A szülés természete egy férfi szemszögéből
2011, szeptember 8 - 18:22 — Lenóka
Marsden Wagner professzor M.D.,M.S.P.H., a WHO nők és gyerek egészségével foglalkozó szervezetének volt igazgatója, jelenleg az Országos Bábaszövetség Szenátusának tagja. Több évig dolgozott szülész-nőgyógyászként és kutató orvosként is. A professzor tavaly októberben a II. Nemzetközi Bábakonferencián tartott előadásán akadt, aki felállt, és elhagyta az előadótermet. Vajon miért? Azok számára, akik elolvassák az előadást, aligha kétséges a válasz.
Saját szavas ajánlás és bevezető:
Szülések-szülészetek és ami mögötte van, nézd csak!
"(...) A nő egyszerre rálelt a benne rejlő erőre. Azt mondta: „Lépjetek hátra!!! Most megszülöm ezt a gyermeket!!!“
Ettől halálra rémültem. Még soha életemben nem láttam olyan nőt, akiben előtört volna ez az erő. Ez az erő halálra rémíti a férfiakat. (...)"
Ne féljetek Férfiak, ez az erő értetek is van :) nem rombol, épít, csak engedjetek neki.
A legőszintébb tisztelettel és szeretettel!
Lenóka
ui: a cikk már régi, több éves, de nagyon akutális.
Marsden Wagner professzor M.D.,M.S.P.H., a WHO nők és gyerek egészségével foglalkozó szervezetének volt igazgatója, jelenleg az Országos Bábaszövetség Szenátusának tagja. Több évig dolgozott szülész-nőgyógyászként és kutató orvosként is. A professzor tavaly októberben a II. Nemzetközi Bábakonferencián tartott előadásán akadt, aki felállt, és elhagyta az előadótermet. Vajon miért? Azok számára, akik elolvassák az előadást, aligha kétséges a válasz.Jó reggelt! Mindjárt az elején azzal kell kezdenem, hogy kétszer is elnézést kell kérjek.
Először is azért, mert nem beszélem a nyelvüket. Nagyon jó lenne, ha anyanyelvükön szólhatnék önökhöz, de sajnos nem tudok. Korábban 15-20 alkalommal jártam Magyarországon, tehát nincs jó mentségem. Másodszor azért kell elnézést kérnem, mert a szülészeti gondozásról és a gyermekszülésről fogok beszélni, és tulajdonképpen én férfi vagyok. Soha nem fogok gyermeket szülni, soha nem fogom ezt az érzést
megtapasztalni, tehát ez azt jelenti, hogy kívülálló vagyok a szüléseknél. És ezt nagyon fontos mindig szem előtt tartanunk, még az sem számít, ha valaki szülészprofesszor (férfi) egy kórházban – akkor is kívülálló, mivel a szülés a nők világába tartozik. Ez mindig is így volt, ha visszatekintünk a történelemben.
És tulajdonképpen vicces, ha elolvassuk a hivatalos történelemkönyveket, azok csatákról, háborúkról – csupa olyan dologról szólnak, amiket a férfiak tesznek. Arról, amit a nők tesznek, semmi sincs ezekben a könyvekben. Tehát a szülés mindig is a nők világának része volt. Még egy dolog… OK… tehát mit tehetnek a férfiak a szüléssel kapcsolatban?
Valaki mesélt egy történetet, ami nekem nagyon tetszik. Ez a történet arról szól, hogy a szülés miként megy végbe a delfineknél. A szülő delfin úszik a középpontban. Körülötte körbe-körbe úszik 2-3 nőstény delfin, akik meg-megérintik őt – mint a bábák vagy a dúlák. Ez után, mintegy tíz méterrel távolabb egy szintén nőstény delfinekből álló csapat úszkál, akik beszélnek a szülő delfinhez. Majd jóval távolabb (egy nagyobb sugarú körben) úszik az összes hím delfin, akiknek az a feladata, hogy óvják a szülő delfint mindenféle veszélytől. Így a szülés békében folyhat le. Úgy gondolom, hogy a férfiak így vehetnek részt a szülésben. Vagyis biztosítaniuk kell a békét a nők világa számára a szülés ideje alatt.
A delfinekhez hasonlóan, az embereknél is így kéne történjen. A bábák mindig a nők rendelkezésre álltak, akár tradicionális bábákról, akár egy idősebb tapasztaltabb környékbeli nőről beszélünk – tehát mindig is léteztek bábák. Bizonyára ismerik a bába szó francia megfelelőjét: „sage femme“, ez pedig bölcs aszszonyt jelent, vagyis a bába volt a falu bölcs asszonya. – A dán kifejezés, a bábára az „öre more“, ami annyit jelent, hogy földanya; ő volt az az asszony a viking faluban, aki „két lábbal állt a földön“ és a falu többi nőtagja mind tisztelte őt.
A bába izlandi megfelelője a „fény anyja“. A lényeg mindebben az, hogy a történelem során mindig is léteztek olyan nők, akik törődtek nőtársaikkal, gondozták, védelmezték őket. A többi nő nagyon tisztelte ezt.
Japánban születésházak vannak. A születésház egyben a bába otthona is. Minden asszony eljön ebbe a házba. Nemcsak akkor, ha várandós vagy ha szül, hanem mindenféle női problémával ide fordulnak, például, ha a férjük bántalmazza őket, vagy bármi egyéb gondjuk van. Néhány évvel ezelőtt hatalmas földrengés volt Japánban, és az egyik nagyváros egyik születésháza a földdel vált egyenlővé. A többi ház is romba dőlt. A legelső ház, amit a környéken újjá építettek, a születésház volt. A környék nő és férfilakossága együtt építette újjá azt a házat, annyira fontos volt számukra.
Nos, amint tudjuk, úgy 200 évvel ezelőtt a férfiak is belekeveredtek a szülési szituációba, és a szülészorvosok megjelentek a szüléseknél, és fokozatosan átvették a hatalmat és az ellenőrzést. Mi férfiak ellenőrzésünk alá akarunk hajtani minden olyan körülményt, amitől félünk. Ha félünk valamitől, azt mindenképpen ellenőriznünk kell.
Nagyon ortodox orvosi, tudományos és perinatális képzésben részesültem, aztán kutattam, praktizáltam, majd a WHO munkatársaként Koppenhágába kerültem, ahol találkoztam egy dán bábával, aki megkérdezett, hogy részt vettem-e valaha a praxisom alatt egy otthonszülésnél. Mondtam, hogy nem. A legtöbb orvos Magyarországon, Németországban, az USA-ban vagy bárhol máshol, soha nem látott otthonszülést. Ez a bába, egy nagyon bölcs asszony volt – „sage femme“ – azt mondta nekem, hogy el kell mennem és látnom kell egy otthonszülést. Ő mindent elrendezett, így lehetőségem nyílt elmenni a szülésre.
Ez az esemény a reveláció erejével hatott rám, megváltoztatta az életemet. Láttam egy asszonyt, aki haladt előre a vajúdás folyamatában, majd eljutott abba a stádiumba, amit mi második fázisnak nevezünk, és ez a nő egyszerre rálelt a benne rejlő erőre. Azt mondta: „Lépjetek hátra!!! Most megszülöm ezt a gyermeket!!!“
Ettől halálra rémültem. Még soha életemben nem láttam olyan nőt, akiben előtört volna ez az erő. Ez az erő halálra rémíti a férfiakat. Abban a pillanatban felismertem, hogy mindaz amit a szülés alatti gondozásról tanultam, arról szólt, hogy miként hajtsam az uralmam alá a nőt oly módon, hogy ne találjon rá magában erre az erőre.
Mi férfiak nem akarunk találkozni ezzel az erővel, nem akarjuk látni, bármit megteszünk, hogy ne találkozzunk vele.
Valójában a probléma nagyobb ennél. A férfiak évezredek óta megpróbálják ellenőrzésük alatt tartani a nőket. Ez igazából vicces, nem tragikus.
Shakespeare szerint, nagyon okos az a férfi, aki biztosan tudja, hogy ő a gyermeke igazi apja.
Látják? Bezárjuk börtönökbe a nőket csak azért, hogy bizonyosak lehessünk benne, hogy senki más, csakis mi magunk lehetünk a születendő gyermek apja.
Sok mindent megteszünk azért, hogy ellenőrizzük a nők reproduktív viselkedésformáit. A várandósság és a szülés ellenőrzése része ennek a folyamatnak. Tehát a szülészeti gondozás jobbára a szülés, a vajúdás és a nő ellenőrzéséről szól.
Mit gondolnak, miért erősködnek, hogy a szülés a kórházban történjen? Mivel a kórház az „én“ – az orvos, a férfi – felségterületem. „én orvos vagyok, mindent ellenőrzök, ami a kórházban folyik.“ Ha én, mint orvos elmegyek az ön otthonába, ön van hatalmon, jogában áll kidobni engem. Én, mint orvos nem uralhatom, ellenőrizhetem teljesen a helyzetet. Ez az, amit az orvosok nem szeretnek. Ezért nem szeretnek az orvosok beteghez vagy vajúdóhoz házhoz menni, mert nem uralhatják tökéletesen a szituációt.
Soha semmilyen tudományos adat nem támasztotta alá a szülések kórházakba való áttelepítését. Ez nem egy tudományos kutatási eredményeken nyugvó döntés és cselekedet volt.
Mi orvosok uralni akarjuk a vajúdást és a szülést; a hátára fektetjük a nőt, ami a tehetetlenség és a megadás testhelyzete. Az, hogy ő a hátán fekszik, én pedig a terpesztett lábai közt állok, azt sugallja, hogy teljesen uralom őt. Ez a lehető legrosszabb szülési testhelyzet. Azt akarják, hogy a kutatási alapokon nyugvó kezelésről beszéljek?
Bárhová mehetnek a világban, legyen az kórház vagy születésház, ott, ahol azt javasolják, hogy a vajúdó nő a hátára feküdjön, ott nem beszélhetünk tudományos kutatási alapokon nyugvó kezelésről.
Abban az időben, amikor a fejlettebb államokban a szülés átkerült a kórházakba, az emberek kezdtek jobb körülmények között élni. Javult a táplálkozás, a lakáskörülmények stb. Ekkor rájöttünk arra is hogy uralhatjuk a vajúdást és a szülést.
És a nő? – Rájött, hogy a családtervezés által uralhatja a fogamzást is! Innentől kezdve a nők nem szültek 15 gyereket, csak kettőt. És nem akkor szültek mikor 14 vagy 50 évesek voltak, hanem nagyon optimális időben.
Tehát mindezen szociális változások, amelyekről beszéltem, javították a csecsemő és anyahalálozási arányokat. Mindkét arány meglehetősen csökkent. A szülés bekerült a kórházakba, és az orvosok hangsúlyozták, hogy a statisztikák pozitív alakulása nekik köszönhető. Ez nem igaz!
Ez azért nagyon fontos, mert sokszor fogják ugyanezt hallani magyar orvosoktól.
Nekem sokszor mondták már. „A kórházba jönni, használni a különböző gépeket, az EKG-t, a CTG-t stb. ez modern, ez fejlődés, nem akarunk visszafelé lépni.“ – mondják. De tévednek. Nem az ultrahang és az EKG alkalmazása miatt csökkent a halandóság. Hanem a jobb táplálkozás, a jobb lakáskörülmények, a jobb családtervezés és igen, bizonyos értelemben a jobb orvosi ellátás miatt is. De nem az ultrahang alkalmazása miatt, hanem pl. az antibiotikumok miatt vagy a biztonságos vérátömlesztés miatt. Ezek valóban nagy vívmányai az orvostudománynak. Ezek csökkentették valójában a halandóságot. De leginkább a szociális változások.
De – amint a világon egyre többen felfedezik –, ahogy az orvosok egyre jobban uralják a szülést, a nők úgy veszítik el azt. Elvették tőlük a saját testük ellenőrzésének, uralásának a jogát. Ez a magyarázat a medikalizáció elleni reakcióra. És ez szorosan kapcsolódik a bábákhoz is. A bábák és a nők a szülés humanizálását követelik. Tegyük emberibbé a szülést! Ez azt jelenti, hogy a szülő nő kell a központban legyen, nem pedig az orvos.
A bába feladata a szülés kísérése, nem pedig az orvosé. A szülés természetes része egy normális életciklusnak, a várandósság nem betegség, az esetek több mint 80%-ban nincs is szükség orvosra vagy sebészi beavatkozásra.
A magyar professzorok azt mondták nekem, hogy milyen jó itt a helyzet, hiszen itt több mint egy orvos van jelen a szülésnél Ez őrület! Nézzék! Képzeljék el, hogy egy magasan képzett szülész van jelen a szülésnél.
Ez kb. olyan, mint amikor szórakozni akarnak menni a párjukkal és az egészséges 2 éves gyermekük mellé egy sebészorvost hívnak babysitternek. Ez őrület! Eszméletlen sok pénzbe fog kerülni, és ha a gyermekük elfárad és sírni kezd az orvos teleinjekciózza nyugtatókkal és medikalizálja a babysittinget. Ugyanilyen őrültség egy szülészeti sebész részvétele egy normális szülésnél. Még az is nagyon furcsa, ha egy orvos van jelen a szülésnél… Önök szeretnék, ha egy orvos jelen lenne és bámulná önöket a hálószobájukban mikor a partnerükkel szeretkeznek? A dolgok mûködhetnek rosszul a szexben is! Különböző fertőzéseket kaphatnak AIDS-t, gonorrheát stb., tehát állítsunk egy orvost a hálószobákba is!
Hogy megmondja, hogyan csináljuk! Ez esztelenség! De ez történik Magyarországon, azáltal, hogy ezek a jól képzett orvosok ott állnak a normális szüléseknél.
Ami most történik az, hogy a szülés humanizálása egyre inkább előretör, Németországban, Skandináviában, Hollandiában, az Egyesült Királyságban stb., és ez egyre közeledik, közeledik, de nem éri el a Szovjetuniót.
15 év alatt számos alkalommal jártam az Szovjetunióban konferenciákon, gyûléseken, találkozókon, kórházakban stb. így tudom milyen a szovjet gondozási modell. Ez pontosan olyan, amilyennel ma Magyarországon találkozunk! Ma szovjet szülészeti gondozási modell uralkodik Magyarországon. Csak figyelem, hogy mi történik Magyarországon, Csehországban, Lengyelországban, Litvániában és a többi olyan országban, ahol még a szovjet gondozási modell él.
A változások megindultak. De a folyamat nagyon nehéz. Miért? Mert a szovjet rendszerben az orvos maga az Isten! Az orvos rendelkezik az összes hatalommal és ellenőrzéssel, több pénzt keres, ő végzi a sebészi beavatkozást és ő a hős. A bábák a szovjet rendszerben az orvosok rabszolgái. Nincs kórházon kívüli szülés a Szovjetunióban – mondták. De ez nem igaz! Mindig mindenhol létezik a világon otthonszülés. 20 évvel ezelőtt jártam a Szovjetunióban, és tanúja lehettem egy otthonszülésnek.
Egyik nyáron lementem a Fekete tengerhez és vízben szülést is láthattam Igor Tcsakovszkival, ha ismerik a nevét. Tehát a saját szememmel láttam, hogy ilyesmi még a Szovjetunióban is megtörténik. Mindig vannak ilyen kis titkok, bár a kormány mindent megtesz azért, hogy ezeket megszüntesse, mivel mindenki a reguláris rendszer része kell, hogy legyen.
Nos, ugyanez van ma Magyarországon.
Ezért találkozunk azzal, hogy megbüntetik azokat az embereket, akik ki akarnak lépni ebből a rendszerből. Tehát még nem mondható el, hogy Magyarországon valóban humanizált szülési lehetőségek lennének. Ez az, ami itt most történik.
Tudják két nappal ezelőtt repülővel érkeztem ide; sokszor utazom Európában – de most más volt. Bejöttem az épületbe és volt egy nagy jel: „EU állampolgárok erre!“ Egyébként a parlamenten is magyar és EU zászló lengedez. Hurrá az EU-ban vagyunk! De… Volt valami érdekes. Ha Dániából Franciaországba, Olaszországba, vagy bárhová máshová utazom és leszállok a gépről, senki sem állít meg, hogy megnézze az útlevelemet. Csak besétálok mert az EU-ban vagyok. De a budapesti reptéren két napja megállítottak, hogy megnézzék az útlevelemet! Ez egy EU ország! Igaz, 10 évvel ezelőtt, ha én következtem az útlevél ellenőrzési sorban, akkor a vizsgálat 20–25 percig tartott. Most mindössze 2 perc volt.
OK, Magyarország fejlődött.
De a reptéri rendszer megváltoztatása egy dolog, a gyermekszülés megváltoztatása egy másik. Az emberek, akik a szülést ellenőrzik, nem akarnak változást. Ezt onnan tudom, hogy tavaly itt jártam egy találkozón, ahol jelen voltak a minisztérium emberei, különböző professzorok stb., és elmondták, hogy nem akarnak változást, és mindent megtesznek a változások megakadályozására.
Milyen változásokra van szükség Magyarországon ha valóban az EU-hoz akarnak csatlakozni, és ha humanizálni akarják a szülést?
Változtatni kell! Mondhatnak a miniszterek és a professzorok bármit arról, hogy ez a rendszer milyen jó.
Mondják meg nekik, hogy 27 olyan európai ország van, ahol kevesebb baba hal meg a perinatális időszakban mint Magyarországon. Értik ezt? A perinatális mortalitás 27 európai országban kisebb, mint itt, vagy más szavakkal, a 27 ország közül Magyarországon a legmagasabb a perinatális mortalitás. Azt is mondják el nekik, hogy Magyarországon a perinatális időszakban több anya hal meg, mint 22 másik európai országban.
Látják tehát, hogy a kormány és az orvosok nem mondhatják, hogy minden rendben. Semmi nincs rendben! És persze azért is szükség van a változásra, mert harmóniába kell kerülniük az EU-val.
Tehát meg kell változtatni a rendszert, mivel túl sok baba és anya hal meg, mivel a törvény szerint összhangba kell kerülni az EU-val, és azért is, hogy az önök társadalma szabaddá és demokratikussá válhasson. Egy szabad és demokratikus társadalomban a nők és családjaik választhatnak, hogy milyen szülést szeretnének. Egy szabad társadalomban a nagy és fontos emberek nem mondhatják meg önöknek hogyan szüljenek.
Ezt a nő kell eldöntse! Akarják, hogy a kormány vagy valamelyik orvosprofesszor megmondja milyen testhelyzetben szeretkezzenek kedvesükkel? Ugye, nem! Ezért ne szabják meg azt sem, hogy milyen szülést akarnak. Önnek kell választania, és a kormánynak és a profoknak az a dolga, hogy tiszteletben tartsák az ön döntését.
Tehát mindez valójában a demokráciáról szól.
S ez problémát jelent Magyarországon! Az elmúlt 50 évben szovjet ellenőrzés alatt éltek, előtte német ellenőrzés alatt éltek, azelőtt is folyamatos ellenőrzés alatt éltek, tehát mindig mások mondták meg, hogyan éljenek.
És ez így ment századokon át. Most végre szabadok. De meg kell tanulniuk szabadnak lenni. Meg kell tanulniuk dönteni, választani és változtatni. És a kormány tagjainak, az egyetemek és a kórházak professzorainak is le kell szokniuk az autokrataságról, és demokratává kell válniuk. Ez egy hosszú és nehéz folyamat. Nem fog holnapig megtörténni. De a folyamat már beindult és folytatódni fog. Nagyon fontos, hogy mi fog történni a szüléssel, mivel a szülés milyensége tükrözi az egész társadalmat.
Ha egy magyar asszony azt tanulja meg szülése alatt, hogy teste rosszul mûködik, mivel nem tud gyógyszerek segítsége nélkül szülni, akkor azt fogja hinni, hogy mivel rosszul mûködik a teste, szüksége van ezekre az eljárásokra. És az oda vezet, hogy a nők félni fognak és nem hisznek majd saját testükben, és azt teszik majd, amit a vezetők mondanak.
Tehát a szülés megváltoztatása az egész társadalmat megváltoztatja.
Milyen változásra van szükség?
Először is tájékoztatni, okítani kell a nőket.
Magyarországon az ma a legnagyobb gond, hogy a magyar nép csak egyfajta szülést ismer. A szovjet szülést.
Én sem tudtam milyen egy igazi természetes szülés, míg nem láttam. A magyaroknak meg kell tanulniuk, hogy többféleképpen is lehet szülni, nemcsak a szovjet módon. El kell mondani a tévében, rádióban, az iskolákban, hogy mi is a szülés valójában. A folyamat nagy részét tehát a magyarok ilyen téren való tájékoztatása, felvilágosításajelenti. Mindenkinek meg kell értenie, hogy a szülés egy normális életesemény, és hogy az esetek többségében – több mint 80%-ban – semmilyen probléma nem adódik.
Szükség van tehát erre a felvilágosításra!
A szülési szolgáltatások kidolgozását és megtervezését nem szabad a minisztériumra és a professzorokra hagyni. Mivel ők a szovjet rendszert kedvelik, s ha rajtuk múlik, nem lesz változás.
A női mozgalmaknak, a politikai csoportoknak, a bábáknak harcolniuk kell azért, hogy ennek a kidolgozási folyamatnak részesei lehessenek. Ha Nyugat-Európában változtatni akarnak a szülészeti ellátáson, akkor nyilvános találkozókat rendeznek a parlamentben, és bárki eljöhet, hogy elmondja a véleményét arról, milyen változtatásokra van szükség. A bábák és a nők képviselői beszélhetnek a parlamentben.
Ezek után a parlament elmondja a minisztériumnak, hogyan változtassanak.
Tehát az emberek ellenőrizhetik a változások menetét. Ez sosem történt meg Magyarországon, de meg kell történnie! Ne feledjék, az egészségügyi miniszternek az emberek egészségét kell védelmeznie, nem pedig az orvosok érdekeit. Ezt meg kell változtatni.
A befolyásos orvosok és a minisztérium emberei túl közeli viszonyban vannak egymással.
Egy másik fontos változtatnivaló Magyarországon: ne képezzenek annyi orvost. Túlságosan sok orvos van Magyarországon. Több orvosuk van, mint Nyugat Európának, ezért az orvosok olyan feladatokat is végeznek, amiket nem nekik kéne, mint pl. normális szülések levezetése.
Gondot okozhat, hogy valamit kezdjenek ezzel a sok orvossal, de ha kevesebbet képeznek, talán 20 év múlva kevesebben lesznek.
A következő lépés. Fel kell támasztani a bábaságot Magyarországon, mivel az teljesen perifériára szorult.
A magyar bábák a szovjet szülészeti rendszerben dolgoznak. Éveken át, míg a WHO-nak dolgoztam, bábakonferenciákat szerveztünk, és ezekre meghívtuk a világ bábáit. De minden egyes konferencián a Szovjetuniót egy férfi orvos képviselte. Én erre azt mondtam nekik: „Nem, nem! Küldjenek egy bábát!“ – erre tipikus szovjet válasz jött: „OK, nem gond.“– majd újra egy orvost küldtek.
Évek múlva ravaszabbak lettünk, és Szentpétervárra a bábaiskolába szerveztük a konferenciát, így nem tudták a bábákat távol tartani. Ez volt az első alkalom a Szovjetunió történetében, hogy szovjet bábák eljutottak egy nemzetközi konferenciára.
E konferencia célja az volt, amit Magyarországon is meg kell érteni: a bábaság egy teljesen független szakmává kell váljon. Nem az orvosoknak kéne a bábákat tanítani, hanem a bábáknak kéne a bábákat képezniük.
A koppenhágai bábaintézetben egyetlen orvos sem tanít, csakis bábák képzik a bábákat. Bábaságot tanítanak!
Ha orvos tanítja a bábákat, nem bábaságot fognak tanulni, hanem azt, hogy miként legyenek az orvosok rabszolgái. Ez két különböző dolog! Tehát a bábákat függetlenné kell tenni, a státuszukat pedig egyenlővé kell tenni az orvosokéval.
Ez nem lesz könnyű. Több bábát kell képezniük, mivel túl sok orvosuk van és túl kevés bábájuk.
Tudják, hogy Angliában kb. 1000 szülész-nőgyógyász orvos van és kb. 30 000 bába? Ugyanez a helyzet Hollandiában, Dániában és Skandináviában is.
Látják? Nagyon érdekes, hogy az orvosok Magyarországon azt mondják, hogy azért van szükség az orvosok jelenlétére a szülésnél, mert azt akarják, hogy az biztonságban folyjék le. Erre én azt mondom, hogy ez egy érdekes állítás. Európában kevesebb babát és anyát veszítenek el, mint Magyarországon.
Skandináviában az esetek 75-80%-ban a bába kíséri be az anyákat a kórházba, ő gondozza, ő látja el tanácsokkal, kíséri a szülést s az anya nem is találkozik orvossal. Ez, az összes szülés 75-80%-ára jellemző! És kevesebb babát veszítenek el, mint önök itt Magyarországon. Hát, hogy mondhatják, hogy biztonságosabb több orvos jelenlétében szülni?!
A legbiztonságosabb tehát az a szülés, ahol nincs jelen orvos. Tehát, több bábát kell nevelniük!
De arra is szükség van, hogy a várandósság, a vajúdás és a szülés alatti eljárás tudományos kutatási bizonyítékokon alapuló legyen.
Ez azt jelenti, hogy amit tesznek, az összhangban kell legyen a legjobb tudományos információkkal.
Egy nagyon jó példa van arra, hogy Magyarországon a gyakorlat nem ilyen. Ez a gátmetszésről szól. Nem tudom, hogy áll ma a helyzet, de néhány évvel ezelőtt a Semmelweis egyetemi kórházban jártam, körbevezettek, majd volt egy beszélgetés, ahol megkérdeztem a professzort, hogy hány nőnél végeznek gátmetszést. Erre ő furcsán nézett rám, és azt mondta: „Mindegyiknél.“ Erre én visszakérdeztem, úgy érti, hogy a szülések 100%-a gátmetszéssel történik? Erre ő: – Igen!
Az egyik fiatalabb orvos mosolyogni kezdett és magyarul mondott valamit a profnak. Én megkértem, fordítsák, amit mond. Azt mondta, hogy néhány nappal azelőtt, egy nő rögtön a kórházi felvétel után megszült, ezért rajta utólag kellett gátmetszést végezzenek! Ez egy extrém példa, de a tudományos adatokból tudjuk, hogy az esetek maximum 20%-nál lehet indokolt a gátmetszés. Sőt, valójában az esetek 5%-nál van valóban gátmetszésre szükség.
Azon a beszélgetésen az orvos azt mondta, ha nem vágnak, több szakadás lesz. Nem!
Kevesebb szakadás lesz, ha nem vágnak!
Azt mondta, több vérzés lesz, de én azt mondtam, nem, kevesebb. Sőt kevesebb szexuális probléma lesz, ha nem vágnak. Minden egyes érv, amit a magyar orvosok a gátmetszés mellett felhoztak, tudományosan megalapozatlan volt. Nem rendelkeznek helyes tudományos információkkal. Erre pedig szükség van!
Láttam 1-2 évvel ezelőtt az otthonszülésről szóló levelet, amit a szülészorvos társaság küldött a kormánynak. Tele volt tudományosan hamis állításokkal. Rossz tudományos információval rendelkeznek az otthonszülésről, a gátmetszésről stb.
Ezek nem gonosz emberek. Csak rossz információkkal rendelkeznek, mivel 50 évig az ismert rendszerben éltek.
Tehát a magyar változtatásokhoz legjobb lenne megtalálni a helytálló tudományos adatokat, és felhasználni azokat a változtatások véghezviteléhez. Ez nagyon fontos!
Más. Egy demokráciában, a hatalom embereinek a tetteit átláthatóvá kell tenni minden ember számára. Semmi sem történhet zárt ajtók mögött. De Magyarországon rengeteg zárt ajtó van a minisztériumokban és mindenhol.
Ez azért van, mert 50 évig így volt a Szovjetunióban is. Ki kell nyitni ezeket az ajtókat.
Meg kell szerezni minden infót arról, hogy mi történik a kórházakban. Mi a császármetszések, szülésmegindítások stb. aránya, mi a valós gyakorlat? A halálozási arányok?!
Hány ember tudja, hogy 1000 baba hal meg évente a szülészeteken? Nem az otthonszüléseknél, hanem a kórházakban! Tudják ezt az emberek?
Számos baba előre nem látható események miatt hal meg, de jelentős részüknek nem kéne meghalnia, haláluk megelőzhető lenne. De ezt soha nem fogják megtudni, mert ez az információ zárt ajtók mögött marad. Ezt meg kell változtatni! Minden, ami a kórházakban történik, átlátható kell legyen az emberek részére.
A magyar nőknek ki kell vívniuk a jogot, hogy eldönthessék, hol, hogyan és kinek a jelenlétében akarnak szülni. Más országokban ez teljesen normális.
Évekkel ezelőtt Németországban 1 szülésotthon létezett, ma több mint 70 van. A német bábák 1/3-a független, kórházon kívül dolgozik. 10 év alatt drámai változás történt Németországban. Tudják miért?
A német orvosok megpróbálták elérni a kormánynál, hogy a nők ne választhassanak a szülés módjával, jelenlévőivel és helyszínével kapcsolatban. Megpróbálták rávenni a politikusokat egy új törvény megalkotására.
Erre a német nők fellázadtak: Oh, Istenem, megpróbálják korlátozni a szabadságunkat!
Mérgesek lettek. Mindenki arról beszél, hogy az orvosok milyen hatalmasak, milyen erősek.
Én tudok náluk erősebbet: a mérges asszonyokat.
A nők megakadályozták az új törvénytervezetet, s mivel a mozgalom megindult, a változások is elkezdődtek. Ez történt Új-Zélandon és más országokban is. A bábák és a nők együtt változtattak. Ez kell Magyarországnak is! A magyar nőknek harcolniuk kell a jogaikért. Akkor, amikor a magyar nők teljes joggal dönthetnek majd a saját testükkel és szülésükkel kapcsolatban, akkor, és csakis akkor lesz Magyarország szabad.
– Köszönöm!
Forrás: Bábák-szülésznők szakmai lap.
Forrás:
http://www.csillagret.eoldal.hu/cikkek/noi-eletkor/marsden-wagner-professzor-m.d.-m.s.p.h.---mikor-lepunk-be-europaba-.html
(8 votes)
Ingyenesen letölthető
Hozzászólások
félelem....
Sziasztok!
36 éves nő vagyok. Még nincs gyermekem....de szeretnék egyszer legalább anya lenni.
Sok velem egykorú ismerősöm, barátnőm most babázik, tudom, nekem is időszerű lenne. Barátkozom a gondolattal, érlelem, és gyűjtöm a tapasztalatokat. Azt eddig is tudtam, hogy a gyereknevelés milyen ma a mi kis koszos országunkban, de ezt a cikket olvasva és a környezetem tapasztalatait hallva, mára a szüléstől elkezdtem rettegni.
Nehéz azzal megbírkózni, hogy ma Magyarországon luxusnak számít a természetes szülés..... Hogy a gát védelmét kérni kell??????? Ez őrjítő!!!!!
Plusz, gondolom én, ha 35 felett szeretnék gyereket, már eleve mínuszról indulok az orvosok szemében.....
Sok gondolat kavarog bennem, olvasva ezt a cikket..... De leginkább szomorú lettem. Nagyon.....
Nem is tudom, miért írtam.....
Vígasztaljatok meg valamivel!!!!!
Marcsi
Félelem a szüléstől
Szia Marcsi!
A jövőheti Gólyahír II.-re készülve kezdtem el olvasgatni az oldalt, végig néztem a párbeszédet, amit a hozzászólásod indított el és mivel még Niki is megemlített, így úgy érzem, hogy ha kicsit késve is, de szeretnék Neked írni egy pár sort.
Nagyon fontos, hogy tudd, nem vagy egyedül a szomorúságoddal, a félelmeiddel és a kétségeiddel, jogos kérdéseiddel! Rengeteg Nő szenved ezektől az érzésektől és tanácstalanul keresgél a megoldások után, de az a legelszomorítóbb, hogy a legtöbben még azt sem tudatosítják magukban, hogy keresniük kellene, bele nyugszanak abba, hogy "ez van, majd csak túlélem valahogy"...:(
A negatív gondolatok helyett figyelj Magadra, a tested és lelked jelzéseire, hiszen ebben rejlik a megoldás! Bízz Önmagadban, a Babácskádban, tudd, hogy KÉPES VAGY SZÜLNI ÉS A GYERMEKED IS KÉPES A VILÁGRA JÖNNI!
Nagyon jó, hogy elkezdtél keresni, hogy megnyugtató a tudat, hogy van olyan kórház, orvos, ahol - akivel biztonságban érezheted Magad, DE NE CSAPD BE MAGAD! Ez nem elég, hiszen a pocaklakót Neked kell a világra hoznod, az orvos, a kórházi személyzet csak abban tud kísérni, (bár a legtöbb sajnos nem kísér, hanem vezet...) amiben vagy. Tehát ha lekileg, vagy testileg nem vagy felkészülve, régi minták, félelmek blokkolnak Téged, akkor bárhol és bárkivel lehetsz, senki nem tud majd segíteni Neked! Bekerülsz a "problémás szülések" közé és elindul a verkli...
Te egyedül, CSAK TE tudod befolyásolni, hogy mi történik Veled és a gyermekeddel a szülőszobán! Igazán csak Neked fontos, hogy háborítatlanul, méltósággal tudd megélni ezt a csodát, hiszen az! Egy NAGY CSODA, ha hagyjuk megtörténni!:)
Szeretettel várunk a Gólyahír előadásainkra, ami a tavalyi háromhoz képest ötre bővült, így szeretnénk még inkább minden Nőt megerősíteni abban, hogy arra teremtette a Mindenható, hogy szüljön, hiszen önerőből képes rá! Jövő héten a várandóságról, az azt követő szerdán pedig a szülésről lesz szó.
Kedves Epermami!Nagyon
Kedves Epermami!
Nagyon szépen köszönöm a szavaid!
Ugyan még nem tervezzük a babát, csak ott tartunk, hogy szeretnénk. Hogy mikor, azt még nem döntöttük el. De : nem akarok rossz élményeket, nem akarok csalódni, és főleg ÉN akarom megszülni őt. Elég alaposan utánaolvastam, és valóban nem bevett szokás ma nálunk, hogy az anya szülje meg a gyermekét. Az orvosok születnek, és ennyi. És a környezeteben lévő kismamák is csak sodródnak. Vagy mert nincs rá pénzük, hogy válszthassanak, vagy mert hisznek egy-egy szaktekintélyben, és rá hagyatkoznak. Mintha minden azon múlna, hogy mennyit tudnak fizetni a szülésért....
Én ezt nem akarom. Fel szeretnék készülni rá, amennyire lehetséges. Az ajánlott irodalmat ( Gyengéd születés) most olvasom. Ilyen egyértelmű és megnyugtató olvasmányom még nem volt. Köszönöm!!!
Marcsi
Akarom - nem akarom
Marcsi, figyeld meg Magadban az akarom - nem akarom mögött megbúvó érzéseket! A nem akaromnak, nyögés a vége... szerintem az akarásnak is az... Mindkettő mögött félelem van, ez is egy kelepce! A megoldás a TUDOM, képes vagyok rá, hiszen minden belőlem ered és hozzám tér vissza...
Ez saját tapasztalat és jópár Nővel való beszélgetésem, várandóságuk kísérése és a szülésük megélése mondatja velem. A szülést nem akarni kell, csak hagyni megtörténni, bele olvadni, meglovagolni a hullámokat és megérezni a testünk erejét!
Az ajánlott könyvek nagyon jók, sokat segítenek, nekem is volt egy mondat, ami a szülésem közben beugrott és segített átlendülnöm, éreztem az erejét, de teljes biztonságban éreztem magam, az otthonomban, olyan emberekkel voltam, akikben megbíztam és tudtam, hogy mindent azért tesznek, hogy nekem jó legyen. Vajon egy kórházban, ahol kórházi protokol szerint működik minden, ahol statisztikák, időpontok határozzák meg a szülés menetét, ott vajon eszembe jut? Vagy az viszi el a figyelmem és az erőm, hogy megfeleljek és hozzam azt az ujjnyi tágulást, ami elő van írva? Mert különben... Rengeteg Nő úgy megy szülni, hogy tudja, mit akar és mit nem, aztán nem érti, hogy miért történt Vele az, ami...
Nem szeretnék a kórházak ellen lobbizni, sőt! Bárcsak minden intézményben az lenne az elfogadott, hogy a Nők képesek szülni és kapnának elég teret, időt és figyelmet ahhoz, hogy a maguk ütemében hozzák világra a gyermeküket! Ez a jövőképem, de addig még nagyon sok beavatkozást kell megélniük, rengeteg fájdalmat eltűrniük a kismamáknak, hogy felébredjenek! Ahogy a cikkben is olvasható, hogy azt érezzük, mi Nők, hogy elég volt!!! A saját testünkért mi vagyunk a felelősek, mi ismerjük a legjobban, mi TUDJUK, hogy mi a jó Nekünk!
Rengeteg példát felhozhatnék, hogy a tündi-bündi orvos, aki 3 hetente behívta a kimamát ultrahangra (súllyos ezrekért, miközben az egész várandóság alatt 4 kötelező ultrahang van előírva!!!), mindent megígért, hogy persze-persze... aztán amikor a szülés elhúzódott (szerinte), akkor egyre türelmetlenebbül az óráját nézegette, majd nem sokára megállapította, hogy ez a Baba úgysem jön világra, segíteni kell Neki, be kell avatkozni Anyuka, a Baba érdekében!
Ez a kulcsmondat! A Baba érdekében, ugye Maga is a legjobbat akarja a gyermekének??? Innentől az Anya feladja, a figyelme elterelődik magáról, csak az orvosra figyel, aki megmenti Őt is és a gyermekét is. Aztán még hálás is és ismét csúsztatja a súllyos ezreket...
Azért ajánlottam a Gólyahír előadásainkat, attól függetlenül, hogy még nem aktális a babavállalás nálatok, mert megérezheted olyan emberek erejét, akik a sok tapasztalat és a saját erejük felfedezése álltal tudják, hogy másképp is lehet! Ha most nem is tudsz eljönni, mindenféleképp ajánlom Neked, hogy keress meg olyan segítőket, akik holisztikus szemléletűek, akik természetes folyamatként tekintenek a szülésre, hiszen ezek a találkozások nagy erőt adhatnak majd a későbbiekben Neked. Lehet, hogy amikor az orvos föléd tornyosul és elkezdené a szokásos szöveget (szívből kívánom, hogy ne így legyen és tudd, hogy ez csak Tőled függ!), akkor szétáramlik a testedben a nyugalom érzése, ahogy felidézed pl Vali szavait, a belőle áradó erőt.
Ezt most azért írom, mert tegnap figyeltem az előadását, a hallgatók arcát, mimikáját és nagyon érdekes volt látni, hogy ragadta magával a közönséget az ereje, a hite, a tudása...:) A végére nagyon bekeményített, igazán "Valis" lett :), de még azok a hölgyek is áhitattal nézték, akik az elején a telefonjukat nyomkodták...:)
Kedves Epermami!Örülök, hogy
Kedves Epermami!
Örülök, hogy itt lehetek, köztetek, mert sok erőt adnak a szavaitok.
A "nem akarok", bizony a sok látott, hallott rossz példából fakad. Az "akarok" pedig abból, hogy nagyon nem szeretném úgy csinálni, ahogy láttam másoktól.
De én azt gondolom, akkor jön el az ideje, mikor ki tudom mondani, hogy képes vagyok rá, meg tudom csinálni. És ezért, lehet, korai, vagy fura másoknak, de szeretnék sok minent megtudni. Magamba szívni a mások tapasztalatait, élményeit, mert szerintem azok sokat segíthetnek. Persze mindig úgy van, ahogy lennie kell. Egyáltalán nem biztos, hogy úgy lesz, ahogy szeretném, de meg fogok tenni mindent.
Most nem tudok, de egy következő alkalomma el fogok menni!!!
Köszönöm, és további szép napot!
Marcsi
Tündérvíznek: gondolatok szülésről és másról
Kedves Marcsi!
Több dolog jutott eszembe az írásodat olvasva. Az eredeti cikken végigfutottam, és nem igazán értek egyet vele, szerintem nagyon kisarkított, nagyon negatív. Én ugyan kissé hasonló helyzetben vagyok, mint az illető úr (bár nőből vagyok): soha nem éltem át a szülést, és nem is fogom ebben az életben. Mielőtt a "savanyú a szőlő" cimkét a hátamra ragasztanánk: ez saját döntés eredménye. Ennek ellenére eléggé alaposan végigkísértem jónéhány barátnőm, rokonom és üzletfelem gyermekeinek érkezését, és tanulmányokat is folytattam alternatív gyógyászat területén.
Szerintem először is azt kéne eldönteni, hogy TÉNYLEG vágysz-e egy gyermekre, nem azért mert "időszerű", hanem mert a zsigereid mélyéből akarod, TE MAGAD, nem a társadalmi elvárások, a családod, stb. Volt idő, amikor én azt hittem, hogy akarok (majd) gyereket, aztán egyszer csak rájöttem, hogy nem én akarom, csak belémnevelték, hogy akarjam. A szülésre, szoptatásra, stb. mindig is viszolyogva gondoltam, és óriásit lélegeztem fel, amikor rájöttem, hogy mindebben nem felétlenül kell, hogy részem legyen. Viszont azt gondolom, hogy ha a gyermek utáni vágy igazán működött volna bennem, akkor a szüléstől való félelem jelentéktelenné zsugorodott volna. Várandós anyuka barátnőimet kérdezve egyik sem rettegett, nem viszolygott, van olyan 5 (!) gyerekes barátnőm is, aki egyenesen imád szülni! :-) Itt jegyezném meg, hogy ötödik gyermekét otthon próbálta a világra hozni, a hazai otthonszülés bajnokának segítségével, azonban komplikációk miatt kórházba kellett sietniük, de a forgalom, stb. miatt végül a gyermeket a kórház parkolójában (!), az autóban, férje és az odasiető kórházi személyzet segítségével szülte meg, majd a kórházban befejezett kezelésnek köszönhetően nem történt komolyabb baj.
Továbbá - és gondolom most sokak villámló tekintetét vonom magamra - a természetes szülés évszázadai alatt, avagy példának okáért a mai Indiában pl. ahol a természetes szülés a lakosság kb. 75%-ban gyakorlat, a szülés során illetve azt követően bekövetkező csecsemő és anya halandóság elképesztő mértékű! India legszegényebb államában, ahova minden évben ellátogatok, naponta 400, azaz négyszáz csecsemő hal meg, ennek tetemes része a szülés következtében, vagy annak egyenes folyományaként. Meg kell jegyeznem, hogy a falusi bába intézménye ott is elterjedt, és minden faluban van belőle...
Én nem satíroznám ennyire feketére a kórházban szülést, és ha valaha is erre adtam volna a fejemet, egészen biztosan emellett döntöttem volna, természetesen a megfelelő orvos kiválasztása után, akinél nem indultam volna hátrányból. És egészen biztosan van ilyen, nekem a nőgyógyászokkal eddig eléggé pozitív tapasztalataim voltak, kivéve egy NŐT!!!
Anno amikor természetes gyógymódokat tanultam az azóta TEGYE néven futó intézményben, volt egy kiváló anatómia professzorunk. Ő hagyományos gyógyászatan "nőtt fel", ám nyitott volt a természetes, alternatív módszerek irányában is, kiváló akupunktőrként is tevékenykedett, stb. Két éven át oktatott nekünk anatómiát, emellett szenvedélyes, három gyermekes APA is, és a szülést nagy érdeklődéssel kutató férfiú. Tőle tanultuk, hogy a szülésnek két alapvető fázisa van (és most elnézést kérek, ha nem pontosan idézek, kb. 10 év telt el azóta, hogy ezt az előadást hallgattam tőle...): a magzatnak be kell "helyzekednie" a szülőcsatornába, majd ki kell jutnia onnan. Ezt a mozgássort a csípő csontjai, izületei, szalagjai, stb. támogatják. Az első fázisban valóban nem jó a háton fekvés, ekkor az állás, guggolás, félig ülés, stb. jobb, viszont a második szakasz anatómiailag igenis fekve indokolt! Továbbá tőle tanultam azt is, hogy a gátmetszés sem olyan mummus, mint amilyennek lefestik, főként, hogy éppen magyar sebészorvosok találtak fel valami olyan zseniális varratot, amelynek segítségével a hüvely "jobb lesz, mint új korában" (ez az én pongyola megfogalmazásom, ennek a részleteire már tényleg nem emlékszem...), és megelőzhető vele a házastársi elhidegülés :-), már ha ugye ez valódi és nyomós ok lehet. Ő sem volt híve az otthon szülésnek, illetve azzal a lábjegyzettel, hogy rendben van az otthoni szülés, amennyiben ott áll a ház előtt a PIC-es mentőautó (PIC= perinatal intensive care, vagyis a szüléssel kapcsolatos felmerülő komplikációk esetére rendszeresített mobil intenzív egység). Lehet, hogy 100-ból 80 esetben nem kell orvos, kórház, stb., de a 20 nagyon nagy szám, és én személy szerint nagyon nem szeretném, ha az újszülöttem és/vagy én ebbe a kategóriába esnénk. Én egészen biztosan nem vállalnám a kockázatot, de ezt persze mindenkinek magának kell eldöntenie.
Szerintem nem kell elkeseredni, hanem ha a gyermekvállalás mellett dönt az ember, akkor valóban fel kell készülni, körülnézni, jó orvost, jó kórházat keresni (ilyen is van, és nem felétlenül a méregdrága magán!), stb. Vagy az otthoni szülés mellett dönteni, és vállalni a felelősséget.
Egy dolog viszont nagyon szíven ütött az írásodban. Én életem jelentős részét töltöttem a világ különböző fejlett és fejletlen országaiban, Európában és Ázsiában, tehát láttam sok mindent. Jobbat is, rosszabbat is, mint Magyarország. Ennek ellenére soha nem jutna eszembe "kis koszosnak" titulálni a hazámat, ahol megszülettem és felnőttem. Olyan, amilyen, de a miénk, és szerintem érdemes legalábbis tisztelettel emlegetni. Ha végre megadnánk Magyarországnak és magunknak, a benne élőknek is a kellő és helyénvaló tiszteletet (hisz tőlünk olyan az ország, amilyen, és ha azt "kis koszosnak" nevezzük akkor mintegy magunkról is beszélünk...) akkor talán élhetőbb, szebb, nemesebb országunk lenne, amire igazán, szívből és joggal büszkék lehetnénk. Ne haragudj, nem "bántásiból" mondtam ezt, csak rosszul esett...
Szeretettel üdvözöllek:
Ditta
Szüléshelyzet ma, Magyarországon
Szia Ditta, szeretnék Neked is írni egy pár sort, mert megéríntett amiket írtál. Jó pár percig ücsörögtem, mielőtt bele kezdtem az irományomba, hogy úgy tudjam átadni a bennem megfogant gondolatokat, hogy ne legyen félreérthető, támadónak vélhető, bízom benne, hogy sikerül!:)
Felhoztad példának Indiát, hogy ott milyen magas a halálozási arány szülés közben és után. Én még nem láttam ezt a csodás országot, de Kenyában volt szerencsém 2 hétig nyaralni és az első pár napban felfoghatatlan volt számomra, hogy tudnak ilyen mocsokban és bűzben élni emberek. Pár száz évvel ezelőtt a világban mindenhol ilyen higiéniai állapotok uralkodtak, ezért volt olyan magas az anyai és gyermek halálozás a szülésnél. Ez a cikkben is olvasható, hogy az orvosok persze most arra hivatkoznak, hogy azért jobbak a statisztikák, mert a Nők kórházban szülnek. Ez egy baromság!
Sokkal magasabbak a higiéniai követelmények, (otthon is, ráadásul ott az újszülöttnek nem kell idegen baktériumokkal találkoznia, meg durvábbnál durvább kemikáliákkal érintkeznie, abba a megszokott közegbe bújik ki, ami körül vette 9 hónapon keresztül, főleg, ha bionom családba születik:)
egészségesebben és teljes értékűbben táplálkozunk, mint pl India nyomornegyedeiben,
tehát olyan szociális változások mentek végbe, amik azt idézik elő, hogy sokkal kisebb a fertőzés veszélye, ellenállóbb lett az emberek szervezte.
Persze nagyon fontos tény, hogy óriási fejlődésen ment keresztül az orvostudomány, hogy napjainkban vannak olyan gyógyszerek, életmentő orvosi beavatkozások, mint pl a vérátömlesztés, amik előidézik, hogy a problémás szülések nem halállal végződnek. DE! Vajon hány kórházi szülésnél indokoltak a beavatkozások, és hánynál csak a türelmetlenség, a figyelem hiánya okozza azt, hogy fölösleges beavatkozásokat kell elszenvednie a szülő Nőnek??
Az igazán reális statisztika abból születhetne, ha minden szülést bele vennénk, azokat is, amik otthon történtek, és nem titokban kellett elsikálni őket, ahogy a kislányom születésénél is volt. Mivel akkor még nem lehetett otthon szülni, a jegyzőkönyvben az állt, hogy olyan gyors lefolyású volt a szülés, hogy nem tudtunk elindulni a kórházba, kipottyant belőlem a gyerek... Ha minden otthoni és kórházi szülést dokumentálnának, akkor vajon mi lenne a végeredmény? Szerintem az otthonokban világra jött gyerekek semmivel sincsenek nagyobb veszélyben, sőt!
Geréb Ágit minden egyes problémás szülésnél meghúrcolták és a végeredménnyel tisztában vagyunk..., viszont több olyan orvosról is tudok, akinek a vezénylése alatt több Baba is meghalt, de a mai napig gondtalanul praktizál! És ilyenkor mi a bevett szöveg? Hát, sajnos Kedves, bele esett abba az x %-ba, nem volt életképes a Baba, vagy az Anyára dobják a felelőséget... érdekes módon ettől nem harsog a sajtó!
Igazából arra is nagyon kíváncsi vagyok, hogy az anatómia professzorod mivel indokolta, hogy a kitolási szakban jobb a fekvő helyzet? Pár évvel ezelőtt a vajúdás, - amíg behelyezkedik a szülőcsatornába a Baba feje - is fekve történt, úgy gondolták az orvosok, hogy az úgy jó. Szerencsére ez már a legtöbb intézményben elavúltnak tűnik, de ha annak idején valaki állva, guggolva szeretett volna vajúdni, azt bolondnak nézték és inkább felkötözték a lábát, persze, az Ő érdekében... Én úgy tudom, hogy azért jó, hogyha a szülő Nő kiválaszthatja a szülés pozícióját, mert ezzel is segíti a saját kényelmét, könnyebben befelé tud figyelni és a függőleges helyzetben a gravitávió is segít abban, hogy a Baba könnyebben kijusson. Nem igazán beszéltem még olyan Nővel, aki arról áradozott, hogy a legintenzívebb szakaszában a szülésnek, - a kitolási szakban - hanyatt fekve, a szemébe világító neoncsövek fényében olyan nagy örömet okozott Neki a szülés.
Szerintem azt, hogy a gátmetszés nem fájdalmas, (ennek erőssége persze nagyban függ attól, hogy mennyire adunk teret a fájdalomnak és mennyire sikerül elfogadnunk a tényt, hogy megtörtént velünk) csak olyan ember állíthatja, akinek még nem vágták el a gátját! Az, meg hogy a punci varrva még jobb, mint eredetiben, nahát...:) Ilyenkor Ani dúla hasonlata jut eszembe, amit annak a bizonyos orvosnak mondott, akivel egy szoptatási tanfolyamon beszélgettünk:
A gátmetszés fontosságát és csekélyke utóhatását ecsetelgette a doki, mivel a Nők gátja képtelen a tágulásra (!)... ekkor Ancsa feltette a nagy kérdést: a Doktor úrnak is minden merevedés után meg kell vágni a péniszét ahhoz, hogy vissza álljon eredeti méretére?? Nem csak a dokinak, de nekem is kikerekedtek a szemeim...:) Ugye, hogy nem? Akkor a Nők nemiszerve miért lenne képtelen ugyanerre?? Főleg, hogy arra lettek teremtve, hogy gyermeket szüljenek?? Minden férfi szülészorvoson ki kellene próbálni ezt a csekélyke beavatkozást (csak egyszer:) és utána pár öltéssel összevarrni a "csoda varrattal", csak azért, hogy utána igazán szívből tudják ajánlani minden Nőnek!
Kedves Ditta, bízom benne, hogy tudod, nem ellened szólnak ezek a sorok, igazából ébresztőnek szántam!:) Száz szónak is egy a vége, szerintem az a legfontosabb, hogy a Nők feleszméljenek, felismerjék, hogy óriási hatalommal, teremtő erővel áldotta meg Őket a Mindenható! A férfiak erősebbek, gyorsabbak, keményebbek, (lehetnek:) de életet adni csak a Nők képesek!
Epermaminak szülésről
Kedves Epermami!
Bocs a megkésett válaszért, de beszélni akartam másokkal is mielőtt írok. Megtettem.
Sajnos az anatómia professzoromat nem sikerült elérnem, így pontos anatómiai indoklást most nem tudok adni. Ellenben megkérdeztem azt a barátnőmet, aki Geréb Ágival szült és anno azon az anatómia elődadáson is ott ült emlékeim szerint. Nos, ő sem emlékezett az előadás részleteire, viszont neki Geréb Ági ugyanezt mondta! Eleinte hagyta, hogy guggoljon, álljon, csináljon, amit akar, aztán a kellő pillanatban azt mondta neki, hogy "tudom, hogy ezt most utálni fogod, de feküdj le a hátadra, most ez kell." Ergo lehet ennek valami oka...
Ugyanez a barátnőm (aki 5 gyereket szült meg) mesélte, hogy a két elsőnél nem csináltak gátmetszést, hanem elrepedt, és a repedt gátat sokkal nehezebben tudták rendbehozni. A mai napig fáj/érzékeny neki (tizeniksz év után). Szerinte jobb a vágás, mert a repedésnél nincs rosszabb. Azt mondta: jobb, nem azt, hogy jó. Jó az, ha nem vágják és nem reped.
Ő szült kórházban is, otthon is. Megkérdeztem tőle, szerinte melyik a jobb. Azt felelte: az attól függ. Függ az egyéntől, a szituációtól, a gyerek méretétől, fekvésétől és még nyilván egy csomó más dologtól. Elmondta, hogy van olyan barátnője, aki az otthon szülés mellett döntött, és miután az lezajlott, azt mondta: soha többé nem szülne otthon, inkább megy a kórházba (és ment is legközelebb). Volt fordítva is.
A személyes véleményem pedig az a dologról, és az orvosokhoz való hozzáállásról úgy általában, hogy a kép nem fekete fehér. Azért reagáltam a cikkre anno, bár a szülés ugye nem az én asztalom, mert nagyon fekete volt, és én nem szeretem a túl fekete dolgokat. Szerintem nem jó az, ha az orvosokat szülés, vagy bármi más kapcsán egyértelműen ellenségként állítjuk be. Az sem jó, ha az allopátiás medicinát egyértelműen negatívra festjük. Van rossz példa, van jó példa. Eset van, nem általánosság. Hiába van az általánosság, ha az eset más. Nekem életem során több jó tapasztalatom volt orvosokkal, mint természetgyógyászokkal! Így alakult. Isteníthetik százezren a shea vajat, ha nekem kiszárad és kisebesedik tőle a bőröm (tényleg). Akkor most jó a shea vaj, vagy nem jó?! Jó az otthon szülés vagy nem jó? Annak, aki tapasztalatból úgy dönt, hogy soha többé, annak nyilván nem jó. Annak, akinek pozitív élmény, annak jó.
Az ilyen cikkek szerintem hozzátesznek a félelemhez, az aggódáshoz (lásd Marcsi), tehát globálisan nem visznek előre. Egyáltalán nem tartom hasznosnak, előre vivőnek, ha a nőgyógyászt egy férfisoviniszta, leigázó szörnyetegnek állítjuk be, aki a nőt a hátán fekve, széttárt lábbai közt állva szereti látni, mint egy erőszakoló orosz katona a háborúban!!! Ez szerintem nagyon szélsőséges, és mint minden szélsőség, ártalmas. Anyukám akkora szeretettel beszélt a doktor úrról, aki engem a világra segített, hogy öröm volt hallgatni. Egy drága, szelíd ember volt, aki még évtizedekkel később is úgy érdeklődött felőlem az Anyukámtól, hogy "hogy van a kislányunk?". A felesége volt a gyerekorvosom, imádtam beteg lenni, mert akkor mehettünk a Mária nénihez...:-)
Szerintem érdemes ennél alaposabban utánanézni annak, aki szülésre készül, mindkét oldalt jó és rossz példáival együtt, józanul mérlegelni, és aztán dönteni.
Köszönöm az idődet. :-)
Üdvözlettel: Ditta
Epermami!Tudom, ez most nem
Epermami!
Tudom, ez most nem nekem szólt, de bele kell, hogy kotyogjak
....
Mert pontosan megfogalmaztad a félelmeim...illetve azt, hogy mikre kerestem a választ. És én ezennel meg is nyugodtam, mert már tudom, hogy van megoldás.
Vannak olyan emberek, akik tudnak segíteni.
Ditta valószínűleg, bármilyen kedves és intelligens lány, sosem fogja átélni azokat, amiket felvetettem..... Az ő választása, szíve joga. De igazán sosem fogja érezni ezeket. A statisztikákhoz nem értek. Én annak hiszek, amit érzek, tapasztalok....
Köszönöm szépen!
Marcsi
Igaz, hogy tudnak segíteni
Marcsi, de a Babácskádat Te szülöd meg, így az oda vezető úton lehetnek segítőid, de a szülés alatt Magad vagy! Ez a legfontosabb! Nem tudja más ki-elengedni a gyermeked, csak Te! Nagyon jó, ha felismerjük, hogy lehet másképp is, meg hogy van segítség, de a végső cél az, hogy felfedezzük a saját erőnket és tudjuk, hogy csak tőlünk függ a szülésünk kimenetele.
A szülés már csak egy következmény, a várandóság alatt megélt érzelmek, érzések kivetülése. Ahogy amilyen az életed, olyan a halálod... Ez a legfontosabb, amit szeretnék átadni a Gólyahír II-III előadásokon, hogy nem külső behatások, kórházi dolgozók, véletlen szituációk befolyásolják a szülésünket, csak MI MAGUNK! Mindig az történik velünk, ami a legobb számunkra... akkor hogy lehet, hogy ennyi problémás, beavatkozásokkal teli szülés van ma hazánkban? Szerintetek?
Már több ízben ajánlottam az oldalon a Csendo tanfolyamokat, én lassan 7 éve hallgatom Ilikét és úgy érzem, egyre inkább élem azt a tiszta, könnyed életet, ami a figyelemből, a tudatos jelenlétből fakad. Az új szemlélet segít felismernem, mikor beindul bennem a múlt, még csírájában elkapom, nem hatalmasodik el bennem a rossz érzés, így sokkal könnyebben veszem az akadályokat. Ha szeretnél igazán félelem mentesen élni, meglátni a múltból fakadó érzelmeket, amik irányítják az életed, akkor szeretettel ajánlom figyelmedbe az előadásait és a Vedd észre című könyvét. Sok szépet Neked!:)
Szia Marcsi
Szia Marcsi! Megfogott amiket leveleztetek mert ugyan ebben a cipőben járok (jártam). Nálam szerintem kevés ember fél jobban a szüléstől, terhességtől. Néha el is gondolkodtam, hogy mennyire normális ez?! Hosszú évekig magyaráztam magamnak, hogy én nem akarok soha gyereket. Míg nem egyszercsak rá nem döbbentem - szerintem itt olvasgatva vagy az előadáson -, hogy én félek és ezért magyarázok mást be magamnak. El is mentem a tavalyi szüléses előadásokra és sokat olvastam itt Anidúlát, Epermamit és a lányokat és nagyon sokban vették el a félelmem. (valahol le is írtam, hogy szerintem a félelem is áll(hat) sokszor a meddőségek mögött) Én is rájöttem, hogy van más út mint amit nagy általánosságban hallasz, olvasol. Én egyébként is igen komoly orvos fóbiával rendelkezem, úgyhogy biztos nem a megszokott szülési módozat lesz nekem jó mert a gondolattól (kórház, orvosok...) is félek és rosszul vagyok. De igen, itt meg tudtuk, hogy van/lehet másképp is! Ezért is hála ennek az oldalnak! Én is olvasgatok, érlelgetek és 100% biztos vagyok benne, hogy ha oda kerülök vagy dúlával vagy bábával fogok szülni! Z.
ne félj!
Akkor itt egy pozitiv példa, ami az enyém.
Hollandiában szültem mind a két lányomat. Vidéken kórházi szülés nincs. Bábához jártam, aki méregette a súllyomat meg vérnyomásom, megtapizott és meghallgatta a gyerek szivét. Ja meg egy kis vérvétel. Ennyi. Ez 12,5 fél éve volt. Be is voltam parázva rendesen az otthon szüléstöl, Magyarországon rendesen belénk táplálták, hogy kórházban kell szülni! Aztán ugye olvassa az ember a mindenféle "indiánmeséket" hogy a vajúdás 40-45 órát is eltarthat. Aztán nekem este 11 körül el kezdett fájni a hasam. 2 körül kezdtem az apának mondogatni egy fájás után: hivd a bábát! Aztán elmúlt: mégse hivd a bábát! Ez igy ment 4-ig mig tényleg hivtuk a bábát (mert ugye a vajúdás sokáig tart!). Fél 5-re megérkezett, 5:03 kor megszültem. 3 jó erös tolófájás és kijött belölem a gyerek. A várandóság nem betegség, egy egészséges várandós anyának kórházban nincs helye!!! A tolófájás egyébként szerintem az egyik legédesebb fájdalom: visszatartani nem lehet... talán összehasonlitható egy kiadós székeléssel, amikor az embernek órákon keresztül vissza kellett tartania)
Oke... én 23 voltam mikor anya lettem, nem tudom hogy 36 évesen milyen kezdeni, de ne félj, mert a baba úgyis kibújik, és jobb ha az ember ezt bátorsággal és a testével segiti. A várandóság nem betegség!
Sok sikert!!!
Kedves Ditta!Köszönöm a
Kedves Ditta!
Köszönöm a válaszod!
Először is: Elnézést kérek amiért elragadtattam magam. Indulatok dúltak bennem, mert sok minden rosszat olvastam hazánk dolgairól. Igen, mi tesszük olyanná, amilyen. Vérzik a szívem, mert nem lenne szabad ilyennek lennie, de nem jó ma Magyarország. És nem is jó benne élni. Sajnálom, de ez a véleményem. Igen, az emberek sem jók. De itt vagyok és élek, küzdök. Ha nem akarnám, elmennék.
Sokat olvastam, kutattam azóta, és oda jutottam, hogy van megoldás. Van olyan kórház, ahol úgy lehet világra hoznin a babát, ahogy az az édesanyának és a gyermekének is a legjobb. Itt is írtak arról az orvosró, szülésznőről akihez érdemes eljutni. És milyen mázli, épp oda is tartozom :)
Sajnálom, hogy neked nem adatik meg. De jogod van így dönteni, és tisztelle is érte. Én is azt gondoltam, soha nem akarhatok gyereket. Mert nem is szerettem őket, és ebbe az országba nem akarok. Mert kilátástalan minden. De megtaláltam életem párját, akitől nem létező családom helyett kaptam másikat. És úgy érzem, vele szeretnék egy vagy akár több babát. Persze, csak ha természetesen és egészségesen lehet. "erőltetni" nem fogom.
Köszönöm!
Üdv: Marcsi
Kedves Marcsi!Én is köszönöm
Kedves Marcsi!
Én is köszönöm a válaszodat, és örülök, hogy nem bántódtál meg, és annak is, hogy találtál megoldásokat.
Tudod, én azt tapasztaltam, hogy a körülöttünk lévő világ milyensége nagyon nagy mértékben függ attól, hogy mi magunk milyenné tesszük.
Vegyünk pl. egy szituációt. Boltban vagyok, bunkó a pénztáros.
1. megoldás: én is átveszem. Ő bunkó, én is bunkó vagyok, ő is rosszkedvű marad a találkozásunk után, én is. Vagy talán még át sem kell venni, csak megállapítom magamban: de egy bunkó ez, na ja, ilyen országban élünk.
2. megoldás: rámosolygok és megkérdezem: "Ugye hosszú volt a műszak, kedves, elfáradt? Mire ő is elmosolyodik, és azt mondja: igen, már x órája dolgozom, és még vécére sem tudok kimenni! Mire én: kitartás, már nem sok van hátra, és aztán majd jó pihenést kívánok!" Ő is ember, én is ember, megértjük egymást. A találkozásunk végkimenetele pozitív. Az eset, mindkét verzióban megtörtént.
Én rengeteg kedves, aranyos, segítőkész, szeretnivaló emberrel találkozom Magyarországon (is). Sőt, ha a fentiek alapján beleteszek egy kis szeretet-energiát a mindennapi interakcióimba, akkor még többel! Szerintem jó kis hely ez, ha jobban megnézem. Az emberekben rengeteg a jó, és ezt érdemes észrevenni! Hogy mit mond a média, hogy ki van a kormánynál, hogy mit akarnak, hogy higgyek, az engem nagyon, de nagyon nem érdekel. Én azt hiszem el, amit látok. És látok egy szép országot, sok jó emberrel, és az utazásaim során azt is látom, hogy senkinél nem vagyunk kevesebbek, rosszabbak. De ebben nekem a mindennapjaimban hatalmas szerepem és felelősségem van. Láthatnám egy rakás kakinak is a világot, de nem akarom. És ha meggondolod, hogy az én Magyarországom teljesen más, mint pl. a Tiéd (azok alapján, amit leírtál, így gondolom), akkor azt is megállapíthatjuk, hogy objektív valóság igazából nem biztos, hogy létezik... Az életem nem azért olyan, amilyen, mert más, kívülről ezt teszi velem. Amióta megtanultam kifelé mutogatás helyett bent keresgélni, és bentről irányítani, a világ sokkal jobb és szebb lett. Persze tudom, és elfogadom, hogy létezik a rossz, a negatív, de nem arra fókuszálok. Ebben a formában ez az egyetlen életem van, és az én felelősségem, hogy milyen. Senki másé. Nem egy országé, nem Orbán Viktoré, nem Dr. Bubóé, hanem az enyém.
Éppen ezért, nagyon kedves vagy, hogy sajnálsz, de ez az érzés teljesen felesleges! :-) Azt hiszem, félreértettél. Lehetne gyerekem, de nem szeretnék. Nem azért, mert nem szeretem őket, és azért sem, mert ebbe az országba nem akarok. Más dolgom van ebben az életben, és pontosan tudom, mi az, és teszem is. Az életem teljes, boldog, elégedett. Nem tökéletes, de minennel együtt nagyon szeretem!
Szép napot kívánok Neked!
Ditta
Kedves Ditta!Miért sértődtem
Kedves Ditta!
Miért sértődtem volna meg? Indulatos voltam, kifakadtam, de lenyugodva mindjárt más a helyzet. Különben is, attól, hogy más a véleményünk, még nem vagyunk ellenségek.... Egyébként, mindig is a viták vitték előre az emberiséget. Ami azt illeti, én aztán pozitív vagyok
! Aki ismer, pontosan tudja, honnan jöttem, miken mentem keresztül, és mégis mosolygok. Érdekes, mert ugyanazt a politikát képviselem, mint te. Ha egy morcos emberre rámosolyogsz, először nem ért, megszeppen, aztán elgondolkodik, elszégyenli magát, és meg is nyílik.... Fásultak és fáradtak az emberek. Amíg nem tudom, mi lakozik az ingerültsége mögött, nem viszonozhatom.
Szerintem félreértettél. Nem hogy nem sajnállak, de tisztellek és becsüllek, amiért felvállalod, hogy nem akarsz gyermeket. Nagyon sokan a külső elvárások miatt nem teszik ezt. Nekem az a véleményem, hogy igencsak felelősségteljes a döntésed. De nem ismerlek, nem tudom az okát, ezért nem is véleményezem. De azt azért hozzáfűzném, hogy sokkal többeknek kellene felvállalniuk a "nem szülök" dolgot. Rengeteg olyan családba születik gyermek, ahová bizony nem lenne szabad.....sok összetevős problémák miatt....
És igen, megtaláltam a megoldást a magam számára! Ugyan nem időszerű még, de megnyugtató, hogy van lehetőség arra, amit szeretnék.
Azért várom a tanácsokat, ha valakinek van!
Én is kívánok szép napokat neked!!!
Üdv: Marcsi
Marcsi: akkor minden OK...
...
szülésről és a hazáról
Nálam volt egy kis időszak, amikor otthon mindenki kérdezgette, hogy mikor lesz gyerekünk, meg hogy ketyeg a biológiai órám, stbstb (27-29 éves voltam akkor). Egy darabig emiatt rosszul éreztem magam, mert még egyáltalán nem akartam gyereket, azt sem tudtam mi az a gátmetszés (csodálkoztam is hogy jéé, ilyen van). Aztán úgy döntöttem, hogy nem érdekel ki mit mond. Én/mi érezzük, hogy mikor van itt az ideje. Mikor elmúltam 30, akkor kezdődött ez az érzés, hogy azért jó lesz ha lesz majd gyerekünk. Ez az érzés azóta fokozódik :) Már nem érdekel ki mit mond, mi érezzük mikor van itt az ideje.
A "koszos" országról: Nekem sem tetszett, de gondoltam nem emlegetem. A cikk se tetszik, szerintem is negatív, és kb azt érezteti, hogy nyugaton minden jó, Magyarország rossz. Pedig én külföldön élek még, de már 2 éve honvágyam van és tökmindegy ki mit mond vagy mit olvasok, ez itt nem a hazám, az Magyarországon van. Mondjuk sosem úgy jöttünk ki, hogy majd itt végleg letelepedünk, és nekünk külföld sem menekülés volt. Voltam otthon nemrég és tök jól éreztem magam. Páran mondják, hogy más menekül (hu de nem szeretem ezt a szót), mi meg most akarunk hazamenni. Mondom igen, mi sokmindenben nem azt csináljuk mint mások.
Ja és a szüléstől sem félek. Várom :) Meg a hazaköltözést is.
Ezeket csak úgy írtam.
Magyarország, szeretlek! :-)
Az én életem gyakrolatilag 1998 óta - kis túlzással - inkább zajlik külföldön, mint idehaza. Éltem huzamosabban Lengyelországban, aztán itthon, aztán Ázsia különböző országaiban, most meg itthon és Angliában és Ázsiában, váltakozva. Ez alatt az idő alatt rengeteg ország gyermekével volt szerencsém megismerkedni, és tetemes számú barátságot is kötni. Szomorúan állapítottam meg, hogy a ránk jellemző pesszimizmus, önmagunk leértékelése, negatív szemlélete (kicsi, jelentéktelen ország, valahogy semmi se jó, stb...) igazi Hungaricum. Még a tényleg koszos (és ez itt most konkrétan, fizikai értelemben véve értendő) India polgárai is mellüket kidüllesztve büszkék magukra, minden teherautóra szépen rá van festve: "India is Great", vagy még bensőségesebben: "My India is Great"! És itt a "great" nem négyzetkilométerben értendő. Mert úgy tényleg nagy. Amúgy meg tényleg nagy, koszos, szegény, elmaradott, korrupt, ésatöbbi. Igen, ott az évezredes hagyomány és tudnék sok pozitívumot is írni, de a lényeg, hogy a sok negatívum ellenére az indiai büszke az országágra, és arra, hogy indiai.
Mi pedig folyamatosan lealázzuk saját magunkat. Pedig mi is kifesthetnénk az autónkra, hogy "Magyarország gyönyörű!" Tényleg az. Tegnap néztem a Gasztroangyalt, Pannonhalmán járt Borbás Marcsi, itt van a szomszédban, és páratlanul csodaszép! Olyan büszke voltam! A magyar ember a világ számos vezető országában szocializálódott embertársunknál jelentősen műveltebb. Én igenis büszke vagyok pl. arra is, hogy akárhonnan jött emberrel találkozva a világban, tudom, hol az országa, és talán még a fővárosát is ismerem. Nem azért, mert én vagyok a hű, de okos, hanem mert megtanították velem az iskolában. Ha azt mondom pl. Indiában, hogy Hungary, se kép, se hang. Mondom: Europe. Aha, azt már hallotta valahol. Aztán mondom: next to Austria. Mire szemek felcsillannak: AHAAAA, Australia, I know! És ez kérem nem attól van, hogy kicsik vagyunk, hanem attól, hogy az ő közoktatásuk olyan, amilyen. És ilyen az amerikai, a kanadai, ésatöbbi is.
Nem is kéne magyarázni, miért kéne büszkébbnek lenni magunkra, vagy legalábbis nem lehúzni saját országunkat. Alanyi jogon kéne, zsigerből büszkének lenni a magyarságunkra. Történelmünk nagyon hasonló pl. az írekéhez, és milyen nyelven is beszélnek ma az írek? És a magyarok? Nem vagyok híve a nagy magyarkodásnak, őseink tettei emlegetésének, a múltba merengésnek, homályba vesző nemzeti nagysággal való érvelésnek. Szerintem a jövőt kéne megcélozni. A jövőt a jelenben alakítjuk. Ha a gyerekeinkek - akiket megszülünk - azt adjuk át, hogy ez az ország szép, nemes, tehetséges, ha tisztelettel emlegetjük a hazánkat és MAGUNKAT is, akkor ők már ezt viszik tovább. És ez a mi feladatunk, szülőké, tanároké, az utca emberéé. Ezért mondtam el, amit mondtam, mert szerintem jó tudatosítani. Magyarnak lenni jó. Decemberben Bodhgayán (India), egy buddhista imaünnep kellős közepén egy magyar barátunkkal spontán elkezdtük szavalni Radnóti "Nem tudhatom"-át. Hogy az milyen volt!!!! :-))) Na, az az érzés!
Bocs, hogy eltértem a témától, ez most nekem is csak úgy jött.
A magyar magyarkodjon!
Olyan nincs, hogy "magyarkodás", semelyik nemzet se mondja így magára ezt a kifejezést, pl az olasz nem olaszkodik, német nem németkedik stb...., akkor mi sem magyarkodunk, hanem magyarok vagyunk és vállaljuk.
Nagyon szeretem én is Radnóti "Nem tudhatom" versét, de fontos minden magyarnak tudni és érezni Vörösmarty sorait is:
"Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell."
És amint Szabó Dezső írta:
"Minden magyar felelős minden magyarért"
Örömmel tölt el, hogy többen érzitek, érezzük, felelősek vagyunk a Hazáért szóló szavainkért és tetteinkért.
Legyen nálunk is természetes, hogy jobban szeretjük a magyar ételt, a magyar terméket, a magyar - tehát a mi lelkünkből szóló - zenét és szavakat, vállaljuk BÜSZKÉN a magyar viseletet (ruhát), jelképeinket, magyar kiállásunkat.
Nekem is csak úgy jött...
Paripának válasz
Kedves Paripa!
Igazad van a "magyarkodással".
A Vörösmarty sorával nem feltétlenül értek egyet. Álltam Darjeelingban Kőrösi Csoma Sándor sírjánál, és akkor is nagyon büszke voltam a hazámra és fiaira. Ő oda ment, ott élt és halt, ott alkotott hatalmasat, ott lépett egy olyan ösvényre, ami a létezés végső értelme felé nyújtózik. De ugyanolyan nagy tisztelettel adózom Vörösmarty és számtalan nagy emberünk iránt, aki itt él(t) és hal(t). Itthon élni is bátorság, elmenni is bátorság, hazajönni is bátorság, jól, okosan, szépen, felelősséggel, igaz emberként élni mindenhol bátorság.
Én imádom a magyar ételeket, borokat, hagyományokat, ha plusz pénzem van, akkor itthoni ügyeket támogatok, nem az indiai szegényeket. Mert a felelősségem valahogy itt nagyobb. Kritizálni is csak akkor van jogom, ha tevőleg hozzáteszek valamit a jobbításért. És azt hisszük, hogy ez nehéz, pedig nem! Elég pl. mosolyogni. Csak úgy. Az utcán, emberekre, eladókra, kalauzra, stb. Néztem a Hobbit c. filmet, amelyben azt mondta Gandalf: "Szarumán azt hiszi, hogy csak hatalmas erők képesek a gonosz féken tartására, de én nem ezt tapasztaltam. Én azt tapasztaltam, hogy az egyszerű népek mindennapi tettei tartják féken a sötétséget. A szeretet és a kedvesség mindennapi kis gesztusai".
Szép napot kívánok!
Ámen :)
a FÉLelem
Kedves Marcsi!
Igazából az embertől függ, hogy hogyan és miképp éli meg gyermeke születését és önmaga "újjászületését". A körülmények - néha - adottak, de hogy mi hogyan közelítünk, kizárólag tőlünk függ, rajtunk áll.
Ha nincs bennünk félelem az ismeretlen irányába - mert amit már ismerünk attól kevésbé félünk talán -, ha szeretettel közelítünk egy adott helyzethez, emberhez, akkor biztos vagyok benne, hogy alakulhatnak úgy dolgaink, ahogy mi szeretnénk ...
Kórházban szültem mindhárom gyermekem, a doki és a szülésznő ugyanaz az a két személy volt mindhárom szülésnél. Első két gyermekemnél volt vágás, bármennyire is igyekeztek védeni a gátam (a 161 cm-hoz nagy volt a két 4kg-os fiú), a harmadiknál nem volt rá szükség, repedtem - csak egy kicsit :). Ugyanolyan hamar "gyógyultam", mert túlléptem a dolgon. És szerintem a szülésznőt jobban megviselte lelkileg a vágás, mint engem :)
Jaj, még annyi ilyet tudnék írni... bár engem is rémiszgettek már a várandóság alatt - nem tértek el a protokolltól :)-, ha hittem volna, akkor a 2. és 3. gyerekemet talán hagyom elvenni, bár a 3.nál nem sokkal a szülés kiírt időpontja előtt közölte velem egy doki, hogy valószínűleg beteg. A 2.nál közölték, hogy nagy eséllyel Down-kóros, nem kértem a további vizsgálatokat, beszélgettem vele, tudtam, hogy egészséges! Hozzáteszem, teljesen egészséges, rosszcsont gyerekek! Hittem magamban, a gyerkőcben, éreztem, hogy minden rendben van!!! Őszintén írom, hogy fel sem merült bennem, hogy igazuk lehet. Nekem már annyi mindent mondtak az orvosok az elmúlt 20évben, hogy kizárólag akkor hiszem el, ha az általuk felsorakoztatok szavak beleillenek a magam kis világába. :) Ez nem azt jelenti, hogy negligálom tudásukat, segítőszándékukat. Inkább úgy nevezném, hogy szelektálok.
... és lehetőleg a negatív gondolatokat, érzelmeket igyekszem távol tartani magamtól! Erre nekem kiváló plusz segítséget ad a shang-gung...
Én sem tudom, miért írtam! ... vigasztalásnak nem tudom nevezni :(
Kedves Nikoletta!Köszönöm a
Kedves Nikoletta!
Köszönöm a válaszod!
Lehet, az a baj, hogy túllihegem a dolgot... Ha csak úgy simán megtörténne, nem is aggódnék ennyit. De miután elolvastam sok hozzászólást ehhez a témához, bizony elindult a vezérhangya.... Sok mindenre rájöttem. Többek közt arra is, hogy nagyon sok kapcsolat megy tönkre a sok esetben indokolatlan gátmetszés miatt.... Amit hogy is tudna egy vajúdó nő megakadályozni? Az ezt követő szexuális problémák pedig sok esetben tönkre is vágják a párkapcsolatokat... És én ezt semmiképpen nem akarom. De senki nem akarja, csak megtörténik...
De meg is erősített valamiben ez a csevej.... Minenképp körültekintő leszek, ha eljön az ideje.
Esetleg valaki a hozzászólók közül javasolna nekem olvasmányt a természetes szüléssel kapcsolatban?
Köszönöm szépen!!!!
könyvek
Kedes Marcsi,
A bába válaszol (Ingeborg Stadelmann), A gyöngéd születés (Frédérick Leboyer) alapművek (Bionom kínálatában is megtalálod), és bőven elég is! Illetve még Ina May Gaskin: Útmutató szüléshez (amarikai bába, szintén nagyon hasznos könyv). Ezekben az összes kérdésedre megtalálod a választ. Szerintem minden más felesleges. A divatos "kismamaújságok" csak összezavarnak, haszontalan reklámokkal vannak tele, a természetes módszerekről pedig csak elvétve szólnak - saját tapasztalat. De a legfontosabb, ha már ott tartasz, mindenképpen keress egy bábát, vagy bába szemléletű szülésznőt, vagy válasz dúlát, aki a segítségedre lesz és a természetes szülést követi. Bizonyára tudnak neked ajánlani, én is tudok.
Kitartás, minden agyban dől el, úgy lesz ahogy szeretnéd, főleg ha felkészülsz rá.
M
Tönkrement kapcsolat gátmetszés miatt?
...csak lábujjhegyen jegyzem meg, biztos, hogy a gátmetszés lenne az ok?...
Miért ne lehetne utána teljes értékű szexuális élete a nőnek vagy férfinak? Ez nem teljesen világos számomra. Ha valakinek mégis gondja adódna, akkor érdemes felkeresni Pogány Zsuzsát, aki nem csak Aviva tornát, hanem Kriston-féle intimtornát is oktat. Na, mindegy... csak egy halvány gondolat :)
Egy gyermekkori ismerősöm nem volt hajlandó hüvelyi úton szülni, hogy utána ne himbilimbizzen párja benne - férfi nődokija ezzel ijesztgette. Mindkét gyermekét előre lebeszélt császárral hozta világra.
Könyvek után ITT - is - érdemes böngészgetni :)
Érdemes lenne felvenned a kapcsolatot "Epermami" Ziger Hajni dúla és watsu terapeutával, kérdéseidet, kételyeidet át tudod Vele beszélni, segít eligazodni ebben a számodra még ismeretlen helyzet dzsungelében.
Ne aggódj, jó kezekben leszel, ha itt az ideje :)
Niki
Tündérvíznek
A vigasztalást inkább Epermamira vagy Anidúlára hagyom, ők talán segíteni is tudnak, sőt biztos :) Én is szoktam ezeken gondolkozni de biztos vagyok benne hogy van megoldás. Amúgy ez a cikk tele van negatív gondolatokkal. Nekem az tűnik fel, hogy egyre többen pártolják a természetes szülést. Neten is van fenn sokminden. Biztos vagyok benne, hogy van lehetőség jó körülmények között szülni, csak utána kell járni. Igaz, hogy Angliában egyszerűbb a szülés, nekem pl nem hiányozna a sok vizsgálat vagy kórházban fekvés napokig szülés után. Itt ezt lazábban veszik. Viszont amíg én fogok szülni addig már nem szeretnék ebben az országban maradni, tehát én is otthon Magyarországon keresem a megoldást. Szerintem a magyarok még mindig jobban nevelik a gyerekeiket mint itt "nyugaton". Több a szoptató nő is Mo-on.
Zsoónak: angol egészségügy
Szia!
Nem tudom, mennyi dolgod volt az NHS-szel (N.B. National Health Service, az angol közegészségügy), és milyen tapasztalataid vannak róla. Én jó ideje Angliában dolgozom idős emberekkel, így elég sokszor kerülök kapcsolatba a brit egészségüggyel. Nos, azóta egészen másként szemlélem a magyar egészségügyet, tudniillik örömmel, büszén és hálásan! Mert bizony az angol színvonala olyan mélységekben mozog, ami szinte hihetetlen! Nemhogy szülni nem szülnék az Egyesült Királyságban, de még egy náthát sem bíznék rájuk! Udvariatlanok, pontatlanok, megbízhatatlanok, nemtörődömök, körülményesek, a segítőkészség teljes hiánya a jellemző, ésatöbbi. Sorolhatnám a példákat és az elrettentő tapasztalataimat, de nem teszem. Elég legyen annyi, hogy becsüljük meg azt, amink van, mert a szomszéd füve nem mindig zöldebb!!!
angol egészségügy
Szia!
Hm... azt hiszem én nem szidtam a magyar egészségügyet, de gondolom te sem így értetted. Szerencsére sok közöm nem volt az NHS-hez, mármint voltam 1-2x GP-nél még régebben, sokat nem segítettek az tény, de nekem sem volt különösebb bajom, végül megoldódott magától. De mástól hallottam rosszakat. Mostanában hál istennek nem kell itt háziorvoshoz mennem (maradjon is így :)). Háziorvos tényleg nem ér sokat, nem bíznám rájuk magam. Jobb, ha a sürgősségire se megy senki. Páromnak van 1-2 rossz tapasztalata velük. Viszont utána elég jó ellátást kapott specialistától. De kórháztól is függ. Van amelyiknek elég rossz a hírneve, de van amelyik kifejezetten jó. Szülészetről nem hallottam mondjuk rosszat (de biztos utánanéznék a kórházaknak). Úgy értettem ezt az egészet, hogy itt nincs annyi vizsgálat, nem pártolják a császármetszést "csak úgy" (ismerősömet lebeszélték róla), nem maradnak szülés utána a nők napokig a kórházban (szerintem ez is jó, van aki szerint nem), nem injekciózzák be a gyereket azonnal (oltás), tudtommal a szülések gond nélkül lefolynak, stb. Kicsit mintha természetesebben kezelnék itt a folyamatot. De nekem nincs még tapasztalatom, csak azt mondom amit hallottam.
Szia, Zsoó, Nem, persze, hogy
Szia, Zsoó,
Nem, persze, hogy nem úgy értettem, hogy szidtad a magyar egészségügyet, a hozzászólásom talán nem is annyira a Te írásodra volt direkt válasz, hanem a sok egyéb negatív hangra, amely a magyar egészségügyet e cikk következtében érte. Az angolok szerintem azért lazábbak talán a szüléssel, mert nem érdekli őket az egész, legalábbis ha úgy állnak hozzá, mint az idős emberekhez. :-( Ez kb. annyiban merül ki, hogy a "kisöreg" akár fel is fordulhat, ahogy ezt a két héttel ezelőtt kirobbant stafford-i botrány során is láthattuk, és ahogy a munkám során gyakran tapasztalom. A sürgősségin egy éjszaka pl. fontosabb volt a lézengő team-nek, hogy egy hullarészeg fickó kissé megsérült kezét bekötözgessék, mint hogy egy korábban eszméletét vesztett 87 éves idős asszonyt ellássanak. Még jól rá is pihentek a részeg srác kezére, és csak kb. 3 órás várakozás (!) után néztek rá a nénimre, úgy, hogy gyakorlatilag nem volt más beteg éppen a sürgősségin!!! Én tuti, hogy nem szeretnék Angliában beteg lenni, vagy akár szülni!
Angol egészségügy
Bíztam benne, hogy az elmúlt 17-18 év alatt valamicskét változott ott a helyzet, de akkor sajnos, nem így történt.
Két alkalommal kerültem velük kapcsolatba, amikor nem jött meg a menzeszem és elkezdtem hízni. Két orvost kerestem fel bajommal Angliában, mindketten - egymástól függetlenül - rámnéztek, vizsgálat nélkül közölték velem, hogy nem így kell elintézni a letelepedést. Elég bután nézhettem, mert közölték velem, hogy felcsináltatom magam, aztán adom az ártatlant... az első esetben még igyekeztem bizonygatni, hogy szó sincs ilyenről és értse meg, valami felborult bennem, közölte a nővérkével, hogy jöhet a következő beteg... A másiknál csak annyit kérdeztem, hogy ebben miért olyan biztos? jött a válasz, mert mind ezt csinálják... szegény sorstársaim...
nem is tudom miért írtam le... lehet most írtam ki magamból hosszú évek után?! elnézést az untatásért! :-D
Az empatikus női nőgyógyász esete
Azért nem állhatom meg, hogy el ne meséljem egy élményemet az egyetlen női nőgyógyásszal, akivel megpróbálkoztam (kivéve Indiát, ahol csak női nőgyógyász van). Ez speciel itthon történt, mégpedig nagyon régen, még boldogult egyetemista koromban, Debrecenben. Találtam volt a Jobbciben (beavatatlanok számára: két cicim van, a Jobbci meg a Balci) egy csomót. Jól megijedtem, és elmentem a körzeti nőgyógyászati rendelőbe. Még örültem is, hogy egy nő nevét láttam az ajtón, ifjonti, szégyenlős leányka létemre. Hosszas várakozás után behívtak, mégpedig a vetkőzőbe, hogy vessem le a ruhámat, és várakozzak ott, amíg az előző beteggel végez a doktornő. Láttam, hogy előttem egy kb. 30 éves nő ment be, jóravaló, rendes külsejű asszony. Állok ott egyszál pendelyben a vetkőzőben, egyszer csak hallom ám, hogy a doktornő ordít a pácienssel (bocsánat, szó szerint idézem): "mit érdekel engem, hány gyereke van, aki b***ni tud, az tanuljon meg védekezni is!" Azt hittem elájulok! Nem menekültem el, bár jobban tettem volna, hanem sorra kerültem. Megtapogatta a Jobbcit, aztán minden szó nélkül írt egy beutalót a klinikára tűbiopsziára. Kérdeztem mi ez, és miért van rá szükség? Mire hasonlóan "együttérző" modorban, mint az előző beteggel, közölte, hogy "mi az, hogy miért van rá szükség? Mittudomén mi baja magának, lehet, hogy mellrákja van!" 20 éves voltam. Egyébként fibroadenómám volt, amit kivizsgálás után odahaza, Győrben, a megyei kórházban, nagyon rendes, kedves sebészorvos műtött, mégpedig olyan korrektül, hogy nem látszik nyoma sem. Nagyon vigyázott, szépen elmagyarázott mindent, megnyugtatott, hogy ne féljek, nagyon valószínűtlen a rosszindulat és megígérte, hogy pont olyan szép marad a Jobbci, mint újkorában! :-) Szóval én egyáltalán nem értek egyet a cikk írójával, hogy a férfiak ilyenek meg olyanok. A nőgyógyászati tapasztalataim legalja volt a doktornő, és volt olyan imádnivaló férfi nőgyógyászom, akinek az empátiája egy szentre emlékeztetett! (Csak azért nem hozzá járok a mai napig, mert messze költöztem tőle.)
én tudok mondani pozitív tapasztalatot
Nekem csupa pozitiv tapasztalatom van az angol egészségügyben. De tényleg.
A szülés nekem (nekünk) csodás élmény volt, de most nem írnám le megint, már leírtam egyszer, azt is igazán jól fogadták hogy nem kérünk oltást, s amikor a kisfiam 3 hetes volt, és bepirosodott a kis körme, mert rossz irányba nőtt, és szaladtam vele az orvoshoz, azonnal fogadtak minket, két nappal később a kórházi specialista egy hétre rá pedig a megyei specialista fogadott minket. És nem lepődtek meg amikor megkérdeztem, hogyan lehetne kezelni-természetes úton.
Szerintem ez csak hozzáállás kérdése. Ha kedvesen fordulsz az emberek felé, és számítassz arra, hogy ők is kedvesek és segítőkészek lesznek, akkor ezt is fogod visszakapni. De lehet hogy csak én élek a saját, naiv, örökké optimista fellegváramban....
Szóval nem olyan nagyon rossz azért az angol egészségügy, persze, nem tökéletes, de hol az?
Balla Nórának
Szia, Nóra!
Gondolom, helyfüggő is. Én tényleg nagyon aranyos és barátságos voltam a 97 éves páciensem körzeti orvosával, mégis elkavarta a vérvételre való beutalót, aztán a nővér is, akit sose láttam, végül talán 3 hét után meg is lett a vérkép eredménye, mire az alapprobléma már régen változott...:-))))) Nyilván van ellenpélda is, persze!
Üdv!
Nem csak a szülésre igaz....
Nem csoda ha a férfiak néha félnek tőlünk.....
nagyon jól példázza mi a nő....
Én magamra ismertem. :)))
Csók, szép hétvégét!!!!!!!!
Lenókátok :)))
Erős nő
Lenóka!
Nem is tudod, de tudattalanul is üzentél nekem ezzel a videóval... Erős leszek...és ha hátralépek is egyet, utána összeszedem a bátorságom és megyek ismét előre...
köszönöm!
Viki
Re: erős nő :)
Én is megnéztem még 1x
HAJRÁÁÁÁÁ, VIKIIIIIIIIII!!!!!!!!!!!!!!!
Sziasztok! Tetszett a cikk,
Sziasztok!
Tetszett a cikk, valahogy bennem is ez van már évek óta. Illetve az első gyermekem születése óta él bennem az, hogy valóban a nők tudnak szülni. Az én első sajnos fogadott orvosom egy nagyon kétszínű játékot játszott. A terhesgondozás alatt mindvégig szépet és jókat mondogatott, ha kérdeztem erről-arról. Aztán a szülésnél előkerült a feketeleves. "Minek jöttem ide" - kérdéssel indított, amikor bementem szülni. Majd hozzátette, hogy az évek során a nők elfelejtettek már szülni és orvosi segítségre van szükségük. Úgy szültem, ahogy tán anyukám is szült. Régi ágy, még emelni sem lehetetett a háttámlát, teljesen vízszintes volt. Létrán kellett felmászni rá. Mindehhez még a medencémet meg is emelték, hogy ő jobban hozzám férjen.
Szokásos térdfogás, oxitocin, előtte burokrepesztés, hasamba térdelés, szerintem kézzel tágítás volt, amit másnak hívott, méhszájlazító injekció, gátmetszés.... maga volt a rémálom. De úgy jöttem el, hogy nem érdekel. A második babám megszülöm, mert ez minden volt, csak szülés nem. Találtam egy jó orvost, ma is hozzá járok. Immáron a 4.-emmel.
A másodiknál volt egy kis ijedelem, mert nagyok voltak a méretei és vesemedence tágulatot fedeztek fel, tágult vastag belek, vizes herék, ijesztő volt. Aztán jártam egy másik kórházba, másik dokihoz, hogy ha valami baj van, azonnal el tudják látni a kisfiam. Ott minden két hétben kellett UH-ra menni, hogy figyelemmel kövesség a tágulatot. (itt zárójelben jegyzem meg, hogy bármi lett volna, méhen belül nem műtötték volna, szerintem jól lenyúlják a TB-t az állandó vizsgálatokkal, mert nincs elég pénze a kórházaknak.) Természetesen minden egyes UH után genetikai tanácsadás a másik ajtóban. Nem az a doki mondta, hogy mi van a babámmal, aki valóban látta is a UH-on, hanem egy másik, aki csak a papírt látta. Itt minden két hétben rám ijesztett az adjunktus, hogy ezt a babát hamarabb kéne megszülnöm és császárral. Nem akartam. Természtes szülésre készültem. Már amennyire kórházi berkekben ezt ki lehet harcolni. Egy szó mint száz, akit orvost választottunk szintén jó fej volt és a szülésznő is kedves, hagyták, hogy szüljek. Gátvédelmet kértem és bár nem szülhettem más pozicióban, csak a szülőágyon, viszonylag hamar megszültem az 5240 grammos fiam. Nem írtam el, ennyi volt tényeg. Mindenki két-három hónaposnak nézte az újszülöttemet. :) És lám-lám, nem volt nagy baja. Egyes fokozatú volt a vesemedence tágulata. Simán szülhettem volna a saját dokimmal az ő kórházában, de hát orvosok és jobban paráztak.
A harmadik gyermekemet is kórházban szültem, de lényegesen szebben, mint az első kettőt. Épp szabad volt az alternatív szülőszoba, kádban vajúdtam, ezt ki is akartam próbálni és bár ez volt a legnehezebb, mégis ez volt a legszebb szülésem. Bevallom bár bababarát volt a kórház, mamabarát még nem volt annyira. Mert amíg nem lettek 5 percesek a fájásaim, kiküldtek a folyósóra a férjemmel vajúdni. Akkor volt a H1N1 mizéra is... Nem engedék be a férjem, pedig ő direkt emaitt oltatta be magát, hogy bejöhessen. Szerencsére a szülőszobára beengedték, csak a két óra után hazaküldték. A harmadiknál már otthon szerettem volna szülni, de a férjem még nem volt kész rá, a védőnő, gyermekorvos nagyon ellene vannak a természtes dolgoknak, így nem vágtam bele.
Valószínű a 4. is kórházban fog születni, de legalább olyan szépen, mint a 3. Nagy út volt idáig és egy dúla barátnőmnek köszönhetem, újra hittem magamban és a nő(ies)ségemben. Abban, hogy az Úr így teremtett minket, hogy mi tudunk szülni és nem szüleszteni kell minket. Remélem, hogy változni fog a helyzet Magyarországon és választható lesz a hely, ahol majd a lányaim szülhetnek. Én támogatni fogom őket.
Még egy gondolat: A szülésfelkészítők a kórházakban siralmasak. Én résztvettem az elsőnél és nagyon a kórház protokolljára volt kihegyezve. Akkor még azt hittem, hogy minden jó..... Most már tudom, hogy semmi nem volt ott az. És vannak, akiknek ez így jó, elfogadják és nem akarnak tudomást venni arról, hogy lehet másképp is, szebben, természetesebben és nem kiszolgáltatottan.
Kicsit hosszú lett, elnézést.
jewelnek
"..mi tudunk szülni és nem szüleszteni kell minket." Nagyon tetszett ez a "szuleszteni" kifejezes
Szules kulfoldon es szules hipnozissal
En is igazat adok a cikknek, de azert megjegyzem hogy Franciaorszagban sokkal rosszabb a helyzet mint otthon Magyarorszagon. Mar leirtam egyszer ezen az oldalon hogy hogy szuletett meg a kisfiam ezert nem ismetlem magam. Most ujra babat varok, es rettegek a szulestol. Csak azert nem megyek haza szulni, mert ugy gondolom az Apuka a legnagyobb tamasz, es o nem lehetne ott ha hazamennek, mert nincs ennyi szabadsaga. Mivel nagyon felek az ujabb (abszolut nem termeszetes) szulestol, keresem a megoldasokat, es szeretnelek benneteket megkerdezni, hogy hallottatok-e mar olyan szulesrol ami hipnozisban tortenik?
Szülés , Teremtés
Lenóka, mindig is közel álltál a szívemhez, mert annyi jóság és csupa lélek, amit teszel ! Mindezt harcos erővel ! Köszönöm ezt a cikket. A bevezetőd olvasásakor már kijött a könnyem (bocs, én ilyen vagyok..), és végig egy meghatódást, és valami dacot éreztem, hogy IGEN, erről van szó, és de jó, hogy egy férfi odaáll ennek az ügynek az élére !
Halkan jegyzem meg, itt talán nem csak a férfiak nők fölé helyezettségéről lenne szó.... Bizony-bizony a globális piacgazdaságban, a rettegésben tartott ember jobban "irányítható" , mondjuk ki, fizet olyan dolgokért, amiket érzése szerint, képtelen megoldani, tehát MEGVESZI.....jelen esetben a szülés lehetőségét.... Az én fiam már 27 éves, de életem legnagyobb csodájának tartottam, hogy életet adhattam neki . Azt hiszem, ezt a cikket KÖTELEZŐvé tenném kifüggeszteni a kórházakban, a védőnőknél stb (na, akkor engem seprűvel kergetnének meg az orvosok 
)
Köszönöm, hogy éreztem újra, 1. jó ide járni 2. jó érezni, hogy jobbá tehetjük a világot.
Szeretettel Adri
valahol, de nem Európában
Sokat vitázhatnánk, hogy jó döntés volt-e belépni az EU-ba vagy sem, gazdasági, politikai, stb. szempontok alapján.
Elmesélnék egy történetet én is: Litvániában jártam egy ösztöndíjas program keretében. Különböző nemzetiségű (portugál, angol, szlovák, lett, litván) diákokkal töltöttünk két hetet, fedeztük fel Vilniust és környékét. Egy vasárnap délelőtt, egy közeli kis faluba mentünk el nézelődni. A teljes falu kihalt volt, mindenki a templomban ült, senki nem maradt otthon! A faluban az aktív korú lakosság kb. 2%-ának jó, ha volt munkája. Borzasztó szegénységben és egyszerűségben éltek. Egy angol lánnyal beszélgettem arról, hogy milyen angolnak lenni. Ő azt mondta, hogy nem angol, hanem EU-s állampolgár. Ha bent a kis templomban megkérdeztünk volna bárkit, fogadni mernék, hogy egyiküknek sem ez jutott volna eszébe. Teljesen más a mentalitás az országok lakói között.
Eleve elvetélt ötlet volt (bár kétségtelenül szép gondolat a vérzivataros évek után), hogy ennyi ország lakói majd egyformán testvérnek érzik majd magukat. Hiszen látjuk, hogy azzal az egy etnikummal sem tudunk zöld ágra vergődni, amelyikkel évszázadok óta élünk együtt...képtelenek integrálódni, lássuk be! Minket valóban gyerekként és sajnos sok tekintetben rabszolgaként kezel az állam (nőt és férfit egyaránt).
A nők helyzete viszont sokkal kiszolgáltatottabb, ma is. Nem csodálkozom, hogy Németországban a dühös nők elérték, amit akartak. Ott valamelyest jobban hagyják érvényesülni a nőket, lásd Merkel asszonyt.
Nekünk elképzelhető, úgy a következő 50-100 évben, hogy női miniszterelnökünk, vagy államfőnk lesz?!? Szerintem nem.
Esetleg, ha a Gábrielhez hasonló gondolkodású férfiakat is klónoznánk...
Dortsa az a 15% nekem is túl sok...
Etnikumok Magyarországon
Szia!
Szomorú, hogy erre van szükség ehhez... Mi itt inkább egymás "ellenségei" vagyunk... 
Igazad van, valóban nem fogjuk magunkat tesóknak érezni, mint például a feketék, akik mindig így szólítják egymást. De azt hiszem, ez egy dolog miatt van: a közös ellenség hozta ki belőlük a testvériség érzését...
Azzal viszont nem értek egyet, hogy egy etnikummal nem tudunk megbirkózni... Magyarországon több, mint tíz etnikum él, akik Trianon előtt mi nyomtuk el őket, most meg ők nyomnak el minket a határon túl. Igazságos egy világ, mi?
Na nem akarok itt heves vitát indítani, csak megjegyeztem, hogy nagyon sokszínű kis országunk, és ahelyett, hogy örülnénk, hogy nem vagyunk "unalmasak", inkább ellene dolgozunk. Én személy szerint sem az osztrákokat, sem a románokat, sem a tajvaniakat, sem a kanadaiakat, sem az ausztrálokat, sem a brazilokat, sem a kenyaiakat, szóval SENKIT nem tekintek magamtól különbözőnek, jobbnak vagy rosszabbnak. Egy bizonyos személyt, azt lehet! De nem azért, mert ilyen vagy olyan népcsoporthoz tartozik, vagy mert más színű a bőre, más nyelvet beszél, más a kultúrája, hanem mert olyat tett, mondott, ami szerintem nem helyénvaló.
Na, jó hosszú eszmefuttatás lett... pedig csak egy sárgaborsófőzelék receptet akartam keresni...
Szép szeretetteljes napokat mindenkinek!
A gyerekszülés és a férfiak
Bárki bármit mond, a férfiak 90%-a igenis féltékeny és irigy a nőkre a szülés miatt. Mert valóban ez az az egy dolog, ami felett soha nem fognak tudni uralkodni.
Kedves férfitársaim!
A Föld rezgésének most női energiákra lenne szüksége, amit a férfiak által irányított világ nem akar elismerni. Pedig ha nem ismerjük el a nők hihetetlen őserejét, ha nem hagyjuk őket magukra találni, ha nem adunk nekik szabad utat, ha korlátozzuk őket női(es)ségükben, ha félelmünkben és irigységünkben uralkodni akarunk felettük, akkor össze fog omlani a világ!
Hisz ők a Föld, mi meg a Nap! A női energiák nélkül a Föld a Nap hatására csak kietlen sivatag lenne. A nő teszi azt termékeny földdé. Mert a Földanya méhében fogan az élet. És fogadjuk már el végre, hogy nem mi vagyunk a teremtés koronái, hanem a nők. Mi csak a donorok vagyunk hozzá, ami ugyanolyan szép feladat, de a teremtés csodáját a Hölgyek végzik el. De mi tényleg nem hagyjuk őket teremteni! És még az Úristent is férfiként ábrázoljuk, pedig én meg vagyok róla győződve, hogy nő. Gyerekként, amikor nagymamám az Istenkéről mesélt nekem, mindig egy jóságos női arc ugrott be. Nagy csalódás volt, amikor először templomba vittek, és ott megláttam a képeken, hogy az Istenke a képeken férfi. Szerintem ez is a nőtipró marketing része már évszázadok óta.
Isten nő is és férfi is
Legalábbis az én hitem szerint és ez nem valamiféle gender-elvű kijelentés, hanem annak a szimbóluma, hogy Benne vagyunk és létezünk, Benne leszünk két testből egy és hozunk gyümölcsöt.
Hogy férfiuralom lenne? Nem tudom, mert ahhoz, hogy a férfi igazi férfi legyen, kell mellé egy igazi nő, igazi női energiákkal. Ha ez nincs meg, nincs egyensúly, a férfi nem tud azzá válni a nő mellett, amit mi nők igazán szeretnénk...
Teremtsünk újra egyensúlyt és nem lesz min keseregni :)
Berni
Gondolatok a szülésről
Elolvastam a cikket. Nem akartam, mert hogy hosszú, munkaidő van, stb... de aztán nem tudtam abbahagyni.
Szóval nagyon-nagyon tetszett, nagyon jó a beszéd, és jó, hogy más országokkal összehasonlít, így könnyebben meg lehet győzni az itthoni begyepesedetteket. 
Viszont kicsit furcsa nekem a következő:
"Mindenkinek meg kell értenie, hogy a szülés egy normális életesemény, és hogy az esetek többségében – több mint 80%-ban – semmilyen probléma nem adódik."
Ezek szerint mondjuk 15%-ban komplikációk lépnek fel, ami akár a baba vagy az anya halálát okozhatja, jól értem? Vagy ezek a bába által elhárítható kisebb problémák? Arra lennék kíváncsi, hogy vajon a komplikációentesen lezajlott terhességeknél mekkora ez az arány? Mert nekem kicsit sok az a 15%... Ennyit kockáztat az ember pókerben, de nem a gyermeke életével kapcsolatban... Bár a professzor által elmondott tények szerint "nem kell félni", és hiszek is neki, csak nem értem, hogy is van ez?
Nem akadékoskodni szeretnék, tényleg érdekel, mert (bár még messze van a baba-projekt) nagyon foglalkoztat a téma. Tényleg sokkal jobb és nyugodtabb lehet otthon szülni, de azt azért nem szeretném, hogy emiatt bármelyikünknek baja legyen.
szülés és komplikáció
Szia Dortsa!
Sokat merengtem azon, hogy így érdeklődő laikusként mit is írhatnék erre Neked. Nem ismerem a statisztikákat, de ha belegondolok a dolgok mögé akkor úgy érzem, hogy abban a 20%-ban sokminden benne van. Kezdve azzal, ha a placenta nem jó helyen tapad, vagy a baba fekvése nem megfelelő, illetve a szülés alatt is sokminden történhet, a köldökzsinór előreesik, vagy mégsem úgy fordul a baba, arc tartásban vagy más nehéz pózicióban helyezkedik el -itt gondolok a hátsó koponyaforgásra, vagy arra mikor a fej nem balra néz, hanem jobbra. (ilyenkor a kitolási szak nehezebb) - Vagy a fartartásra, esetlegesen, harántfekvésre, hirtelen placenta leválásra, oxigénhiány kialakulására stb. Nem rémisztelek el titeket
szóval ezek olyan dolgok amik előre nem mindíg láthatóak, de figyelemmel és szakmailag megfelelően felkészült kórházi személyzettel korrigálható, akár maradandó sérülés nélkül is. Illetve az anyai részt is komplikáció metnesre lehet vinni. Bár mindíg vannak esetek, ahol sajnos tragédia történik.
Szóval ide sokminden beleférhet és ha azt vesszük mennyi mindent felsoroltam és ennek kb. a töredéke fordul elő nincsen mitől félni! Főleg ha nem gondolsz rá, nem is vonzod be
Lenóka
komplikációk
Szerintem nem feltétlenül adódnak komplikációk abban a 20%ban, csak ezek azok az esetek, mikor a bába úgy ítéli, hogy nem feltétlenül jó irányba mennek a dolgok és biztonságosabb lenne a kórházban befejezni a szülést. Nem kockáztatnak a bábák, nekik is a baba és az anyuka egészsége a legfontosabb.
Folytonos aggódás...
Most úgy írok, hogy : van 3 gyönyörű gyerkőcöm, az elsőt teljes orvosi kontrollal szültem, a másodikat félig, a harmadikat itthon, mondhatni egyedül. Az elsőnél még minden irányítást beletettem az orvos kezébe gondolván, ehhez, t.i. a szüléshez, úgyis ő ért a legjobban... A másodiknál már derengett, hogy azért nekem is van itt némi szerepem, de a bátorságom még kevés volt, hogy teljesen átvállaljam. A harmadiknál már a világon nem volt természetesebb, hogy otthon szeretném megszülni, minden beleszólás nélkül, hiszen szülni mégiscsak én fogok... Természetesen teljesen nyitott voltam arra, ha a bába úgy ítéli meg a helyzetet, akkor azonnal kórházba megyek (megjegyzem, erre kéne hogy legyen a kórház - milyen furcsa, életet adni a Kórnak Házában...-, orvos, segítsen, ha az már csak az ő feladatköre, de csak akkor.
Szóval a harmadik babánknál értettem meg, hogy mi a természet rendje és éreztem azt, hogy nem felelőtlen anya vagyok, ha az a Pici Élet az Ő igazi Szülőházában jön a világra ( mily morbid, hogy az emberek 99%-ának azt kell mondania: "az én szülőházam a Kórnak Háza").
Sokan félnek!, hogy mi lesz, ha "hirtelen" jön a probléma. Nos a problémák nem hitrelen jönnek, azoknak van előjelük, amit egy lelkiismeretes bába észre fog venni, hisz folyamatosan az édesanyával van, folyamatosan figyeli minden rezdülését, van nála monitor és lélegeztető gép is, sőt arra is "ki van képezve", hogy egy rosszul fekvő babát megfordítson, vagy adott esetben újraélessze az újszülöttet. A szülés előtt kötelező az otthonszülőknek is egy ultrahang (én egyébként folyamatosan jártam a védőnőhöz, minden kötelező vizsgálaton résztvettem, ezekről, mivel egyik sem drasztikus beavatkozás, azt gondolom, hogy hálásak lehetünk, hogy ingyen hozzájuthatunk, mert sokminden kiderülhet már a várandósság alatt, amiken segíteni lehet, hogy a mama és baba is egészséges maradhasson). Hogy a kórházban miért van sok "hirtelen fellépő komplikáció"? Talán mert ott nincs annyi idő a kismamára, az orvos pár óránként rápillant, a szülésznő sem minden esetben van végig ott a vajúdó kismamával, maximum a gép...ami nekem pl. rendkívül zavaró volt, rábíztak egy pittyegő valamire, amitől nem mozdulhattam, aminek abban az állapotban képtelen voltam orvosilag kielemezni a mutatott értékeit...persze adott némi biztonságot, de embertelennek éreztem.
Félelem. Kevés még ma az a nő, aki mer bízni önmagában, mer bízni a nőiségében! Ez nem feltétlen a férfiak miatt van így, bár kétségtelenül van benne szerepük, sokkal inkább az elmúlt öteven egynehány év, ami nem csak az önbizalmat ölte ki az emberekből, hanem maximálisan megpróbálta gyökértelenné, HIT- és erkölcsnélkülivé tenni, teljes mértékben kiszolgáltatottá, bábbá, aki akkor érzi jól magát, ha irányítják felülről, mindent megmondanak neki és ha teljesíti a parancsot, alamizsnaként kap némi jutalomfalatot, épp, hogy éhen ne halljon, épp hogy ki ne halljon... Mostanra eljutottunk oda, hogy ez az eldeformálódott viselkedésforma fel sem róható ennek a generációnak, hisz már a szülei is ezt adták tovább, azt sem tudja, hogy mi a jó neki VALÓJÁBAN. Teljesen egyetértek a Professzor Úrral, még mindig szovjet mintára működünk, fűszerezve egy kis jótékony tőkés kapitalizmussal... Kereshetnénk megint a felelősöket, viszont én mégsem politizálásra bíztatnám a kedves Olvasóinkat, hanem arra, hogy gondolkodjanak és bízzanak saját magukban! Változás nem attól lesz -bár kétségtelenül lehet benne szerepe- hogy kik ülnek a Parlamentben, hanem attól, hogy mi van az emberek fejében és szívében! Ha egy Édesanya azt a szellemiséget adja tovább a lányának, hogy merj nő lenni, merj édesanya lenni, a szavak legnemesebb értelmében és ehhez még gyönyörű példát is mutat, akkor fog valami elindulni! Kesereghetünk, hogy nem volt honnan megtanulnom kenyeret sütni, egyáltalán háztartást vezetni ezért hozatjuk most az ebédet és veszünk mindent a boltban... ez is egy megoldás, de ettől semmi sem fog előre haladni... Ha mi, édesanyák a sarkunkra állunk, és hajlandóak vagyunk egyedül megtanulni, amit generációkkal előbb még örökítettek egymásra az édesanyák, akkor reménykedhetünk egy jobb újvilágban! Merjünk bízni önmagunkban és legyen Hitünk! A Jó mindig eléri a célját, bízzunk benne!
Szeretetet, kitartást és bátorságot kívánok minden Édesanyának, Édesapának, minden kedves Olvasónknak!
Berni
Kedves Berni!Utólag
Kedves Berni!
Utólag olvastalak. Nagyon szépen köszönöm, mert nagyon értékesek a soraid!!!!!
Üdv: Marcsi
Erre vártam! :-)
Kedves Berni!
Nagyon köszönöm a megnyugtatást, valami ilyesmit vártam. Lenókának is köszönöm a választ, de igazából pont ez aggasztott, hogy ugye megfelelő kórházi segítséggel nyilván megoldódhatnak a problémák, na de mi van otthon? Igazából sajnos pont egy rossz példát hallottam az otthonszülésre, ezért rágódtam a dolgon... (Ott sem történt tragédia, csak rohanni kellett a kórházba.)
Abban különben biztos vagyok, hogy egy bába jobban figyel az anyukára, mint egy doki, úgyhogy ezen a téren sincsenek már aggodalmaim. Bár mint említettem, még bőven van időm ezen elmélkedni, addig meg csak gyűjtögetem az infókat itt a honlapon.
Dortsa
Kórházban vagy otthon
Nézd Dortsa, én a bába barátnőimmel rengeteget beszélgettem erről, hogy hol van nagyobb biztonságban az édesanys és a gyermek. nincsen egységes álláspont. Azért azt ugye tudjuk, hogy még az 50-es évek közepén otthon születtek a gyermekek és mindenki túlélte
aki nem az meg valószínű, hogy az akkori technika mellett kórházban sem élte volna túl a dolgot. Manapság sok esetben viszontagságos az út a kórházig, illetve én szem és fültanúja voltam a második szülésemkor egy kórházba bekerült otthonszülésnek...hát nem kívánom senkinek, amit az a nő ott megélt....undorító volt a bánásmódja az éppen ott ügyeletben lévő orvosnak. Nekem mázlim volt a kórházzal és az orvossal 
de én hittem abban, hogy ott is megtudom csinálni a magam dolgát és nem kell azért otthon maradnom, hogy ne érjen baj....utóljára "csak" bába volt jelen és Ő sem mindíg, mert front volt és csőstől mentünk szülni, az orvosom édi volt, mert sok időt hagyott nekem 
és nem rohat be megcsászározni, mert tudta, hogy bármire képes vagyok, de az tuti, ha én nem úgy vagyok ott jelen ahogy, -ezerrel, szívből, hittel, alázattal és tisztelettel, bizalommal, Isten és a gyermek iránt- akkor én is a műtőasztalon végzem a faros gyerekemmel együtt. Én azt mondom, hogy az otthonszüléseknek ma azért nincsen meg az a háttere, ami jó volna ha meglenne, ha nem örvendene közutálatnak, ha elfogadná mindenki a létjogosultságát. Ha volna kórház aki fogadja a komlikáció miatt bekerült nőt, ha nem kéne külön gyerekorvost vadászni, aki elvállaja a baba felügyeletét, és beadja otthon az oltásokat, leveszik a vért esetlegesen a babától a mamától....és sorohatnám, bár ezek főleg az én kétségeim, és gondolatmenetem. Nyilván Aranka és Berni máshogy látják, mert Ők otthon szültek. A kórházakban is történhet bibi, sajnos és ez éppen a figyelem hiányából adódik, az orvos tesz rá magasról sok esetben, a bábák meg túl vannak terhelve, a nő a kórházban sokszor egyenlő a nullával 
ezért is tartom fontosnak ezt a cikkel, mert itt azért látszik, hogy mennyire a férfi uralom van jelen, nem csak ember szinten, hanem a hozzáállást, mentalitást illetően. Vannak persze igazi bába lelkű férfiak is, na őket kéne hatványozni. Az én dokim is ilyen és nem tudok elég hálás lenni neki azért amit én a szüléseim alatt megéltem, s ami segítséget kaptam tőle ezen túl is. S hogy hogyan választottam???? Mentem a megérzéseim után, az ösztönöm után, s a szembe néztem sokszor és hosszan, hogy belelássak, milyen ember Ő azon túl, amit kifelé mutat. -mondják is a férifak, hogy veszélyes a tekintetem 
mert átlátok rajtuk- hát ez van. Azt mondom Neked, hogy légy tájékozott és dönts a szíved szerint az a legjobb vezetője az embernek. Ott az arany középút. Pusz! Lenó 
3 gyermekemet szültem kórházban,
és bevallom, meg sem fordult a fejemben, hogy lehetne másképp is. Viszont a várandósságaim alatt/ szülésnél NEM volt fogadott orvosom. (nem mintha nem köhögtük volna ki, ha muszáj a szülésenkénti 80-100 rugót, plusz a magánrendelések tarifáit, de szerintem egy orvosnak illik szívvel-lélekkel csinálni, ami a hivatása -oké, ez lenne az optimális)
De egyébként meg, akkor hogy is van ez: bízzunk önmagunkban, meg a teremtő erőnkben, mert a terhesség/szülés egy természetes folyamat, stb. No de akkor miért is kell a választott orvos, aki így meg úgy....jó pénzért nyújtja a biztonságot a 9 hónap alatt..? nagyon kevés az, akinek nincs fogadott orvosa....vajon miért??? Mert az olyan tredni, vagy na azért csak így a biztos, ha megfizetjük, akkor odafigyel ránk....
Mellesleg ahol én szültem, de nyilván más kórházban is így van, a szülésznők szakértelme és tapasztalata óriási, simán levezethetnék a szülést az orvos nélkül is, csak nyilván a protokoll.. Az én 3 szülésemnél a háttérben ott vot a szülésznő -épp, aki ügyeletben volt- és sokat segített, de alapjában véve önmagamra, a saját ösztöneimre voltam hagyatva. A kitoláskor szóltak csak az orvosnak -épp annak, aki ügyeletben volt- és rendben ment minden. Láttam a szemükben, hogy mennyire örülnek a babának, amikor a kezembe adták.
A fájdalmon túl nekem csak szép emlékeim vannak a kórházi szülésekről, nem hiszem, hogy bármelyik kis rész pozitívabban történt volna otthon... De nyilván, nem vagyunk egyformák...
Otthon vagy kórházban?
Már írtam itt az oldalon többször is, hogy egyik irányba sem buzdítunk, csupán amit én megéltem, aszerint ÉN nem szülnék már másképp, mint itthon, bár mint már szintén meséltem, ez nálam már sajnos nem fog előfordulni... Ami szerintem a legfontosabb, hogy ne hagyjuk, hogy kiszolgáltatottá váljunk, hagyjuk, hogy az ösztöneink szerint szülhessünk és közben ne keljen esetleg még megküzdeni az orvossal, szülésznővel, hogy márpedig mi most nem így érezzük, hagyjanak békén... A szülés misztériuma nem az a folyamat, amikor az efféle küzdelmeknek helye kéne legyen, helye lehet. Az Édesanya egy olyan lelki és fizikai állapotba kerül, amikor a saját tapasztalataim szerint már nem fogja tudni a finom jelzéseken kívül a környezete tudtára adni, hogy mi lenne a jó neki. Ezeket a jeleket a bába, dúla képes venni, mert azért van jelen, hogy teljesen a kismamára figyeljen, viszont a kórházban óriási szerencse kell, hogy hasonlót megtapasztaljon a leendő anyuka. Persze nem tartom kizártnak és ilyen formán nem is feltétlen a fizikális otthonhoz ragaszkodom, hanem ahhoz a bánásmódhoz, ami a kismamát az otthonában is megilletné. Mellesleg megjegyzem, nincs annál csodálatosabb érzés, amikor a babád megérkezésekor az egész családod szerető ölelése vesz körül, és az első éjszakát nem egy rideg kórházi szobában, sokszor a babád nélkül kell töltsed, hanem egy ágyban a szuszogó új/régi kis családoddal
Berni
Köszönöm Lenóka!
Értem, amit mondasz...
Itt nincs jó, vagy rossz döntés, mert soha nem tudjuk meg, mi lett volna, ha... Majd megyek a szívem és az eszem után, és minden kismama tegye ezt!
Vajon hány orvos lelkismerete tiszta ?
Szia Dortsa !
Te CSAK az otthonszülésekről hallottál rosszat? Teljesen igazad van abban (szerintem..), hogy a bába jobban figyel az anyukára. Ismerek olyat, aki az ikergyermekeit kórházban szülte, orvosi segítség nélkül!!! Igen, jól érted, a doki bent volt, (fizetett, fogadott orvos!), és nem ment be a szüléshez, mert szerinte még nem ráért (volna)!!! Itt nem történt tragédia, de még utána se kért bocsánatot se.... És amikor baj történik, bent kórházban, felelőtlenség miatt? Ha úgy őszintén megkaparnánk a dolgot, HÁNY ORVOS LELKIISMERETE LENNE TELJESEN TISZTA, hogy ő aztán odaadóan segít és legjobb tudása szerint? Nem riogatlak rémtörténetekkel, csak annyit mondok, azoknak van igaza, akik a "zsebre megy a játék" okokra vezetik vissza ezt az otthonszülési ellenzésüket!
Legjobb megérzésedre bízd magad, amikor ez ügyben döntesz, hol szülsz majdan. Hiszem, hogy képes vagy jól dönteni.
Szeretettel
Adri
Adri, teljesen igazad van!
Sajnos ez is olyan, mint minden, ami ellen küzdünk, egy tökéletes agymosás.... Igazából akármennyire is elhiszi az ember, amit hall, a berögződésektől nehéz szabadulni, és ezt most nem (csak) magamra értem. Én magamat újításra, változtatásra képesnek tartom, de még így is vannak dolgok, amikkel nehezen barátkozom meg. Hát még ha azoknak a fejével próbálunk gondolkozni egy kicsit, akik nem tudnak, és NEM IS AKARNAK változtatni, máshogy gondolkodni!
Igazából egy új "agymosásra" van szükség, vagy inkább "agytisztításra" hogy az ember ne csak az eszével váltson szemléletet, hanem egész lényével. Mert nem elég az, ha "úgy gondolja" az ember, ennek belülről kell jönnie, hinni kell benne.
És tényleg, nem csak az otthon szülésről hallottam rosszat, csak (ugye az agymosás következtében) az olyan bizonytalannak tűnik az életmentő gépek nélkül. Mert azért azt nem mondanám, hogy az orvostudomány rossz. Inkább az orvosok, köztük a mi orvosaink (és itt sem mind!!!) olyanok, amilyenek. Hallottam olyat is, hogy kórházban született gyereknek 5 perc alatt sikerült csak inkubátort szerezni.
Azt hiszem, vég nélkül lehetne sorolni az érveket és ellenérveket, de én valahogy mindig ugyanoda lyukadok ki a saját magammal folytatott vitában, hogy mindig az a jó, amit a természet megalkotott, nem kell azt variálni. A természet úgy tökéletes, ahogy van! (Csak ezt sokszor elfelejtjük...)
Szép napot!
Dortsa
a gátmetszésről
A gyermekvállalás-szülés szempontjából (is) későn jutottam el erre az oldalra. Ma már biztosan választanék dúlát, az egyik dúla oldalán csodálatos születés történeteket olvastam éppen tegnap, és nagyon bántam, hogy nekem ilyenben nem lehetett részem. Az első várandósságom idején pedzegettem az orvosomnak, hogy ugye nem lesz gátmetszés, és hogy gátizomtornát is végzek, és szülés előtt 3-4 héttel már kenegetem a gátat, hogy tudjon majd tágulni. Az volt az orvos válasza erre, hogy teljesen mindegy, hogy maga hogy tornáztatja a gátizmokat, mert úgyis átvágom.
Na szülés után, lett volna tippem, hogyan szoktassam le erről, az ő "legféltettebb kincsét" szépen körbevágni, összevarrni, aztán megnézni, hogy akkor is férfi-e a talpán. 
Sajnos az ilyen orvosok miatt van, hogy egyre több nő fél már előre a szüléstől, mert szinte belebeszélik az orvosok az emberbe a félelmet, fájdalmat, és az ő nélkülözhetetlenségüket.
Marsden Wagner professzor
Nagyon tetszett a beszéde
Hozzászólás írása