AntalVali.com

A málnáról, mit gyümölcsről most nem is írnék, inkább essék szó a leveléről.

A növény Európában, ÉszakÁzsiában és Japánban honos, hazánkban is gyakori, tüskés hajtású, gyökérágakkal terjedő cserje. A rózsafélék családjába tartozik, fehér virágai jellegzetesek ízletes piros termése közkedvelt gyümölcs. Fogazott levele (Rubi idaei folium) aromás anyagokat, szerves savakat, C-vitamint és cseranyagot tartalmaznak. A leveléből nyert hatóanyagokat cukorbaj, vese- és hólyagbántalmak ellen használják, továbbá menstruációs görcsök enyhítésére is. Egy vizsgálat szerint a málna elősegíti a méh ellazulását.

Tartalom:

• Főbb, aktív összetevő
• Felhasználása
  • Teája vagy főzete
  • Cseranyagai
  • A cserje leveleit
• Extra tipp
• Érdekességek
• Málnalevél tea elkészítése
• Fontos!

Főbb, aktív összetevői

gallo-, és ellagitannin (cserzőanyagok), flavonidok, C-vitamin, proanthocyanidin (az egyik leghatékonyabb káros szabadgyök megkötő), anthocyanin (a gyümölcsök és zöldségek, vörös, bíbor és kék színéért felelős anyag, aminek erős daganatgátló hatása van).

Felhasználása

Kivonata enyhíti a menstruációs fájdalmakat, fokozza a méh és a medence izomzatának tónusát. Összehúzó hatása folytán elállítja a vérzéseket és megfékezi a hasmenést. Hányinger, hányás ellen is eredményes. Tónusfokozó tulajdonsága révén visszaemeli a méh-, hüvely- vagy végbél-előeséseket, és csillapítja vagy megszünteti a záróizom-gyengeségből eredő inkontinencia-problémákat. Könnyíti a szülést. Külsőleg ekcéma, nyálkahártya-gyulladások, aranyér, visszérbántalmak kezelésére alkalmazható. 

A málna egyetlen "alkatrésze" sem mérgező. Kevesen gondolnak rá, hogy zsenge leveleit és fiatal lehántott hajtásait még salátának is fogyaszthatjuk. Mégis, leveleit és fiatal hajtáscsúcsait főként szárítva, teának megfőzve fogyasztjuk leginkább. A leveleket májustól augusztusig terjedő időszakban érdemes gyűjteni. 

Teája vagy főzete ér- és pórusösszehúzó, valamint enyhén antibakteriális hatású. Cukorbajra, húgyúti betegségekre, meghűléses panaszokra, lázcsillapításra, izzasztásra éppúgy alkalmas, mint a friss gyümölcs. Naponta 2-3 csésze málnalevél-tea iszogatása bevált a várandós kismamáknál a szülés előtti hónapban, mert ellazítja, tágulékonyabbá teszi a kismedencei izmokat. 

Cseranyagai hasmenéskor segítenek, antibakteriális, összehúzó hatása a szájnyálkahártya gyulladásainál gargarizáló oldatként érvényesül előnyösen. Külsőleg, borogatásként is használható.

A cserje leveleit mindennapi fogyasztásra is felhasználhatjuk magában vagy teakeverékek alkotórészeként. Amikor az orvos a vesebetegnek naponta legalább 2 liter tea fogyasztását javasolja heteken és hónapokon keresztül, akkor nem használhatnak erős hatású teát, hiszen elsősorban a sok folyadék, a húgyutak átmosása a lényeg. Különösen alkalmas erre a célra egy olyan teakeverék, amely felerészben szeder- és málnalevélből, felerészben pedig vizelethajtó gyógynövényekből (például nyírfalevélből, pitypanggyökérből és -hajtásból, zsurlóból és aranyvesszőből) áll. Azok az idős emberek, akiknek sok folyadékra van szükségük, naponta rendszeresen fogyaszthatják a szeder- és málnalevélből készült teát. Ízesítésül kevés borsmentát, citromfüvet, csipkebogyót vagy hibiszkuszvirágot adhatnak hozzá.

Extra tipp

Ha idejében - mondjuk, tavaszi kirándulásaink alkalmával - gondolunk a levelek szedésére, szép üvegben magunk készítette ajándékként is örömöt szerezhetünk vele másoknak: 

A keveréket 20 g száraz málnalevélből, 10 g szamócalevélből, 5 g szederlevélből állítsuk össze, tehetünk hozzá csipkebogyó- és hibiszkusz-keveréket, citromfüvet és mentát is. Egy adaghoz két evőkanál teakeveréket forrázzunk le. Ha kissé kihűlt, mézzel, sőt tejjel is fogyaszthatjuk.

Érdekességek

Közép- és Észak-Európa, valamint Észak-Amerika lombos erdeiben őshonos. Valószínűleg a gyűjtögető életmódot folytató emberek számára mindig is fontos eledel volt.

Latin nevét - Rubus idaeus - annak köszönheti, hogy a hagyomány szerint elsőként Kréta szigetén, az Ida nevű hegyen kezdték termeszteni, ahonnan aztán a rómaiak terjesztették el. Plinius i.sz. 23-ban már említést tesz egy gyümölcsről, melyet a közékor gyógynövénytudorai málnának vélnek. Tény, hogy a középkorban a málna már ismert gyógynövény, kolostorkertekben is előszeretettel ültették és nemesítették. 1601-ben már sárga változatáról is említés esik. 

Málnalevél tea elkészítése:

Több verziója is létezik a helyes elkészítésnek. Az egyik, hogy 1 teáskanálnyi szárított málnalevelet öntsünk le 2,5 dl forró vízzel, és hagyjuk állni 10 percig, majd szűrjük le. A másik verzió szerint, az arányok maradnak, de leöntés és áztatás helyett, 35-40 percig kell forralni kell a teát. Langyosan fogyasszuk.

(Forrás: vitaminsziget.hu, sulinet.hu, 50plusz.hu, teaünnep.hu)

További oldalak:

• Gesztenyepüré és gesztenyemassza házilag
• ChoX, a csokoládé másik arca
• Bázisolajok - a bőrápolás első lépése
• Sütőtök - az ősz narancssárga kincse
• Az élet fájának kérge - La pacho tea