A Nagy Méregtelenítés
Friss hírszemek
- Rúzs ólomból, lakásillatosító kőolajból
- Fűszer-és virágoskert a Permakultúra elveivel
- Sokkoló okok arra, hogy elhajítsuk mikrosütőnket
- Standard oltások hatására a kölyök majmok az autizmus tüneteit kezdik mutatni
- Az oltás szükségességének alapelmélete végleg összeomlott!
- Akik a nomád életet választották...
- Miért nem bomlik le a McDonalds-os Happy Meal hamburger – az igazi magyarázat
- A répa - marketing
- Az 50 legegészségesebb étel
- Tervezz magad köré élőhelyet!
Friss hozzászólások hírszemekhez
A szülés természete egy férfi szemszögéből
Szülések-szülészetek és ami mögötte van, nézd csak!
"(...) A nő egyszerre rálelt a benne rejlő erőre. Azt mondta: „Lépjetek hátra!!! Most megszülöm ezt a gyermeket!!!“
Ettől halálra rémültem. Még soha életemben nem láttam olyan nőt, akiben előtört volna ez az erő. Ez az erő halálra rémíti a férfiakat. (...)"
Ne féljetek Férfiak, ez az erő értetek is van :) nem rombol, épít, csak engedjetek neki.
A legőszintébb tisztelettel és szeretettel!
Lenóka
ui: a cikk már régi, több éves, de nagyon akutális.
Marsden Wagner professzor M.D.,M.S.P.H., a WHO nők és gyerek egészségével foglalkozó szervezetének volt igazgatója, jelenleg az Országos Bábaszövetség Szenátusának tagja. Több évig dolgozott szülész-nőgyógyászként és kutató orvosként is. A professzor tavaly októberben a II. Nemzetközi Bábakonferencián tartott előadásán akadt, aki felállt, és elhagyta az előadótermet. Vajon miért? Azok számára, akik elolvassák az előadást, aligha kétséges a válasz.
- A hozzászóláshoz belépés szükséges
Hozzászólások
Erős nő
Lenóka!
Nem is tudod, de tudattalanul is üzentél nekem ezzel a videóval... Erős leszek...és ha hátralépek is egyet, utána összeszedem a bátorságom és megyek ismét előre...
köszönöm!
Viki
Re: erős nő :)
Én is megnéztem még 1x 
HAJRÁÁÁÁÁ, VIKIIIIIIIIII!!!!!!!!!!!!!!!
Sziasztok! Tetszett a cikk,
Sziasztok!
Tetszett a cikk, valahogy bennem is ez van már évek óta. Illetve az első gyermekem születése óta él bennem az, hogy valóban a nők tudnak szülni. Az én első sajnos fogadott orvosom egy nagyon kétszínű játékot játszott. A terhesgondozás alatt mindvégig szépet és jókat mondogatott, ha kérdeztem erről-arról. Aztán a szülésnél előkerült a feketeleves. "Minek jöttem ide" - kérdéssel indított, amikor bementem szülni. Majd hozzátette, hogy az évek során a nők elfelejtettek már szülni és orvosi segítségre van szükségük. Úgy szültem, ahogy tán anyukám is szült. Régi ágy, még emelni sem lehetetett a háttámlát, teljesen vízszintes volt. Létrán kellett felmászni rá. Mindehhez még a medencémet meg is emelték, hogy ő jobban hozzám férjen. 
Szokásos térdfogás, oxitocin, előtte burokrepesztés, hasamba térdelés, szerintem kézzel tágítás volt, amit másnak hívott, méhszájlazító injekció, gátmetszés.... maga volt a rémálom. De úgy jöttem el, hogy nem érdekel. A második babám megszülöm, mert ez minden volt, csak szülés nem. Találtam egy jó orvost, ma is hozzá járok. Immáron a 4.-emmel.
A másodiknál volt egy kis ijedelem, mert nagyok voltak a méretei és vesemedence tágulatot fedeztek fel, tágult vastag belek, vizes herék, ijesztő volt. Aztán jártam egy másik kórházba, másik dokihoz, hogy ha valami baj van, azonnal el tudják látni a kisfiam. Ott minden két hétben kellett UH-ra menni, hogy figyelemmel kövesség a tágulatot. (itt zárójelben jegyzem meg, hogy bármi lett volna, méhen belül nem műtötték volna, szerintem jól lenyúlják a TB-t az állandó vizsgálatokkal, mert nincs elég pénze a kórházaknak.) Természetesen minden egyes UH után genetikai tanácsadás a másik ajtóban. Nem az a doki mondta, hogy mi van a babámmal, aki valóban látta is a UH-on, hanem egy másik, aki csak a papírt látta. Itt minden két hétben rám ijesztett az adjunktus, hogy ezt a babát hamarabb kéne megszülnöm és császárral. Nem akartam. Természtes szülésre készültem. Már amennyire kórházi berkekben ezt ki lehet harcolni. Egy szó mint száz, akit orvost választottunk szintén jó fej volt és a szülésznő is kedves, hagyták, hogy szüljek. Gátvédelmet kértem és bár nem szülhettem más pozicióban, csak a szülőágyon, viszonylag hamar megszültem az 5240 grammos fiam. Nem írtam el, ennyi volt tényeg. Mindenki két-három hónaposnak nézte az újszülöttemet. :) És lám-lám, nem volt nagy baja. Egyes fokozatú volt a vesemedence tágulata. Simán szülhettem volna a saját dokimmal az ő kórházában, de hát orvosok és jobban paráztak.
A harmadik gyermekemet is kórházban szültem, de lényegesen szebben, mint az első kettőt. Épp szabad volt az alternatív szülőszoba, kádban vajúdtam, ezt ki is akartam próbálni és bár ez volt a legnehezebb, mégis ez volt a legszebb szülésem. Bevallom bár bababarát volt a kórház, mamabarát még nem volt annyira. Mert amíg nem lettek 5 percesek a fájásaim, kiküldtek a folyósóra a férjemmel vajúdni. Akkor volt a H1N1 mizéra is... Nem engedék be a férjem, pedig ő direkt emaitt oltatta be magát, hogy bejöhessen. Szerencsére a szülőszobára beengedték, csak a két óra után hazaküldték. A harmadiknál már otthon szerettem volna szülni, de a férjem még nem volt kész rá, a védőnő, gyermekorvos nagyon ellene vannak a természtes dolgoknak, így nem vágtam bele.
Valószínű a 4. is kórházban fog születni, de legalább olyan szépen, mint a 3. Nagy út volt idáig és egy dúla barátnőmnek köszönhetem, újra hittem magamban és a nő(ies)ségemben. Abban, hogy az Úr így teremtett minket, hogy mi tudunk szülni és nem szüleszteni kell minket. Remélem, hogy változni fog a helyzet Magyarországon és választható lesz a hely, ahol majd a lányaim szülhetnek. Én támogatni fogom őket.
Még egy gondolat: A szülésfelkészítők a kórházakban siralmasak. Én résztvettem az elsőnél és nagyon a kórház protokolljára volt kihegyezve. Akkor még azt hittem, hogy minden jó..... Most már tudom, hogy semmi nem volt ott az. És vannak, akiknek ez így jó, elfogadják és nem akarnak tudomást venni arról, hogy lehet másképp is, szebben, természetesebben és nem kiszolgáltatottan.
Kicsit hosszú lett, elnézést.
jewelnek
"..mi tudunk szülni és nem szüleszteni kell minket." Nagyon tetszett ez a "szuleszteni" kifejezes 
Szules kulfoldon es szules hipnozissal
En is igazat adok a cikknek, de azert megjegyzem hogy Franciaorszagban sokkal rosszabb a helyzet mint otthon Magyarorszagon. Mar leirtam egyszer ezen az oldalon hogy hogy szuletett meg a kisfiam ezert nem ismetlem magam. Most ujra babat varok, es rettegek a szulestol. Csak azert nem megyek haza szulni, mert ugy gondolom az Apuka a legnagyobb tamasz, es o nem lehetne ott ha hazamennek, mert nincs ennyi szabadsaga. Mivel nagyon felek az ujabb (abszolut nem termeszetes) szulestol, keresem a megoldasokat, es szeretnelek benneteket megkerdezni, hogy hallottatok-e mar olyan szulesrol ami hipnozisban tortenik? 
Szülés , Teremtés
Lenóka, mindig is közel álltál a szívemhez, mert annyi jóság és csupa lélek, amit teszel ! Mindezt harcos erővel ! Köszönöm ezt a cikket. A bevezetőd olvasásakor már kijött a könnyem (bocs, én ilyen vagyok..), és végig egy meghatódást, és valami dacot éreztem, hogy IGEN, erről van szó, és de jó, hogy egy férfi odaáll ennek az ügynek az élére ! Halkan jegyzem meg, itt talán nem csak a férfiak nők fölé helyezettségéről lenne szó.... Bizony-bizony a globális piacgazdaságban, a rettegésben tartott ember jobban "irányítható" , mondjuk ki, fizet olyan dolgokért, amiket érzése szerint, képtelen megoldani, tehát MEGVESZI.....jelen esetben a szülés lehetőségét.... Az én fiam már 27 éves, de életem legnagyobb csodájának tartottam, hogy életet adhattam neki . Azt hiszem, ezt a cikket KÖTELEZŐvé tenném kifüggeszteni a kórházakban, a védőnőknél stb (na, akkor engem seprűvel kergetnének meg az orvosok 
)
Köszönöm, hogy éreztem újra, 1. jó ide járni 2. jó érezni, hogy jobbá tehetjük a világot.
Szeretettel Adri
valahol, de nem Európában
Sokat vitázhatnánk, hogy jó döntés volt-e belépni az EU-ba vagy sem, gazdasági, politikai, stb. szempontok alapján.
Elmesélnék egy történetet én is: Litvániában jártam egy ösztöndíjas program keretében. Különböző nemzetiségű (portugál, angol, szlovák, lett, litván) diákokkal töltöttünk két hetet, fedeztük fel Vilniust és környékét. Egy vasárnap délelőtt, egy közeli kis faluba mentünk el nézelődni. A teljes falu kihalt volt, mindenki a templomban ült, senki nem maradt otthon! A faluban az aktív korú lakosság kb. 2%-ának jó, ha volt munkája. Borzasztó szegénységben és egyszerűségben éltek. Egy angol lánnyal beszélgettem arról, hogy milyen angolnak lenni. Ő azt mondta, hogy nem angol, hanem EU-s állampolgár. Ha bent a kis templomban megkérdeztünk volna bárkit, fogadni mernék, hogy egyiküknek sem ez jutott volna eszébe. Teljesen más a mentalitás az országok lakói között.
Eleve elvetélt ötlet volt (bár kétségtelenül szép gondolat a vérzivataros évek után), hogy ennyi ország lakói majd egyformán testvérnek érzik majd magukat. Hiszen látjuk, hogy azzal az egy etnikummal sem tudunk zöld ágra vergődni, amelyikkel évszázadok óta élünk együtt...képtelenek integrálódni, lássuk be! Minket valóban gyerekként és sajnos sok tekintetben rabszolgaként kezel az állam (nőt és férfit egyaránt).
A nők helyzete viszont sokkal kiszolgáltatottabb, ma is. Nem csodálkozom, hogy Németországban a dühös nők elérték, amit akartak. Ott valamelyest jobban hagyják érvényesülni a nőket, lásd Merkel asszonyt. 
Nekünk elképzelhető, úgy a következő 50-100 évben, hogy női miniszterelnökünk, vagy államfőnk lesz?!? Szerintem nem.
Esetleg, ha a Gábrielhez hasonló gondolkodású férfiakat is klónoznánk...
Dortsa az a 15% nekem is túl sok...
Etnikumok Magyarországon
Szia!
Igazad van, valóban nem fogjuk magunkat tesóknak érezni, mint például a feketék, akik mindig így szólítják egymást. De azt hiszem, ez egy dolog miatt van: a közös ellenség hozta ki belőlük a testvériség érzését... 
Szomorú, hogy erre van szükség ehhez... Mi itt inkább egymás "ellenségei" vagyunk... 
Azzal viszont nem értek egyet, hogy egy etnikummal nem tudunk megbirkózni... Magyarországon több, mint tíz etnikum él, akik Trianon előtt mi nyomtuk el őket, most meg ők nyomnak el minket a határon túl. Igazságos egy világ, mi?
Na nem akarok itt heves vitát indítani, csak megjegyeztem, hogy nagyon sokszínű kis országunk, és ahelyett, hogy örülnénk, hogy nem vagyunk "unalmasak", inkább ellene dolgozunk. Én személy szerint sem az osztrákokat, sem a románokat, sem a tajvaniakat, sem a kanadaiakat, sem az ausztrálokat, sem a brazilokat, sem a kenyaiakat, szóval SENKIT nem tekintek magamtól különbözőnek, jobbnak vagy rosszabbnak. Egy bizonyos személyt, azt lehet! De nem azért, mert ilyen vagy olyan népcsoporthoz tartozik, vagy mert más színű a bőre, más nyelvet beszél, más a kultúrája, hanem mert olyat tett, mondott, ami szerintem nem helyénvaló.
Na, jó hosszú eszmefuttatás lett... pedig csak egy sárgaborsófőzelék receptet akartam keresni... 
Szép szeretetteljes napokat mindenkinek!
A gyerekszülés és a férfiak
Bárki bármit mond, a férfiak 90%-a igenis féltékeny és irigy a nőkre a szülés miatt. Mert valóban ez az az egy dolog, ami felett soha nem fognak tudni uralkodni.
Kedves férfitársaim!
A Föld rezgésének most női energiákra lenne szüksége, amit a férfiak által irányított világ nem akar elismerni. Pedig ha nem ismerjük el a nők hihetetlen őserejét, ha nem hagyjuk őket magukra találni, ha nem adunk nekik szabad utat, ha korlátozzuk őket női(es)ségükben, ha félelmünkben és irigységünkben uralkodni akarunk felettük, akkor össze fog omlani a világ!
Hisz ők a Föld, mi meg a Nap! A női energiák nélkül a Föld a Nap hatására csak kietlen sivatag lenne. A nő teszi azt termékeny földdé. Mert a Földanya méhében fogan az élet. És fogadjuk már el végre, hogy nem mi vagyunk a teremtés koronái, hanem a nők. Mi csak a donorok vagyunk hozzá, ami ugyanolyan szép feladat, de a teremtés csodáját a Hölgyek végzik el. De mi tényleg nem hagyjuk őket teremteni! És még az Úristent is férfiként ábrázoljuk, pedig én meg vagyok róla győződve, hogy nő. Gyerekként, amikor nagymamám az Istenkéről mesélt nekem, mindig egy jóságos női arc ugrott be. Nagy csalódás volt, amikor először templomba vittek, és ott megláttam a képeken, hogy az Istenke a képeken férfi. Szerintem ez is a nőtipró marketing része már évszázadok óta.
Isten nő is és férfi is
Legalábbis az én hitem szerint és ez nem valamiféle gender-elvű kijelentés, hanem annak a szimbóluma, hogy Benne vagyunk és létezünk, Benne leszünk két testből egy és hozunk gyümölcsöt.
Hogy férfiuralom lenne? Nem tudom, mert ahhoz, hogy a férfi igazi férfi legyen, kell mellé egy igazi nő, igazi női energiákkal. Ha ez nincs meg, nincs egyensúly, a férfi nem tud azzá válni a nő mellett, amit mi nők igazán szeretnénk...
Teremtsünk újra egyensúlyt és nem lesz min keseregni :)
Berni
Gondolatok a szülésről
Elolvastam a cikket. Nem akartam, mert hogy hosszú, munkaidő van, stb... de aztán nem tudtam abbahagyni. 
Szóval nagyon-nagyon tetszett, nagyon jó a beszéd, és jó, hogy más országokkal összehasonlít, így könnyebben meg lehet győzni az itthoni begyepesedetteket.
Viszont kicsit furcsa nekem a következő:
"Mindenkinek meg kell értenie, hogy a szülés egy normális életesemény, és hogy az esetek többségében – több mint 80%-ban – semmilyen probléma nem adódik."
Ezek szerint mondjuk 15%-ban komplikációk lépnek fel, ami akár a baba vagy az anya halálát okozhatja, jól értem? Vagy ezek a bába által elhárítható kisebb problémák? Arra lennék kíváncsi, hogy vajon a komplikációentesen lezajlott terhességeknél mekkora ez az arány? Mert nekem kicsit sok az a 15%... Ennyit kockáztat az ember pókerben, de nem a gyermeke életével kapcsolatban... Bár a professzor által elmondott tények szerint "nem kell félni", és hiszek is neki, csak nem értem, hogy is van ez?
Nem akadékoskodni szeretnék, tényleg érdekel, mert (bár még messze van a baba-projekt) nagyon foglalkoztat a téma. Tényleg sokkal jobb és nyugodtabb lehet otthon szülni, de azt azért nem szeretném, hogy emiatt bármelyikünknek baja legyen.
szülés és komplikáció
Szia Dortsa!
Sokat merengtem azon, hogy így érdeklődő laikusként mit is írhatnék erre Neked. Nem ismerem a statisztikákat, de ha belegondolok a dolgok mögé akkor úgy érzem, hogy abban a 20%-ban sokminden benne van. Kezdve azzal, ha a placenta nem jó helyen tapad, vagy a baba fekvése nem megfelelő, illetve a szülés alatt is sokminden történhet, a köldökzsinór előreesik, vagy mégsem úgy fordul a baba, arc tartásban vagy más nehéz pózicióban helyezkedik el -itt gondolok a hátsó koponyaforgásra, vagy arra mikor a fej nem balra néz, hanem jobbra. (ilyenkor a kitolási szak nehezebb) - Vagy a fartartásra, esetlegesen, harántfekvésre, hirtelen placenta leválásra, oxigénhiány kialakulására stb. Nem rémisztelek el titeket 
szóval ezek olyan dolgok amik előre nem mindíg láthatóak, de figyelemmel és szakmailag megfelelően felkészült kórházi személyzettel korrigálható, akár maradandó sérülés nélkül is. Illetve az anyai részt is komplikáció metnesre lehet vinni. Bár mindíg vannak esetek, ahol sajnos tragédia történik.
Szóval ide sokminden beleférhet és ha azt vesszük mennyi mindent felsoroltam és ennek kb. a töredéke fordul elő nincsen mitől félni! Főleg ha nem gondolsz rá, nem is vonzod be
Lenóka
komplikációk
Szerintem nem feltétlenül adódnak komplikációk abban a 20%ban, csak ezek azok az esetek, mikor a bába úgy ítéli, hogy nem feltétlenül jó irányba mennek a dolgok és biztonságosabb lenne a kórházban befejezni a szülést. Nem kockáztatnak a bábák, nekik is a baba és az anyuka egészsége a legfontosabb.
Folytonos aggódás...
Most úgy írok, hogy : van 3 gyönyörű gyerkőcöm, az elsőt teljes orvosi kontrollal szültem, a másodikat félig, a harmadikat itthon, mondhatni egyedül. Az elsőnél még minden irányítást beletettem az orvos kezébe gondolván, ehhez, t.i. a szüléshez, úgyis ő ért a legjobban... A másodiknál már derengett, hogy azért nekem is van itt némi szerepem, de a bátorságom még kevés volt, hogy teljesen átvállaljam. A harmadiknál már a világon nem volt természetesebb, hogy otthon szeretném megszülni, minden beleszólás nélkül, hiszen szülni mégiscsak én fogok... Természetesen teljesen nyitott voltam arra, ha a bába úgy ítéli meg a helyzetet, akkor azonnal kórházba megyek (megjegyzem, erre kéne hogy legyen a kórház - milyen furcsa, életet adni a Kórnak Házában...-, orvos, segítsen, ha az már csak az ő feladatköre, de csak akkor.
Szóval a harmadik babánknál értettem meg, hogy mi a természet rendje és éreztem azt, hogy nem felelőtlen anya vagyok, ha az a Pici Élet az Ő igazi Szülőházában jön a világra ( mily morbid, hogy az emberek 99%-ának azt kell mondania: "az én szülőházam a Kórnak Háza").
Sokan félnek!, hogy mi lesz, ha "hirtelen" jön a probléma. Nos a problémák nem hitrelen jönnek, azoknak van előjelük, amit egy lelkiismeretes bába észre fog venni, hisz folyamatosan az édesanyával van, folyamatosan figyeli minden rezdülését, van nála monitor és lélegeztető gép is, sőt arra is "ki van képezve", hogy egy rosszul fekvő babát megfordítson, vagy adott esetben újraélessze az újszülöttet. A szülés előtt kötelező az otthonszülőknek is egy ultrahang (én egyébként folyamatosan jártam a védőnőhöz, minden kötelező vizsgálaton résztvettem, ezekről, mivel egyik sem drasztikus beavatkozás, azt gondolom, hogy hálásak lehetünk, hogy ingyen hozzájuthatunk, mert sokminden kiderülhet már a várandósság alatt, amiken segíteni lehet, hogy a mama és baba is egészséges maradhasson). Hogy a kórházban miért van sok "hirtelen fellépő komplikáció"? Talán mert ott nincs annyi idő a kismamára, az orvos pár óránként rápillant, a szülésznő sem minden esetben van végig ott a vajúdó kismamával, maximum a gép...ami nekem pl. rendkívül zavaró volt, rábíztak egy pittyegő valamire, amitől nem mozdulhattam, aminek abban az állapotban képtelen voltam orvosilag kielemezni a mutatott értékeit...persze adott némi biztonságot, de embertelennek éreztem.
Félelem. Kevés még ma az a nő, aki mer bízni önmagában, mer bízni a nőiségében! Ez nem feltétlen a férfiak miatt van így, bár kétségtelenül van benne szerepük, sokkal inkább az elmúlt öteven egynehány év, ami nem csak az önbizalmat ölte ki az emberekből, hanem maximálisan megpróbálta gyökértelenné, HIT- és erkölcsnélkülivé tenni, teljes mértékben kiszolgáltatottá, bábbá, aki akkor érzi jól magát, ha irányítják felülről, mindent megmondanak neki és ha teljesíti a parancsot, alamizsnaként kap némi jutalomfalatot, épp, hogy éhen ne halljon, épp hogy ki ne halljon... Mostanra eljutottunk oda, hogy ez az eldeformálódott viselkedésforma fel sem róható ennek a generációnak, hisz már a szülei is ezt adták tovább, azt sem tudja, hogy mi a jó neki VALÓJÁBAN. Teljesen egyetértek a Professzor Úrral, még mindig szovjet mintára működünk, fűszerezve egy kis jótékony tőkés kapitalizmussal... Kereshetnénk megint a felelősöket, viszont én mégsem politizálásra bíztatnám a kedves Olvasóinkat, hanem arra, hogy gondolkodjanak és bízzanak saját magukban! Változás nem attól lesz -bár kétségtelenül lehet benne szerepe- hogy kik ülnek a Parlamentben, hanem attól, hogy mi van az emberek fejében és szívében! Ha egy Édesanya azt a szellemiséget adja tovább a lányának, hogy merj nő lenni, merj édesanya lenni, a szavak legnemesebb értelmében és ehhez még gyönyörű példát is mutat, akkor fog valami elindulni! Kesereghetünk, hogy nem volt honnan megtanulnom kenyeret sütni, egyáltalán háztartást vezetni ezért hozatjuk most az ebédet és veszünk mindent a boltban... ez is egy megoldás, de ettől semmi sem fog előre haladni... Ha mi, édesanyák a sarkunkra állunk, és hajlandóak vagyunk egyedül megtanulni, amit generációkkal előbb még örökítettek egymásra az édesanyák, akkor reménykedhetünk egy jobb újvilágban! Merjünk bízni önmagunkban és legyen Hitünk! A Jó mindig eléri a célját, bízzunk benne!
Szeretetet, kitartást és bátorságot kívánok minden Édesanyának, Édesapának, minden kedves Olvasónknak!
Berni
Erre vártam! :-)
Kedves Berni!
Nagyon köszönöm a megnyugtatást, valami ilyesmit vártam. Lenókának is köszönöm a választ, de igazából pont ez aggasztott, hogy ugye megfelelő kórházi segítséggel nyilván megoldódhatnak a problémák, na de mi van otthon? Igazából sajnos pont egy rossz példát hallottam az otthonszülésre, ezért rágódtam a dolgon... (Ott sem történt tragédia, csak rohanni kellett a kórházba.)
Abban különben biztos vagyok, hogy egy bába jobban figyel az anyukára, mint egy doki, úgyhogy ezen a téren sincsenek már aggodalmaim. Bár mint említettem, még bőven van időm ezen elmélkedni, addig meg csak gyűjtögetem az infókat itt a honlapon.
Dortsa
Kórházban vagy otthon
Nézd Dortsa, én a bába barátnőimmel rengeteget beszélgettem erről, hogy hol van nagyobb biztonságban az édesanys és a gyermek. nincsen egységes álláspont. Azért azt ugye tudjuk, hogy még az 50-es évek közepén otthon születtek a gyermekek és mindenki túlélte aki nem az meg valószínű, hogy az akkori technika mellett kórházban sem élte volna túl a dolgot. Manapság sok esetben viszontagságos az út a kórházig, illetve én szem és fültanúja voltam a második szülésemkor egy kórházba bekerült otthonszülésnek...hát nem kívánom senkinek, amit az a nő ott megélt....undorító volt a bánásmódja az éppen ott ügyeletben lévő orvosnak. Nekem mázlim volt a kórházzal és az orvossal de én hittem abban, hogy ott is megtudom csinálni a magam dolgát és nem kell azért otthon maradnom, hogy ne érjen baj....utóljára "csak" bába volt jelen és Ő sem mindíg, mert front volt és csőstől mentünk szülni, az orvosom édi volt, mert sok időt hagyott nekem és nem rohat be megcsászározni, mert tudta, hogy bármire képes vagyok, de az tuti, ha én nem úgy vagyok ott jelen ahogy, -ezerrel, szívből, hittel, alázattal és tisztelettel, bizalommal, Isten és a gyermek iránt- akkor én is a műtőasztalon végzem a faros gyerekemmel együtt. Én azt mondom, hogy az otthonszüléseknek ma azért nincsen meg az a háttere, ami jó volna ha meglenne, ha nem örvendene közutálatnak, ha elfogadná mindenki a létjogosultságát. Ha volna kórház aki fogadja a komlikáció miatt bekerült nőt, ha nem kéne külön gyerekorvost vadászni, aki elvállaja a baba felügyeletét, és beadja otthon az oltásokat, leveszik a vért esetlegesen a babától a mamától....és sorohatnám, bár ezek főleg az én kétségeim, és gondolatmenetem. Nyilván Aranka és Berni máshogy látják, mert Ők otthon szültek. A kórházakban is történhet bibi, sajnos és ez éppen a figyelem hiányából adódik, az orvos tesz rá magasról sok esetben, a bábák meg túl vannak terhelve, a nő a kórházban sokszor egyenlő a nullával ezért is tartom fontosnak ezt a cikkel, mert itt azért látszik, hogy mennyire a férfi uralom van jelen, nem csak ember szinten, hanem a hozzáállást, mentalitást illetően. Vannak persze igazi bába lelkű férfiak is, na őket kéne hatványozni. Az én dokim is ilyen és nem tudok elég hálás lenni neki azért amit én a szüléseim alatt megéltem, s ami segítséget kaptam tőle ezen túl is. S hogy hogyan választottam???? Mentem a megérzéseim után, az ösztönöm után, s a szembe néztem sokszor és hosszan, hogy belelássak, milyen ember Ő azon túl, amit kifelé mutat. -mondják is a férifak, hogy veszélyes a tekintetem mert átlátok rajtuk- hát ez van. Azt mondom Neked, hogy légy tájékozott és dönts a szíved szerint az a legjobb vezetője az embernek. Ott az arany középút. Pusz! Lenó
3 gyermekemet szültem kórházban,
és bevallom, meg sem fordult a fejemben, hogy lehetne másképp is. Viszont a várandósságaim alatt/ szülésnél NEM volt fogadott orvosom. (nem mintha nem köhögtük volna ki, ha muszáj a szülésenkénti 80-100 rugót, plusz a magánrendelések tarifáit, de szerintem egy orvosnak illik szívvel-lélekkel csinálni, ami a hivatása -oké, ez lenne az optimális)
De egyébként meg, akkor hogy is van ez: bízzunk önmagunkban, meg a teremtő erőnkben, mert a terhesség/szülés egy természetes folyamat, stb. No de akkor miért is kell a választott orvos, aki így meg úgy....jó pénzért nyújtja a biztonságot a 9 hónap alatt..? nagyon kevés az, akinek nincs fogadott orvosa....vajon miért??? Mert az olyan tredni, vagy na azért csak így a biztos, ha megfizetjük, akkor odafigyel ránk....
Mellesleg ahol én szültem, de nyilván más kórházban is így van, a szülésznők szakértelme és tapasztalata óriási, simán levezethetnék a szülést az orvos nélkül is, csak nyilván a protokoll.. Az én 3 szülésemnél a háttérben ott vot a szülésznő -épp, aki ügyeletben volt- és sokat segített, de alapjában véve önmagamra, a saját ösztöneimre voltam hagyatva. A kitoláskor szóltak csak az orvosnak -épp annak, aki ügyeletben volt- és rendben ment minden. Láttam a szemükben, hogy mennyire örülnek a babának, amikor a kezembe adták.
A fájdalmon túl nekem csak szép emlékeim vannak a kórházi szülésekről, nem hiszem, hogy bármelyik kis rész pozitívabban történt volna otthon... De nyilván, nem vagyunk egyformák...
Otthon vagy kórházban?
Már írtam itt az oldalon többször is, hogy egyik irányba sem buzdítunk, csupán amit én megéltem, aszerint ÉN nem szülnék már másképp, mint itthon, bár mint már szintén meséltem, ez nálam már sajnos nem fog előfordulni... Ami szerintem a legfontosabb, hogy ne hagyjuk, hogy kiszolgáltatottá váljunk, hagyjuk, hogy az ösztöneink szerint szülhessünk és közben ne keljen esetleg még megküzdeni az orvossal, szülésznővel, hogy márpedig mi most nem így érezzük, hagyjanak békén... A szülés misztériuma nem az a folyamat, amikor az efféle küzdelmeknek helye kéne legyen, helye lehet. Az Édesanya egy olyan lelki és fizikai állapotba kerül, amikor a saját tapasztalataim szerint már nem fogja tudni a finom jelzéseken kívül a környezete tudtára adni, hogy mi lenne a jó neki. Ezeket a jeleket a bába, dúla képes venni, mert azért van jelen, hogy teljesen a kismamára figyeljen, viszont a kórházban óriási szerencse kell, hogy hasonlót megtapasztaljon a leendő anyuka. Persze nem tartom kizártnak és ilyen formán nem is feltétlen a fizikális otthonhoz ragaszkodom, hanem ahhoz a bánásmódhoz, ami a kismamát az otthonában is megilletné. Mellesleg megjegyzem, nincs annál csodálatosabb érzés, amikor a babád megérkezésekor az egész családod szerető ölelése vesz körül, és az első éjszakát nem egy rideg kórházi szobában, sokszor a babád nélkül kell töltsed, hanem egy ágyban a szuszogó új/régi kis családoddal
Berni
Köszönöm Lenóka!
Értem, amit mondasz...
Itt nincs jó, vagy rossz döntés, mert soha nem tudjuk meg, mi lett volna, ha... Majd megyek a szívem és az eszem után, és minden kismama tegye ezt!
Vajon hány orvos lelkismerete tiszta ?
Szia Dortsa !
Te CSAK az otthonszülésekről hallottál rosszat? Teljesen igazad van abban (szerintem..), hogy a bába jobban figyel az anyukára. Ismerek olyat, aki az ikergyermekeit kórházban szülte, orvosi segítség nélkül!!! Igen, jól érted, a doki bent volt, (fizetett, fogadott orvos!), és nem ment be a szüléshez, mert szerinte még nem ráért (volna)!!! Itt nem történt tragédia, de még utána se kért bocsánatot se.... És amikor baj történik, bent kórházban, felelőtlenség miatt? Ha úgy őszintén megkaparnánk a dolgot, HÁNY ORVOS LELKIISMERETE LENNE TELJESEN TISZTA, hogy ő aztán odaadóan segít és legjobb tudása szerint? Nem riogatlak rémtörténetekkel, csak annyit mondok, azoknak van igaza, akik a "zsebre megy a játék" okokra vezetik vissza ezt az otthonszülési ellenzésüket!
Legjobb megérzésedre bízd magad, amikor ez ügyben döntesz, hol szülsz majdan. Hiszem, hogy képes vagy jól dönteni.
Szeretettel
Adri
Adri, teljesen igazad van!
Sajnos ez is olyan, mint minden, ami ellen küzdünk, egy tökéletes agymosás.... Igazából akármennyire is elhiszi az ember, amit hall, a berögződésektől nehéz szabadulni, és ezt most nem (csak) magamra értem. Én magamat újításra, változtatásra képesnek tartom, de még így is vannak dolgok, amikkel nehezen barátkozom meg. Hát még ha azoknak a fejével próbálunk gondolkozni egy kicsit, akik nem tudnak, és NEM IS AKARNAK változtatni, máshogy gondolkodni! 
Igazából egy új "agymosásra" van szükség, vagy inkább "agytisztításra" hogy az ember ne csak az eszével váltson szemléletet, hanem egész lényével. Mert nem elég az, ha "úgy gondolja" az ember, ennek belülről kell jönnie, hinni kell benne.
És tényleg, nem csak az otthon szülésről hallottam rosszat, csak (ugye az agymosás következtében) az olyan bizonytalannak tűnik az életmentő gépek nélkül. Mert azért azt nem mondanám, hogy az orvostudomány rossz. Inkább az orvosok, köztük a mi orvosaink (és itt sem mind!!!) olyanok, amilyenek. Hallottam olyat is, hogy kórházban született gyereknek 5 perc alatt sikerült csak inkubátort szerezni.
Azt hiszem, vég nélkül lehetne sorolni az érveket és ellenérveket, de én valahogy mindig ugyanoda lyukadok ki a saját magammal folytatott vitában, hogy mindig az a jó, amit a természet megalkotott, nem kell azt variálni. A természet úgy tökéletes, ahogy van! (Csak ezt sokszor elfelejtjük...)
Szép napot!
Dortsa
a gátmetszésről
A gyermekvállalás-szülés szempontjából (is) későn jutottam el erre az oldalra. Ma már biztosan választanék dúlát, az egyik dúla oldalán csodálatos születés történeteket olvastam éppen tegnap, és nagyon bántam, hogy nekem ilyenben nem lehetett részem. Az első várandósságom idején pedzegettem az orvosomnak, hogy ugye nem lesz gátmetszés, és hogy gátizomtornát is végzek, és szülés előtt 3-4 héttel már kenegetem a gátat, hogy tudjon majd tágulni. Az volt az orvos válasza erre, hogy teljesen mindegy, hogy maga hogy tornáztatja a gátizmokat, mert úgyis átvágom. Na szülés után, lett volna tippem, hogyan szoktassam le erről, az ő "legféltettebb kincsét" szépen körbevágni, összevarrni, aztán megnézni, hogy akkor is férfi-e a talpán. 
Sajnos az ilyen orvosok miatt van, hogy egyre több nő fél már előre a szüléstől, mert szinte belebeszélik az orvosok az emberbe a félelmet, fájdalmat, és az ő nélkülözhetetlenségüket.
Ingyenesen letölthető
Nem csak a szülésre igaz....
Nem csoda ha a férfiak néha félnek tőlünk.....
nagyon jól példázza mi a nő....
Én magamra ismertem. :)))
Csók, szép hétvégét!!!!!!!!
Lenókátok :)))