AntalVali.com

A kezdetektől figyelemmel kísérjük a fenntartható/fenntarthatatlan fejlődéssel kapcsolatos vitát és komoly aggodalommal szemléljük otthonunkat, a bolygót kizsákmányoló és elpusztító gazdasági-pénzügyi rendszer fékevesztett tombolását.

Az alábbi tanmese nagyon frappánsan foglalja össze mindazokat - a rendszer természetéből fakadó – önpusztító folyamatokat, amelyek ellen mi magunk is igyekszünk küzdeni a magunk szerény eszközeivel („Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan!”, Válj tudatos vásárlóvá!, Olvassd el a címkét, nézzd meg az összetétel, szavazz a vásárlásoddal!)

John Perkins: Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai

A „globalizáció” legalább olyan sokat használt divatszó, mint a „posztmodern”, s ha az általa takart jelenségek és tendenciák talán kevésbé széttartóak is, megítélésük hasonlóképpen ellentmondásos. De tekintsük bár valamiféle evilági üdvtörténet végső állomásának vagy ellenkezőleg, magának a nagybetűs Rossznak (a helyes „megoldás2, mint általában, nyilván ezúttal is a két véglet között található), azt az egyet senki sem vitatja, hogy a globalizáció hatásai alól egyre kevésbé vonhatjuk ki magunkat. Ha pedig ez így van, nem árt tisztába jönnünk annak természetével; ehhez járulhat hozzá John Perkins könyve, mely vérbeli bestsellerként sokakhoz eljuttathatja a külsőségek alapján vártnál jóval összetettebb és elgondolkoztatóbb üzenetét.

A vallomás egzotikus helyszínekre repíti olvasóját: Indonéziába, Ecuadorba, Panamába, ahol Perkins egy nemzetközi nagyvállalat alkalmazottjaként teljesít szolgálatot. Feladata, hogy ügyesen manipulált közgazdasági előrejelzések segítségével jelentős hitelek felvételére sarkallja az adott országok döntéshozóit, s ezen összegeket amerikai érdekeltségű cégek beruházásaiba kanalizálja. Mivel a hitelek gyakorlatilag visszafizethetetlenek, a kiszemelt térségek végletesen kiszolgáltatottá válnak nagylelkű támogatóik (ízlés szerint: a „globális tőke”) mohóságának. A „gazdasági bérgyilkosok” így egyetlen puskalövés nélkül érik el céljukat, a nemzetállami korlátok lebontását a korporatokrácia (a multinacionális vállalatok és pénzintézetek) gyarmatosító törekvései előtt – kell-e ennél több egy jó kis összeesküvés-elmélethez?

A „megtért” Perkins azonban (nézőpont kérdése, hogy sajnos vagy szerencsére) határozottan nem összeesküvés-elméletekben utazik: „az előttünk tornyosuló problémák nem rosszindulatú intézmények működéséből erednek, hanem a gazdasági fejlődésről alkotott hibás nézeteinkből”. A nemzetközi nagyvállalatok mindent bekebelező működési mechanizmusa mögött egy szűk csoport tudatos szándékait keresni olyan, mintha egy színházi előadás végén azt próbálnánk meg leleplezni, melyik páholy mélyéről irányítják a vastapsot. A Perkins által belülről megtapasztalt, sőt tevőlegesen is alakított folyamat inkább lokális érdekek szinkronizációjának eredménye, melyek közös nevezője „egy elmélet, amelyet szentírásként fogadunk el: hogy a gazdasági növekedés az emberiség hasznára van, és minél nagyobb a növekedés, annál szélesebb körben érezhetőek az előnyei. Ebből a felfogásból az is következik, hogy „(..) a peremvidékeken élők (…) felhasználhatók, kizsákmányolhatók a növekedés érdekében”.

A könyv e végzetesen téves felfogás hatásos kritikája; erejét, szemben bármiféle teoretikus kifejtéssel, a vallomás személyességéből meríti. Az önigazolás, önfelismerés igénye fel-felbukkan ugyan a kötet lapjain, de voltaképpen ez is része a történetnek: a szerzőnek ugyanis nemcsak a gazdasági növekedés meghatározásába vetett hitével kell leszámolnia, hanem saját cinizmusával is (lemondva egyúttal a munkája által kínált anyagi előnyökről). Ebben a nagyvállalatok tevékenysége által veszélyeztetett népek és kultúrák képviselői vannak segítségére: a velük való találkozások során feltárul mindaz a mérhetetlen pusztítás, amellyel a harmadik világ nyersanyag- és munkaerőforrásainak kiaknázása jár. A „rendszerből” való kilépés története már önmagában is fordulatokban gazdag olvasmány – jó lenne, ha puszta fikcióként olvashatnánk.

Persze mindenki maga döntheti el, hajlandó-e hinni Perkinsnek. A magyar olvasó mindenesetre sajnálatosan sok ismerős részletre bukkanhat a kötetet forgatva. S ha valaki eddig nem érzett volna némi gyanakvást a mainstream közgazdaságtan és annak legelkötelezettebb hívei iránt, az Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai elolvasása után garantáltan fog. Ami feltehetően nem kizárólag a szerző hibája

szerző: Pápai György, forrás: Szépirodalmi Figyelő, 2007/1. szám

John Perkins honlapja: johnperkins.org

Fülszöveg: 'Ugyan, ez csak egyszerű összeesküvés-elmélet' - intik le gyakorta fölényesen és megbélyegező hangsúllyal mindazokat, akik nem zengik szüntelenül a globalizáció dicséretét, esetleg fenntartással vannak iránta, sőt akár még óvatos kritikával is próbálkoznak. A könyv, amelyet most kezében tart a nyájas olvasó, feltételezhetően kissé módosíthatja majd az önmagát apologetikus önbemutatása során, félrevezető módon globalizációnak nevező jelenséghalmazról szóló, eltorzított diskurzust.
John Perkins ugyanis nem egyszerűen hipotéziseket fogalmaz meg, amelyek akár összeesküvés-elméletként is értelmezhetőek lennének, hanem az derül ki a műfaját tekintve nehezen besorolható, megrendítő és izgalmas művéből, hogy a globalizáció lényege az összeesküvés.

Ráadásul olyan gátlástalan, cinikus és pusztító erők összeesküvése, amelyek most már közvetlenül fenyegetik létében az egész emberiséget. A szemünk láttára bontakozik ki a sötéten kavargó, örvénylő mélység, amelyből a szerző csodával határos módon nemcsak hogy élve került ki, de sodró lendületű krimijében képes volt drámai tapasztalatait is megosztani az olvasókkal. Így aztán a globalizáció urainak liberalizációra, deregulációra és privatizációra ösztönző parancsa belülről lepleződik le, feltárva előttünk a rendszer működésének hátborzongató titkait.

Jó szívvel ajánlom e könyvet mindenkinek, akiben még van felelősségérzet az egyre fenyegetőbb közös jövőnk iránt, vagyis minden normális embernek.

Bogár László közgazdász