
Kedves Lenóka
Csecsemő, serdülő, szeretet Igen sok mindenben nem értünk egyet. Az idegrendszer érése párhuzamos az érzelmi éréssel így ezt a kettőt nem lehet és nem is kell szétválasztani. A szoptatás abbahagyása nem jelenti az érzelmi leválást. Nem hiszem, hogy ez a határ ennyire éles lenne, ma még csecsemő, holnaptól kisgyermek. Ez egy folyamat. És szerintem tényleg nem jó két éven túl szoptatni, mert túlszexualizálja a kapcsolatot. Hiszen ha belátjuk, ha nem, a mell a nő szexualitásának szerves része. Mielőtt mindenki megkövezne szeretném Ferenczi Sándort idézni, ő Freud tanítványa volt, hihetetlen okos ember. Szerinte a felnőtt és gyerek között nyelvzavar van. A gyerek gyengédségre vágyik, a felnőtt pedig tudattalanul szexuális gyengédséggel válaszol. Hiszen nekünk felnőtteknek a szexualitás jelenti az intimitás, a szeretet csúcsát. Nem volna tragédia ha a serdülő utálná a szüleit, hiszen egy gyerek. Most is mond olyat a lányom, hogy utállak anya, nyilván bőgve futnék a szobába ha komolyan venném, és persze arra tanítom, hogy mondja azt haragszik, ne azt hogy utál. Amiért én kicsit haragszom erre az egész szeretve nevelésre az ez. Egyszerűen nem megengedettek a negatív érzelmek, pedig vannak. Azzal hogy nem hagyjuk ezt kifejezni csak rontunk a helyzeten, hasítás, elfojtás (Freudi elhárító mechanizmusok melyek az én védelmét szolgálják)lesz a vége. Igen a gyerek utálhat ha akar, én attól szeretem. És igen egy egészséges serdülő lázad, és utál. Utál azért hogy el tudjon távolodni érzelmileg a szüleitől, hogy aztán élhesse a saját életét. Csak egy nagyon szerető családban engedheti meg magának egy gyerek, hogy utáljon, ott ahol ezt nem szankcionálják. Később visszatér majd hozzánk, de engedjük ezt meg neki, hogy egészséges, boldog, független ember legyen. Írtátok, hogy a természeti népeknél nincs ilyen. Persze, hogy nincs mert nincs rá szükség, több generáció él együtt, nincs szükség leválásra, hiszen együtt maradnak mint nagycsalád. De a mi kultúránk nem ilyen, itt az az elvárás, hogy függetlenül éljenek a fiatalok, és ehhez el kell szakadni. Nem hiszem, hogy ez a kultúra bármivel is rosszabb volna csak más. Végezetül nem veszem magamra a sértést, a szeretve nevelésről. Értettem, kicsit bosszant belátom, ezért is válaszolok rá. A társadalom, csak a benne élőket tükrözi, nincs ezen mit szépíteni ilyen és kész. Igen én ezt a nagy szeretet dömpinget utálom. Utálom, mert álszent, utálom mert hazug, és utálom mert megbélyegző. Nem lehet mindenkit szeretni és elfogadni, ez az önbecsapás csúcsa. Szerinted és nyilván más szerint is nem jól nevelem a gyerekemet, mert hagyom hogy kifejezze a negatív érzelmeit, hagyom hogy megüsse az öccsét, ha mérges, és hagyom hogy utáljon ha akar egy óra múlva úgyis hozzám bújik. Igen hagyom, és közben nagyon szeretem, elfogadom, hogy ő is ember. Én így szeretek. Így azt tanulja meg, hogy akkor is szeretünk valakit ha az utál. És hiszem hogy egészséges felnőtt ember lesz, mert őt nem csak akkor szerették ha szeretet.
Durcmorgo :)
A gyeremek a környezete, elsősorban a szülei tükre, ha ezt így rendben érzed akkor nálatok így van jól 
Nekem a gyerekem egyszer sem mondta, hogy utál mégis jól megvagyunk így, tudod kinek a pap kinek a papné. Szépeket! L.
Lenóka
Csak azt próbáltam itt mindenkinek hangsúlyozni hogy a negatív érzelmek elfogadása ugyanolyan fontos mint a pozitívé. Álszent dolog azt hinni csak szeretet van. Tényleg hiszed hogy a te gyerekeidnek nincsenek negatív érzelmei irányodba? Igen az én gyerekem utál néha engem, mert megengedheti magának, nem kell rettegnie attól hogy ettől nem szeretem.
negatív érezlmek
De Durcmorgo biztosan vannak, de az utálat már más téma, nálam legalábbis. Az enyém is megengedhetné magának semmi katasztrófa nem történne. Tudod van egy anyósom ám, aki sokmindenkit utál, úgyhogy az utálattal is kapcsolatban vannak ám, de ezt azért sikerült helyre tennem bennük így helyén kezelik az utálatot is. Én nem utálok semmit és senkit, ezt a példát adom nekik, mert nincs értelme utálkozni, szeretni és elfogadni megérteni bizonyos törvényszerűségeket sokkal könnyebb és tisztább. Szerintem. L.
Hm, nagyon érdekes álláspont, Durcmorgo.
Én inkább Jean Liedloff és a Dr Sears házaspár álláspontját osztom. Érdemes elolvasni az előbbitől a Kontinuum-elv (The Continuum Concept) című könyvet, az utóbbitól a Kötődő nevelést (The Attachment Parenting Book). A természeti népeknél a 3 évig tartó szoptatás teljesen normális és általános. Az, hogy a mi nyugati kultúránkban 20 évenként mást tartanak normálisnak, számomra nem mérvadó. Azzal meg végképp nem tudok egyetérteni, hogy "egy egészséges serdülő utálja szüleit, de legalábbis megkérdőjelezi a tekintélyét, az életvitelét". Talán ha úgy lett felnevelve, hogy mindig tiszteletben lett tartva a személyisége, megkapta azt, ami a szükségletei kielégítéséhez kell (ebbe beletartozik a szoptatás is), akkor nem kérdőjelezné meg a szülei életvitelét és nem utálná őket - mert szerintem ez egyáltalán nem "normális", még ha a mai nyugati társadalmakra jellemző is. Mindez nem jelent elkényeztetést, szabatosságot és azt sem, hogy mindent megkap, amit akar (a szükséglet nem egyenlő az igénnyel, ld. Dr Spears). A lázadás pont azt fejezi ki, hogy az illető valamiben korlátozva van. Ha a gyerek-szülő kapcsolat jó, akkor nincs szükség lázadásra, mert a gyerek (tinédzser) megkapja a megfelelő szabadságot az önkifejezésre.
serdülő kor
Szia Alexandra
Őszintén hiszem amit fent leírtam. Másnak is hasonló kétségei voltak, mint neked, fent leírtam a véleményemet. Szerintem a szülőnek kell hogy legyen tekintélye, hiszen ő parancsol, ő mondja ki a végső szót, és ha tekintélye van, akkor van mi ellen lázadni. Egyébként ez a lázadás az elszakadás megkönnyítését szolgálja, mint azt Vikár György (ő a haza serdülés szakértő) mondja. De az én álláspontomat támasztja alá Erikson elmélete is. Azt hiszem én sem vaktában beszélek rengeteg elméletet ismerek, és alkalmazok. Az életben szükség van krízisekre, konfliktusokra, mert az visz előrébb. Ha minden mindig tökéletes lenne, nem változnánk, nem fejlődnénk. Mindenki meg tudja találni a neki szimpatikus elméletalkotókat, én nem szeretem a humanisztikus Rogers-i vonalat (szerinte csak a szeretet és feltétel nélküli elfogadás kell az egészséges személyiséghez, ez most az új hullám), mert nem őszinte, nem létezik feltétel nélküli elfogadás.
Tekintély <=> lázadás?
Szia Durcmorgo, Nem vonom kétségbe, hogy sok elméletet olvastál. Azt hiszem, mindannyian olvasunk egy csomó dolgot és a személyiségünknek, hitünknek megfelelően követünk valami láthatatlan útvonalat, ahogy ráakadunk több és több olyan elméletre, amivel egyetértünk, amit alkalmazunk. Én is így kezdtem el a másik oldalon járni és lehet, ha kezembe is akadt volna az a néhány elmélet, amelyből Te építkezel, nem tudtam volna végigolvasni vagy hamar leraktam volna, mert más egyéniség vagyok. De mindezt csak tényként mondom, nem bármiféle minősítésként. Véleményem szerint a tekintély nem feltétlenül vonja maga után a lázadást. Valószínűleg sokan ismerünk olyan tanárokat, akiknek volt tekintélyük az osztályban vagy előttünk, szigorúak voltak, mégis tiszteltük őket és tanultunk nekik (mert hiába mondják, hogy magunknak tanulunk, tinédzserként még főleg a jó, általunk szeretett tanárnak tanulunk). A tekintély nem vonta maga után a lázadást. Ugyanakkor ismerünk olyan tanárokat is (és sajnos ők vannak többen), akik tekintélyt akartak, néha követeltek és talán látszólag be is hódoltunk, mégis lázadtunk ellenük, bosszantottuk őket és nem tanultunk. Szerintem tekintélye úgy is lehet a szülőnek, ha a gyerek nem utálja. Igen, kellenek krízisek, konfliktusok. Kellenek viták is, mert ebből is tanulunk, a gyerek is tanul, megtanulja, hogy mindezt hogy kezelje. De ez nem jelent feltétlenül lázadást.
Lázadás
Sziasztok Csak azt nem értem mi ez a félelem a lázadástól? Miért gondolja mindenki hogy az csak negatív lehet??Ha mindent elfogadunk ezt miért nem???Ez egy nem normális reakció? Aki szeretetben és megértésben nő fel az nem lázadhat? Nem lázad ellened a kétéves amikor csak azért is megcsinál valamit???
lázadós kisgyerekek
igen, hát a határokat feszegetik az biztos, de nem mindegy hogy hogyan. Az enyém ajtót csapkod, meg visszafelesel, meg cikiz, hogy retro a zeném, meg az öltözködésem, mert nem csőnacit hordok 
szóval megvan ez a lázadás, de nem negatívan, az ilyesmit humorral el lehet intézni, (miért David "Gyatya" jobb?) Meg a zsír, meg a cool beszólások....egyébként hurmoérzék nélkül nehéz túlélni a lázadást akár kicsiről akár nagyról van szó. Csak az ajtót sajnálom L.
Lázadás
Igen, valószínűleg lehet pozitívan is lázadni. Ugyanakkor, ha egy tinédzser utálja a szüleit és ezt ki is mondja (még ha csak pillanatnyi haragjában is), azt nem tekintem pozitív lázadásnak. Szerintem ott valami probléma van a szülő-gyerek közötti kommunikációban, ahol ráadásul a gyerek nem tanulta meg megfelelően, hogyan kezelje az indulatait. Én is lázadtam tinédzserként, de soha nem mertem volna azt mondani a szüleimnek, hogy utálom őket. Mert ha éreztem is arra késztetést, hogy bántásból ilyet mondjak, nem mondtam, mert tudtam, hogy nem igaz. De azzal is tisztában vagyok, hogy mi volt a probléma a mi kapcsolatunkban, mi volt más ahhoz képest, amilyen pozitív példákat láttam akkor és azóta magam körül.
aki nem tud szoptatni
annak nem lehet jó viszonya a gyermekével. Kizárt. Biológiai képtelenség. Sajnos, Lenóka, az ilyen megállapításoknak körülbelül ez a lényege. Végiggondolta a sok, a gyermekét szoptatni nem tudó anyát bíráló, szak- és nem szakember, hogy kijelentésük lényegében porig aláz, lelkileg sárba tapos sok olyan nőt, aki önhibáján kívül nem tud szoptatni? Hogy ezek a kijelentések mennyire tönkretehetik egy Anya-Gyermek kapcsolatát???? Azért vagyok ennyire dühös, mert velem többek közt ez volt a probléma, ezt a szemléletet követtem terhesen, és amikor kiderült, hogy nem indult meg a tejem, az őrületbe kergettem magamat emiatt - engem LLL tanácsadónő-védőnőm győzködött arról, hogy az én fiam tápszertől is ugyanolyan egészséges és kiegyensúlyozott lesz, csak hagyjam abba a folyamatos bőgést - mert nemhogy tej, még cumisüveget tartó anyuka sem lesz így... És szoptattam, állandóan, míg valamicske tej megindult, de utána is, amíg az tartott (kb 6 hónapig), mindig lelkiismeret-furdalásom volt, hogy én rossz anya vagyok, mert tápszert kell adjak a gyerekemnek. És többet foglalkoztam ezzel, mint azzal, hogy örüljek minden pillanatnak, amit összebújva, egymást ölelve eltölthetünk, dúdolgatva, kacagva-sírva-simogatva... mert egy szempillantás, és feláll, elszalad, bölcsibe megy - és már minden és mindenki érdekesebb lehet, mint Anya :-) ... nem is gondolok bele, hogy majd tíz-tizenkét év múlva milyen lesz, amikor jobbik esetben legyint, ha valamit mondok. Minden ép eszű Anya ma már tudja, hogy a csecsemője számára a legjobb megoldás az anyatej. Lehetőleg a sajátja. De ezen túlmenően stresszelni a szoptatni nem tudó anyákat - szerintem legalább akkora meggondolatlanság, mint a csecsemőjét szoptatni tudó anya tápszerhasználata. Én ehhez nem sorolok fel szakkönyveket. Én ezt csak az ÉLETből lestem el. Üdv: Zsu
Én nem állítottam, hogy
nem lehet jó viszonya a gyermeknek és anyának, csak annyit állítok, hogy MÁS az egyik és MÁS a másik. De örülök, hogy oldhattam rajtad, mert leírtad minend fájdalmad, köszönöm a bizalmad! Így könyv ajánlások nélkül is L.
Szopi,szopi,szopi
Kedves Lenóka!
Benéztem egy kicsit a prenatal.hu-ra. Igaz, nem olvastam el mindent, de ezt találtam: " Ahol hiányzik a csecsemőkori ősbizalom, ahol nem alakul egészségesen a kötődés, ott bizony később is nehézségekre lehet számítani. A korai kötődésnek nevezett kapcsolat ugyanis éppen az első években épül ki a gyermek és gondozója (édesanyja/édesapja) között. Minél többször kap jelzéseire, éjjel és nappal egyaránt, megfelelő választ, minél inkább kielégítik alapvető szükségleteit, annál inkább biztonságban érzi magát, annál inkább lesz bizalommal a külvilág és gondozói felé. Azt is megtanulja ezáltal, hogy ő törődésre érdemes, szeretetre való kis lény. Ezt nevezik ősbizalomnak. " Szerencsére ezen az oldalon sem hírdetik azt,hogy a szoptatás elmaradása kihatással lesz a gyermek fejlődésére.Szerencsére!!! Mert én is úgy gondolom, hogy sok újdonsült anyuka kerül abba a helyzetbe, amiről Zsu is írt:a félelem, hogy valami jóvátehetlen történik, a mérhetetlen aggódás az, ami miatt nem elég a tej, vagy nincs elég önbizalma az újdonsült anyukának kiállni magáért. EZT ÉN IS ÁTÉLTEM! És ezért haragszom én is az ilyenfajta szélsőséges véleménnyilvánításra. A depresszió határán táncoltam, de mégis sikerült viszonylag sokáig szoptatnom, tehát képes voltam rá testileg. Lelkileg viszont egyáltalán nem segített azt hinni, hogy mindent elrontok örökre, ha nem sikerül. Szerintem ez tényleg túlzás. Sőt, egy kicsit úgy érzem, azt a gyermekedet, amelyiket nem sikerült szoptatnod, már "leírtad". Innentől bármi probléma lesz vele, ráfogod a szoptatás hiányára. Hallottál már az önmagát beteljesítő jóslatról? Bocs, ez nem az én dolgom, de egy picit gondolkodj el rajta!
A másik pedig, amin érdemes kicsit agyalni, hogy miért pont a szoptatás az, amiről ennyi vita, különböző vélemény születik? Miért nem a gondoskodás, odafigyelés, a következetes, türelmes, szeretetteljes nevelés, a gyakori testi kontaktus stb. fontosságát kérdőjelezik meg? A megfejtés egyszerű: mert ott nincs más alternatíva. Nem lehet pénzért szeretet, figyelmet venni a gyerekünknek... tápszert viszont igen. Ha nem lenne választás, akkor nem lenne vita sem. De van választás, és ezért fontos tudnia minden anyukának és leendő anyukának, hogy az anyatej a legjobb... de ezt nem ijesztgetéssel és megfélemlítéssel kell elérni, mert akkor aztán tényleg sérülhet az anya-gyerek kapcsolat.
szopi, szopi 2.
Kedveseim! Én arra próbálom itt a figyelmet felhívni, hogy a szoptatás nemcsak fizikailag, táplál, hanem lelkileg is. Nem kell leharapni a kis fejemet. Tudom milyen nem szoptatni, és tudom milyen szoptatni. Nem én mondtam ki a "varázsszót" anno mikor Csörgő Andreához fordultam segítségért, hanem Ő. A gond a szoptatási nehézségekkel kezdődött, ami az anya gyerek kapcsolat rovására ment. Andi nagyon hozzáértő személy, példaképeim egyike. Lehet nem tünt fel, de a saját dolgaitok jöttek fel, és nézzétek meg, csak olyan anya szólt hozzá, aki nem vagy kis ideig táplált anyatejjel. No ez miért van? Milyen tükröt tartottam elétek? Minek a hiánya volt, ami előkerült? Én is tudom milyen érzés ez, nehogy azt gondoljátok én nem éltem át. Egy percig nem állítottam, hogy csak és kizárólag a szoptatott gyerek az "igazi". Mégis letámadtatok. Én felvállalom, ilyen vagyok és hiszem, hogy számít a szoptatások száma, a szoptatás ideje, az ősbizalom mellett, ami minden csecsemő sajátja. Egy biztosan nem változik az anyatej ÉLŐ táplálék, s mint ilyen a legértékesebb a többi velejárójával együtt. Szépeket Mindenkinek! L.
Lenóka tükre
...számomra csak egy olyan anya arcát mutatta meg, aki az ilyen jóhiszeműnek tűnő bírálatok miatt az első együtt töltött hónapokat szomorúnak élte meg, és aki azon gondolkodott állandóan, hogy mennyi mindent MEGVON ezzel a gyerekétől. Az, hogy a semmi-tejből kb 3 hét alatt elértük a fiammal, hogy a napi mennyisége felét a szopi tette ki, annak volt köszönhető, hogy szó szerint egész nap vagy Ő próbálta a semmit szopni, vagy én próbáltam a pumpával a semmit kifacsarni. Éjszaka is 2-3 alkalommal szoptattam, tápszert készítettem, tejet fejtem, sterilizáltam - aztán egy félórás-órás alvás után kezdtem elölről. Úgyhogy az az anyuka, aki első perctől tud szoptatni, az kérem, gondolja át, hogy mennyire JÓ DOLGA van, mennyire kényelmes és kellemes az élete - és ne azokat bírálgassa, akiknek ez valami oknál fogva nem adatik meg. És ez nem Neked szól elsősorban, Lenóka, hanem annak a szemléletnek, amit képviselsz. Tudom azt is, hogy eredetileg azokat bíráljátok, akik kényelemből tápszereznek. De úgy gondolom - lehet naiv vagyok - hogy a mai világban kevés ilyen kényelmes nő van, és azt végképp nem feltételezném, hogy aki itt böngészi az oldalakat, mert egy egészségesebb életet szeretne a családjának biztostani, az kényelemből tápszerezné a gyermekét.... A szoptatás testi-lelki fontosságával teljesen egyetértek Veled, Lenóka, de azt továbbra is helytelennek tartom, hogy azokat tovább stresszeljük, akiknek ez valamiért nem megy. Zárszóként: én ezt a témát rég "kibeszéltem", túlléptem rajta, csak szeretném a "sorstársaimat" megvédeni a hasonló élményektől, ezért, és csakis ezért próbálom ezt a másik tükröt azok elé tartani, akik a jó cél érdekében - valószínű tudtukon kívül - sok keserűséget okoznak a fiatal kismamáknak. Üdv: Zsu
Valami eltűnt?
Kedves Lenóka? Lehet,hogy csak képzelődöm, de,mintha az egyik legfontosabb(a vitaindító) hozzászólásod eltűnt volna.Az, amelyikre Sárkányfűárus aug.13-án válaszolt.Úgy emlékszem, abban a szoptatás és a kamaszkori problémák összefüggéseiről (is)írtál.Próbálom összerendezni a gondolataimat.Szerintem onnan gondoltuk sokan, hogy véleményed szerint,aki nem szoptat,annak már soha nem lesz igazán jó kapcsolata a gyermekével.Jó lett volna még egyszer elolvasni, hátha félreértettelek. Mindenesetre én nem éltem át, hogy milyen NEM szoptatni.Én csak azt éltem át, mennyire nehéz úgy szoptatni, ha közben rettegek,hogy tönkreteszem a gyermekem lelki és testi fejlődését,holott sok példa mutatja, hogy ez nem így van.És ez a félelem akkor ébred fel az emberben,ha ilyeneket hall,olvas, amiket írsz+egy picit nehezebben indul a szoptatás.Akkor beindul az ördögi kör. Te tényleg komolyan gondolod, hogy az első gyermeked hátránnyal indul?Hogy vele egész életében/életedben több problémád lesz,mint a másik kettő gyermekeddel?Ha igen,akkor ez csak a Te hibád lesz...és nem azért,mert nem szoptattad, hanem mert a vele kapcsolatban keletkezett rossz érzéseket, amik abból fakadnak,hogy a szoptatást nem élted meg akkora élménynek,csodának, mint a kisebb gyermekeiddel,nem tudod feldolgozni.De ez csak rólad szól.A te rossz érzéseidről,esetleg bűntudatodról.És igen,azért azok az anyukák írnak neked(főként), akiknek nem sikerült ezt a csodát megélniük, mert lehet,hogy ez nekik fáj, de ettől még a gyermekük (testi és lelki) fejlődését és egy kiegyensúlyozott,boldog anya gyermek kapcsolat kialakulását tökéletesen biztosítottnak látják(vagy biztosították/lsd.Sárkányfűárus/),és nem bírják megállni, hogy ezt elmondják országnak-világnak.Hátha emiatt néhány újdonsült anyukának megnyugvást,s ezáltal sikeres szoptatást biztosítanak. Nem ragozom, aki akarja,az érti. És,hogy ne vedd letámadásnak:én elfogadom a véleményed, én beletörődök abba, hogy első gyermekeddel már sosem lesz olyan jó a kapcsolatod,mint lehetett volna,ha sikerül sokáig szoptatnod,de bíztatlak, hogy Te ne törődj bele, és éppen ezért ne egyformán neveld őket, hanem adj neki többet másból, hogy helyrebillenhessen a mérleg nyelve!!!Én ebben hiszek.
Nem hinném, hogy a
Nem hinném, hogy a tápszerezni kényszerülő anyukák önigazolás céljából egyetértenének a fenti konklúziókkal. A szoptatni vmi miatt nem tudó, tápszerező anyukák (legalább is a normálisabb fajtából)szenvednek a legjobban a tápszerezés gondolatától. A legnagyobb álmuk lenne, ha szoptathatnának.
anyukák megvezetése
Bizony, én már találkoztam olyan anyukával, aki elhitte. 
A villamoson osztotta meg velem tapasztalatait (merthogy az én kisfiamnak is piros foltok voltak az arcán, ezért kezdett beszélgetni velem). Mesélte, hogy az ő ekcémás gyerekénél először tejallergiára (!) gyanakodott (!) a gyerekorvos, aztán leállította a szoptatást (!) és helyette tápszert írt fel, és tényleg ettől lett jobban a gyerek. 
Annyira sajnáltam, hogy éppen le kellett szállnunk a villamosról, és nem tudtunk hosszabban beszélgetni. 
Akkoriban még mi is csak ott tartottunk, hogy nem derült ki pontosan, nálunk mi okozza a bajt, de abban már akkor is biztos voltam, hogy az anyatej helyett akkor sem jobb a tápszer, ha az előbbitől piros foltok vannak a gyereken!
Azóta már benne vagyunk az életmódváltásban, candida kúrában, és bár még nem tökéletes, de javul a helyzet.
Szomorú, hogy a gyerekorvosok nem a gyerek javát akarják.
anyatejallaergia?????
MIVAN??? Na nem az első esetként hallom, hogy a gyerek foltjai miatt leállítják a szoptatást, pedig TUDJUK, hogy anyatejre nincs allergia. Kihalna az emberiség!!! Bocsánat, de s...gg hülyének néznek minket? 
Úgy állítják be, mintha az anyatejre lenne a gyerkőc allergiás, pedig szerintem erről szó sincs!!!!! Az anyuka tejfogyasztását kellene leállítani, ahogy a hasfájós babáknál is. Nálam ez volt a pocifájás oka. Amint leálltam a tejtermékekről, a hasfájásnak híre sem maradt!! Na, jól felbosszantottam magam! Megyek lehiggadni
Szoptatás és allergia
Kedves Mind! Tudnék mesélni milyen az, mikor a gyermek allergiás reakciókat ad az anyatejre. Ilyenkor persze nem az a megoldás hogy a tejet vonjuk el, hanem az, hogy kiteszteljük milyen ételtől javul, vagy romlik a bőrprobléma. Az allergént elhagyva meg is szünhet teljesen. Vagyis lehet allergiásreakciója az anyatejtől a kisbabának, a tejbe minden bekerül, amit az édesanya elfogyaszt, egy bizonyos mennyiségben. A természeti népeknél az 1 éveskorig tartó kizárólagos szoptatás is teljesen természetes, nem is értem minek ezt szabályozni, hónapokhoz kötni, bízzuk inkább a kisbabára Ő tudja legjobban mi a jó neki. Dr. Spock is leírta, egyszer azért találták ki a 6 hetes kor és a 3 hónapos kor közötti hozzátáplálás megkezdésést, mert később a kisbaba nem fogadta el a felkínált ételeket, hanem ragaszkodott az anyatejhez. L.
tej
Lenóka! A hozzászólásodban önmagaddal kerültél ellentétbe....azaz: "lehet allergiásreakciója az anyatejtől a kisbabának, a tejbe minden bekerül, amit az édesanya elfogyaszt, egy bizonyos mennyiségben". Tehát NEM az anyatejre, hanem az Anyuka által elfogyasztott ételekre allergiás/érzékenx a baba. Amint az Anyuka nem fogyasztja az érzékenységet kiváltó ételt, a baba bőrtünetei is elmúlnak. Az anyatejet megvonni felesleges!
Anyatej allergia 2
Szerintem nem kelrültem ellentétbe magammal, ezt így szokták mondani, hogy az anyatejre érzékeny, allergiás. Miután mást nem kap. Az már keveseknek jut el a kis agyáig, hogy nem a tejet kell megvonni, hanem a mama étrendjét kell átalakítani "bababaráttá". L.
egyetértünk
Bocsáss meg Lenóka, nem szerettelek volna sem magbántani, sem "okoskodni", nekem új volt az "anyatej-allergia" kifejezés 
, mostanában hallottam először. Teljesen egyetértek Veled - agyatlanul "okítják" a kismamákat, ezáltal szoktatják le a szoptatásról idejekorán. Emellett az otthoni főzőcskézés helyett a bolti babakaják vásárlására buzdítanak.... én már a jónevű bio-nak mondott bioságában sem hiszek. Az ízük pedig mű és felháborítónak tartom, hogy a 8-9 hónapos kortól ajánlott ételek is teljesen pépesek
Nem bántottál meg
és nem is okoskodtál csak nem jól értettük egymás szavát. Semmi komoly nincs ebből. Igazad van abban amit leírtál, ezért kell a mamáknak résen lenni és megtanuni kiállni magukért, hogy ne lehessen őket megvezetni ilyen esetben. Az a baj, hogy nemcsak a szopiról szokik le a kisbaba, hanem pszihésen és emocionálisan is kárt szenved, mert olyan távolságra kerül a mamájától, ami már rombolja a fejlődést a kapcsolat minőségét, és ez csak kamaszkorban mérhető igazán. L.
szoptatás és ekcéma
Szóval akkor a cikk vége így szól: hamar hagyjuk abba a szoptatást és a hozzátáplálást későn kezdjük el? És a kettő közti hónapokban vizet adjunk a babának???
Komolyra fordítva pont így hangzanak a tápszergyártók által finanszírozott u.n. "kutatások", őrület 
Nem is csoda ha itt tartunk, hiszen már a piciket is a szintetikumokra szoktatják jó korán, aztán utána jöhet a kialakult betegségekre a fincsi gyógyszer, a mellékhatásokra az újabb csodaszerek, amiket ugyanezek a kutatók ajánlanak... bocsi, kicsit kidühöngtem magam ...
Ez vicc akar lenni?????
Ez vicc akar lenni????? 
De komolyan: ezt valaki el is hiszi?Attól tartok, hogy a tápszeres anyukák, önigazolás céljából képesek el is hinni, hogy lám-lám, milyen okos vagyok, hogy tápszerezem a gyereket, nem kell az anyatej, hisz még ártalmas is lehet..... 
Bocsi, de nálam is kiverte a biztosítékot, úgy mint a H1n1-es cikk!
Ingyenesen letölthető
gonosz szoptató anyáknak
Sziasztok!Szoptatassal kapcsolatosan, terhesseg alatt en is elkepzeltem azt az idilli kepet, amint a babaval a karomban ulok a hintaszekben, o bekesen szopizik, en meg kozben gyonyorkodom benne es uszom a boldogsagban. Persze mar akkor is kicsit aggodtam a tejlaz meg ilyen-olyan dolgokkal kapcsolatban, amit a SZAKKONYVEKBEN olvastam (nem kellett volna).
Aztan mar a szules sem volt egy setagalopp es a tejem sem indult be eppenseggel. Valamikor biztosan nepszeruek voltak a tapszerek es talan a nok egy kicsit ra is kaphattak, mert most meg akkora a hiszteria a szoptatas mellett, hogy csak hitetlenkedve olvasom ketsegbeesett kismamak leveleit internetes forumokon, ahol teljesen maguk alatt vannak es nem erzik anyanak magukat csak mert nem dol beloluk annyi tej, hogy a fel keruletet el tudjak latni. Felhaborit, mert nem attol lesz valaki jo es odaado anya, hogy beteszi-e a cicijet a baba szajaba vagy sem.
Meg olyanokat is lehet olvasni, hogy igy nem alakul ki eleg eros erzelmi kotodes a baba meg a mama kozt, meg hasonlo baromsagokat. Bar fontos az anyatej, de nem annyira, amennyire ezt mostanában hallani, látni lehet. Miért van az, hogy 2 kismama között ez az első téma és máris jön a lesajnálás, ha nincs tejci. Istenem, hány ilyen példát láttam már, a szívem majd megszakadt. . . A baratnom 3 babát szült, nem tudott szoptatni, pedig akart(ezt tudom), majd belerokkant lelkileg. Olyanokat kérdez, még a harmadik gyerek után is, hogy vajon fog hozzá kötödni a baba???Mert azt olvasta, hogy nem. Pedig egy nagyon okos, értelmes csajszi.
Aztán a betegségekkel kapcsolatban:hát, őszintén kb. ugyanannyi az ellenpélda(arra gondolok, hogy cicis baba ritkábban, kevesebbet beteg). Tudjátok(van aki tudja), nekem 3 gyerkőcöm van, talán tapasztalatom is elég sok(ez tény, nem beképzeltség), a 3. -at még mindig szoptatom, ő 5 hónapos lesz. Sokat volt beteg, de tök mindegy mit kap, ha van 2 közösségbe járó tesója!!! Amikor nincs jól, a cici sem kell neki!!!!!!!
Azt hiszem a legfontosabb: nem szabad ítélkezni, úgy véleményt mondani, hogy másokat megbántunk. . . . Főleg ebben a nagyon kényessé tett!!! kérdésben. Sok tápszeres baba sokkal több szeretetet kap, mint cicizős társaik. Valaki nem attól jó mami, hogy 3 évig szoptat. . . Persze attól is. De az csak egy szeletke a mamiságból! Meg csak annyit hogy, szerintetek ki csüng többet a Neten? Az az anyuka, aki unalmában terjedelmes, időigényes hozzászólásokat ir, csak azért, hogy végtelen rosszindulatát kiélve piszkálhasson másokat. Észre sem véve, hogy talán azért is olyan pörgős az a bizonyos fórum, mert elég népes a tábora. Ha tehetitek, legyetek szívesek irjatok ritkabban, had unatkozzon szegény(lenoka), igy megkímelve sok anyukat a gonoszságától.