AntalVali.com

2012. október 3-6. között zajlik a Nemzetközi Babahordozó Hét Székesfehérváron.

Eszter

Sziasztok!

Nagyon tetszik ez az oldal, és máris rengeteg hasznosat tanultam itt, de regisztrálni a hordozás miatt regisztráltam...

No, van nékem egy 9 hónapos Kicsifiam, aki igencsak hordozott Babó, merthogy születése pillanatától kezdve vagy kendőben, vagy babaerszényben, vagy - jelenleg- mei-tai-ban közlekedik. Imádja. Itthon is, úgyhogy ahogy Ti is írtátok, gyakran vele takarítok, teregetek. De nekem a nap végére úgy fáj a hátam, hogy még a zoknimat is alig bírom lehúzni. Ezzel senki más nincs így, csak én vagyok ilyen puhány???? Van valami ötletetek, hogy mit tegyek?

Anyukám szerint persze egyszerűen csak NE hordozzam. Azt viszont muszáj, mert egyrészt így van nyugiban, másrészt így vagyok szabadabb a hároméves nagytesóval. Még lesz kérdésem azt hiszem, de most az ilyen tapasztalatokra vagyok kíváncsi.

Köszi, ha megosztjátok velem nálatok hogy megy.

Előrebocsájtom, nem hirtelen felindulásból írok, a cikket másfél hete olvastam először és azóta többször is átrágtam magam rajta. Amit most leírok, az én véleményem, nem biztos, hogy mindenki egyet fog vele érteni.

Először is, a cikkírónak úgy kellett volna indítania az írását, hogy „szerintem”, vagy „véleményem szerint”. Sajnos a net túl van töltve információval gyermekvárással, szüléssel, babagondozással kapcsolatban. Nagyon sokan úgy tekintenek a netre, mint az egyetlen autentikus információforrásra, a hozzászólói fórumok pedig sok esetben úgy tálalnak félinformációkat, mintha azok teljesen biztos, megingathatatlan alapvetések lennének, és a hozzászólók egymást erősítik olyan dolgokban, amik nem feltétlenül helytállóak. Persze, ami le van írva, az biztos úgy is van... Ugye? Vagy mégsem?

Tehát a cikk - bemásolok részleteket, utána hozzáfűzöm a saját gondolataimat.

„A gyermek az anyja hátán egy kendőbe kötve, az anyuka pedig végzi a dolgát. Mi sem természetesebb ennél! Az anyuka és a gyerek is nyugodt. - Felénk nem ez az általános kép: a gyerek fekszik a babakocsiban és ordít. Az anyuka pedig próbálja minél gyorsabban hazatolni, hogy ne bámulják már annyira.” Barokkos túlzás. Eddig nálunk két esetben sírt a gyerek a kocsiban, egyszer mert megcsúsztunk az idővel és már követelte az ételt, de még nem értünk haza, másik esetben pedig 35 fokos nyári kánikulából bementünk egy légkondicionált áruházba és fázni kezdett – amint betakartuk megnyugodott.

„Az emlősállatok már születésük után pár órával tudnak járni.” Újabb csúsztatás. Aki látott már újszülött kiscicákat, kutyákat, egereket, az tudja mire gondolok. Nem tudnak járni még elég sokáig, amire képesek az mindössze annyi, hogy odakússzanak az anyjuk csecsbimbóihoz, de ez nem járás. Ennyi kúszásra az egészséges emberi újszülött is képes, bármennyire is meglepő, utána lehet olvasni.

„Az emberi csecsemő ehhez képest, mikor világra jön, valójában még koraszülött, hiszen egyáltalán nem képes egyedül helyváltoztatásra.” Az emberi csecsemő egyáltalán nem koraszülött, ez ismét egy nagy butaság. Így van kitalálva, pár százezer, vagy millió éve működik, hogy 9 hónapra születünk, ilyen fejlettségi szinten. Különben is, mihez képest gondolja az író a koraszülöttséget? A szarvasmarhához képest úgy tűnhet, hisz a borjú a születése után rövid időn belül feláll, járni kezd, állva szopik. Az újszülött macskának viszont még a szeme sincs nyitva, vakon születik! Most akkor melyik is a „koraszülött”? Elárulom, egyik sem. Ilyen összehasonlításnak semmi értelme, az egyik alma, a másik körte. Na persze, születhetnénk 60 hónapra is, úgy hogy már az anyaméhben megtanultunk beszélni és szobatiszták vagyunk. No comment...

„Mivel a gyermek körülbelül kilenc hónappal korábban látja meg a napvilágot” Igen, a cikkíró elképzeléseihez képest esetleg – az anyatermészetet nem kéne felülbírálni!

„a megszületés után is a várandóssághoz hasonló feltételeket kell teremtenünk a gyermek igényeinek tökéletes kielégítéséhez.” A megszületés egy szükséges trauma, amin mindenkinek át kell esnie és utána meg kell szoknia, hogy új időszámítás kezdődött. Ha a várandóssághoz hasonló feltételeket szeretne biztosítani, akkor tartsa az újszülöttet egy kádnyi 36,5 fokos magzatvízben. Valamint a gyermeket érdemes lenne bevonni valami módon a nemi életbe is, hiszen a várandósság során a magzat a lehető legközelebbről tapasztalhatta meg szülei aktusait, és lehet, hogy ez is hiányzik neki és esetleg komplexusai lesznek később, ha kimarad belőle... Ezenkívül gondolkodjon el azon is, hogy pelenkázáskor ne popsitörlőt használjon, hanem nyalogassa tisztára gyermeke hátsóját, hiszen őseink így csinálták és az anya számára a gyermeke vizeletének, székletének állaga és íze fontos információforrás volt a gyermek egészségi állapotát illetően... Szerintem a gyermek igénye az, hogy tudjon felnőni, még ha ez sokszor fájdalommal jár is.

„A biológia az utódgondozás szempontjából a következő csoportokat különbözteti meg:

• Fészeklakó: pl. gólya, macska
  
• Fészekhagyó: pl. házi tyúk, kacsa”

Hatalmas butaság! A biológia ezeket a kategóriákat kizárólag a madaraknál ismeri, aki látogatta általános iskolában a biológiaórákat, annak ezt tudnia kell. Próbáljon meg a cikkíró elsütni egy ilyen okosságot (fészeklakó macska, fészekhagyó antilop) mondjuk egy biológia érettségin, meglátja mi lesz az eredmény...

„Manapság (főképpen Európában) úgy bánunk a csecsemőkkel, mintha fészeklakók lennének.” Hiszen azok! Nem hajléktalanok vagyunk, nem más és más fán töltjük az éjszakáinkat, hanem van egy otthonunk. Ha az afrikai anyák jelentik az etalont a cikkíró számára, akkor akár a kötelező védőoltásokat is elhagyhatja...

„Így aztán a gondozás terén is ennek megfelelő szokásokat alakítottunk ki: külön ágyban altatjuk, babakocsiba tesszük, és gyakran fektetjük (lásd játszószőnyeg).” Nagyon helyes, hogy külön ágyban altatjuk, szokja csak meg, hogy van neki is egy külön kis területe és a szüleinek is van olyan hely, napszak, ami az övék. Az viszont bizonyítva van, hogy rengeteg problémát okoz később a nevelésben és a gyerek személyiségfejlődése során, ha a gyereket a szülők magukkal altatják!

„Mindez megfelelő lehet egy kismadárnak, de nem az ember gyermekének. A nevelési módszereknek ez a „vadhajtása” az iparosodással és fejlődéssel terjedt el az elmúlt 200 esztendőben.” Tempora mutantur et nos mutamur in illis. – Az idők változnak és mi változunk velük. Ha nem így lenne, még mindig fán laknánk...

„Általa a szülők maguk is nyugtalanokká válnak, szoronganak, mert azt kell tapasztalniuk, hogy a gyermekük természetének nem felel meg ez a bánásmód. A gyermek sokat sír, az anya feszültebb lesz. Ez a rossz érzés aztán átterjed a gyermekre is, a kör bezárul. Sem az anya, sem a csecsemő nem érzi magát így biztonságban, és nem találnak egymásra.” Nem vagyunk nyugtalan szülők, nem szorongunk, a gyerekünk nem sír sokat, feleségem és a gyerek is láthatóan biztonságban érzi magát – hisz nem sír, és már a szülőszobán egymásra találtunk.

„Egy gyermek a várandósság 9 hónapja alatt azt szokja meg, hogy az anyjával van. Hallja a hangját, a szívverését, érzi a testmelegét, az anyaméh szorosan körbeöleli, és anyai lépések ringatják. Ezek között a körülmények között érzi magát biztonságban. Mikor megszületik, minden megváltozik körülötte. Levegőt kell vennie, hideg van, hatalmas tér veszi körül.” Ez pontosan így van. A gyereknek fel kell dolgoznia, hogy megszületett, levegőt kell vennie – naná, hisz különben megfulladna, a hőháztartásának is át kell állni a 36,5 fokról a jóval hűvösebb környezeti hőmérsékletre és hatalmas tér fogja körül venni – jobb esetben – az élete hátralévő részében. Ezt kell feldolgoznia, és ezért nem jó burokban tartani, mert azzal őt is, magunkat is becsapjuk.

„Minden ismeretlen dolog stresszt vált ki a babából. És ez a stressz nem hat jótékonyan rá.” Hát ezt meg honnan tudja a cikkíró, hogy nem jótékonyan hat rá? Ezen az alapon minden inger stresszt vált ki belőle, hiszen minden dolog ismeretlen és új a számára. Milyen felnőtt lesz vajon abból, akit inger- és stresszmentes környezetben nevelnek fel?

„Ha kielégítjük a szükségletét, akkor sokkal kiegyensúlyozottabb, önállóbb lesz később. Ellenkező esetben frusztráció marad benne, és a kielégítetlen vágyak valamilyen formában a felszínre fognak törni. - A hordozott gyermekek általában nyitottabbak, önállóbbak, barátkozóbbak, felfedezőbb kedvűek.” A fenti sorokat olvasva felteszem, hogy a cikkíró rendelkezik egy olyan átfogó pszichológiai tanulmánnyal, melyben mondjuk 200 hagyományosan – a cikk hangneme alapján elítélendően – nevelt és 200 hordozókendő segítségével felnövő gyermek életútját kísérték végig a vizsgálatot végző szakemberek, rendszeres személyiségtesztekkel, intelligencia felmérésekkel, a szociális érzékenység, nyitottság, problémamegoldó készség vizsgálatával, 0-18 éves korig folyamatosan. Esetleg a cikkírónak szakirányú végzettsége van és maga végezte el ezt a felmérést. Felteszem, ez a tanulmány megállapította, hogy a hordozókendős gyerekek az idézett előnyökkel rendelkeznek. Kérem a cikkírót, ossza meg velünk ezt a tanulmányt! Ja, hogy ilyen adatokkal nem rendelkezik? Akkor mi alapján teszi ex catedra a fenti kijelentéseit? Na, pontosan emiatt kellett volna az írását úgy kezdenie, hogy „véleményem szerint” és a véleményét nem atombiztos tényekként előadni a könnyen befolyásolható olvasóknak.

„A hordozott gyermekek általában nyitottabbak, önállóbbak, barátkozóbbak, felfedezőbb kedvűek. És ez, mint látjuk, nem a véletlen műve.” De. Az is lehet, hogy a véletlen műve és az is lehet, hogy a cikkírónak van igaza, ennek a lehetőségét én elismerem. Amíg azonban nincs alaposan kivizsgálva ez a téma, addig sem ezt a véleményt sem az ellenkezőjét nem jelenthetjük ki, hogy biztosan úgy van, mert azzal bizonytalan információkat, saját szubjektív véleményünket tálalnánk biztosként egy meglehetősen széles médiumban. Ezt tette a cikk írója. És ez nem helyes. Az írásban található csúsztatásokról, butaságokról már nem is beszélve...

Sziasztok! Az ötlet tetszik. Természetesnek érzem. 2 hónap múlva szül a párom. Mivel az elöző kettő is "császáros" volt így tuti ez is az lesz. Na egy ilyen mütét után, úgy gondolom, vagy 6 hét "pihi" kell a kismamának emelgetés szempontjából.

Ezen tények tükrében a kérdéseim:

• Hol "kellene" aludnia a babának, amig az anyuka alszik? (Franciaágyon középen? Kiságyban az ágyvégénél?)
• Szex addig ? ( ... Na inkább nem írok ide ...)
• Baba alszik: Ilyenkor a kendőbe van a feje is? Kap levegőt? Nem kell több támasztás neki?
• S a fenti tények: Mi legyen az első néhány hétben? (Nyíregyházán lakunk, Pestre nem fogok tudni menni, hogyha ott van ilyen csoport, hogy gyakorlatban kapjak választ a kérdéseimre ...)

Na így hirtelenjében ennyi. Válaszokat előre is köszi! GáBOR

Lányok! Örülök ennek a cikknek nagyon. Én kezdő hordozó vagyok, 3 hónapos csemetémet hozom-viszem benne. A mamami.hu-n nevelkedő mami vagyok, még mindig zöldfülűnek tartom magam, aki nagyon nyitott minden jóra és újra gyereknevelés terén is. Viszont. Mamamin olyan sokat lehet olvasni hordozásról, hogy azt hittem, hogy nyüzsög a város (Bp) a hordozó mamiktól. Ehhez képest akárhová megyek (bolt, gyszertár, parkok, de akár az utcán is), egyedüli hordozó vagyok, sorstársat nem látok. Meg is néznek az emberek rendesen. Megjegyzést még nem kaptam, de néha érzem a döbbent tekintetek mögöttes tartalmát. A családban és ismerősi körökben viszont csodájára járnak Lillámnak, hogy mennyire nyugodt, kiegyensúlyozott, barátkozó, és rengeteget mosolyog, idegeneket is megajándékoz velük. Biztos vagyok benne, hogy a hordozás a "tettes"... pedig az első 2 hónap hasfájással, sok sírással telt.... mira, esetleg hátonhordozós videót is be tudnál linkelni? Most erre térnék át, de nem tudom, hogy is tegyem hátra lillát.... Anna

Kedves Mira Emma! Annyira örültem ennek a cikknek:) Az én fiam 8 hónapos, és Ő is hordozott baba. Tényleg igyaz, hogy nyitott, barátságos, és nem fél... mindenki csodálkozik, hogy ennyi idősen milyen fejlett értelmileg, valamint hogy nagyon jól elvan idegenekkel, mindenkivel "beszélget"(ááázik) :)... habár párommal a mai napig szenvedünk az állandó kritikától, hogy elkapatjuk... stb., nem sokan vannak akik hasonlóan nevelik a környezetünkbne a gyerekeket, sőt, ezért mindenhol ufók vagyunk :) a nagyszülőkről nem is beszélve :) állandó harcban vagyunk minden tekintetben... pld. hozzátáplálás, de gondolom ezzel más is van igy, csak néha jó lenne ha több tudatos ember venne körül minket:) Én pld. nem szoktam kéretlenül osztogatni a tanácsaimat mindenkinek, ámde a legtöbb ember azt hiszi, hogy beleszólhat a gyereknevelésbe... és naná, hogy ezek általában az "idomár"szülők. Ti anno ezt hogyan éltétek meg?

üdv: Goa

Az én babám is hordozott, igaz, nem kendőben, hanem újszülött kortól használható kenguruban. (Egyébként mi a baj a kenguruval?) Kendőnk is van, ám mivel a beígért megkötés-tanfolyam elmaradt, muszáj volt megoldást találni, ezért jött a kenguru. Mondanom sem kell, hogy nem volt egyszerű "ellenszélben" hordozni, mást se hallgattam anyukámtól, csak hogy így meg úgy elkényeztetem (a mai napig ez megy, mert pl. nem hagyom sírni a gyereket, meg hagyom hogy az alapvető biztonsági korlátok között szabadon fedezze fel a világot)... Az első hat hétben szinte állandóan rajtunk lógott a kislányunk, apa-anya felváltva hordozta és ringatta éjjel-nappal, de ő akkor is sírós baba volt és a mai napig nagyon érzékeny, az újdonságokkal óvatosan ismerkedő természet. Ezért vélem úgy, hogy nemcsak a hordozáson múlik, hogy egy gyerek mennyire sírós. Hanga gyönyörű, egészséges 16 hós kis tündér, 10 hónapos korától önállóan jár, örökmozgó és teljes lelkesedéssel (bár óvatosan, sokszor anyába "kapaszkodva") ismerkedik a világgal

Sziasztok, mi január óta, tehát 2 hónapos kora óta csak kendőben hordozunk Délelőtt én, délután apa. Kisfiam eleinte azonnal elaludt, amint kendőbe raktam, addig folyton alvásproblémákkal küszküdtünk. Volt is nagy álmélkodás! Mostanában már aktívabb, nézelődik, és már több kiránduláson, túrán is részt vettünk vele, egészen kemény túrákon is, hiszen megszokta, tudja, a hátunkon biztonságban van. Persze, folyton figyelni kell a kisbaba jelzéseire közben, mert ha kaki jön vagy éhes, iszonyú keservesen tud sírni. Érdekesség: bár a hordozás előnyeiről mindeki meg van győződve, ortopédek javasolják stb., mégsem lehet boltokban megvásárolni ezeket, a kendő még mindig amolyan underground kultúra része. Még Norvégiában is, amelyet Európában a hordozókendősök országának ismerünk. (a híresztelésekkel ellentétben itt töltött hónapjaim alatt nagyon kevés kendőt láttam, annál több babakocsit és kengurut brrrr) Nikol: a mamaminak van boltja is, ahol megvásárolhatók a hordozók. Mindenképp jó, ha előre felpróbálsz néhányat, tapasztaltabbak tanácsát kérve. A mamamin pedig jó kis fórumok vannak, nekem is nagy segítségemre voltak! Üdv nektek, Zsuzsa

Ha mindig az anyuka hordozza, hogy kerül az apuka kapcsolatba vele? Közös kirándulásokkor apuci is hordhatja? Köszi Zsoo

Tudna segíteni valaki, hogy Pesten hol lehet jót, jó áron kapni? Az interneten rengeteg van, de én szeretném látni és megtapogatni is.

Szia!

Teljesen egyetértek a fent leírtakkal. A testközelség mellett még azt is nagyon fontosnak tartom, hogy a hordozott babáknak a mozgásfejlődése sokkal jobb. Nekem az a tapasztalatom az én két hordozott csemetémet, illetve más hordozott gyerekeket nézve, hogy jobban, stabilabban, előbb alakul a mozgásuk, mint azoknak a gyerekeknek, akiket csak babakocsiban tolnak vagy kézben visznek. Elősegíti többek között az egészséges csípőízület kialakulását is. Egyszóval nagyon jók a tapasztalataim. Nagyon sok kellemetlen percet takarítottam meg magamnak és a fiúknak, és nagyon sok kellemeset szereztünk általa.