AntalVali.com

Sziasztok! Annyira érdekes amiket írtok,el is gondolkodtam rajtuk rendesen Ami a gerincferdülésnél van,az szinte mind igaz rám!Az,hogy csak úgy "át akarok vergődni a problémákon" ez igaz,mindig kerülő utat keresek,félek megmondani másoknak szemtől szembe ha van valami,pedig én nem szeretem az olyan embereket,akik mindig mással intéztetik el a problémájukat, meg gyávák, félősek...stb,és mondjuk én itthon a tükör előtt nagyon magabiztos tudok lenni,de aztán amikor többen vannak körülöttem, még ha ezek az emberek a barátaim,akkor se mindig tudom kimondani azt amit gondolok. Főleg ha olyanok között vagyok akikkel nem jövök ki jól...nah akkor aztán inkább meg se szólalok és próbálok onnan minél előbb szabadulni. Tudom,hogy ez így nem jó,de annyira nehéz változtatni,és nem is tudom hogyan kéne... A másik dolog ez a női és férfi oldal. Megmondom őszintén,nem érzem magam nőiesnek,de mondjuk fiúsnak, sem... valahol a kettő között... nem szeretem a miniszoknyát és a magassarkút,vagyis tudom,hogy jól néz ki,és csinos de azzal is az van,hogy itthon amikor nem lát senki akkor azt gondolom,hogy hú de jó,de ha már más is lát benne akkor kellemetlenül érzem magam. Szoknyát pl.soha nem hordtam,kivéve évzáró,évnyitó... de akkor mindenki abban van,és akkor nem zavar. Régebben azért nem hordtam feltűnőbb,csinosabb ruhákat,mert nem kaptam olyan visszajelzéseket a környezetemtől, hogy szép,csinos vagyok,amikor valaki mondta akkor azt hittem,hogy gúnyolódik,mert én a pattanásaim miatt mindig rosszul voltam,nem is mertem ránézni senkire....most pattanás nincs,viszont mások szerint túl vékony vagyok,most ezért nem hordok olyan ruhákat(PL.szoknyát)amiben jobban látszik az alakom. De mondjuk sztem nem vagyok olyan nagyon csontváz,csak már annyira belém beszélték,hogy amikor ilyen súly témáról van szó akkor inkább meg sem szólalok,vagy kimegyek,nehogy szóba kerüljön,hogy én hány kiló vagyok Ezen a Tükör-törvény dolgon gondolkoztam a legtöbbet,és rájöttem,hogy ami másokban idegesít,azt én is pont úgy csinálom,de változtatni akarok rajta,csak épp eddig még nem sikerült,ezért idegesít annyira,ha más is ezt csinálja. De azokkal mi van, akiknek csak úgy szimplán idegesít a stílusuk?Én nem vagyok olyan,tehát akkor ne mis kéne,hogy zavarjon,nem?Vagy amikor valaki nem ért valamit,mert egyszerűen hülye,vagy amikor minden fontos dolgon röhög az is nagyon idegesítő tud lenni. Azokkal mit csináljak? A nőiességről még annyit,hogy itthon a tükörben nem látom magam csúnyának,de amikor mondjuk áll mellettem valaki pl a suliban akkor bele se merek nézni a tükörbe,mert ott egyszerűen teljesen másnak látom magam,mivel máshogy is viselkedek... egyszerűen nem tudok önmagam lenni,nagyon kevés olyan alkalom van,amikor azt érzem,hogy igen,ez most tényleg az a hely ahol lenni akarok,és most tényleg jól érzem magam. Ilyenkor önmagam vagyok,és ha bele nézek egy tükörbe akkor azt látom,amit itthon. Tudom,az lenne a jó,hogy mindig így gondoljam,de ilyen csak ritkán van Egyébként talán az általános iskola is tehet róla,hogy ilyen gátlásos lettem,mert ott még kb. ötödikig mindenki jóban volt mindenkivel,aztán jöttek a külön kis "bandák" és voltak a "menők"meg a "nem menők". Én először az előbbi csoportba tartoztam,de aztán elszakadtam tőlük,mert soha nem voltam rossz gyerek,nem csavarogtam, cigiztem,verekedtem,stb...szóval nem tartoztam közéjük,aztán meg olyan barátaim lettek akiknek nem éppen a divat és smink volt az első... divatosan öltöztem,de nem nőiesen,még halásznadrágot sem vettem fel,se ujjatlan pólót,se papucsot. Féltem,hogy majd "leszólják". MEg hát senki nem járt szoknyában,meg ujjatlanban,nem akartam kilógni a sorból,inkább bele akartam olvadni a környezetbe,legszívesebben láthatatlan lettem volna... A ballagáson voltam először miniszoknyában,magassarkúban,gondoltam akkor már úgyis mindegy,és kb.meg se ismertek,nem gondolták,hogy én tudok úgy is kinézni. A mai napig vannak"rém"álmaim arról,hogy oda vissza kell mennem. A régi osztálytársaimtól szó szerint féltem,mert mindenkit megvertek,meg utáltak... most meg ha van valaki,akiről tudom,hogy nem kedvel engem akkor ugyanúgy próbálom elkerülni,mint általánosban őket. Múlt héten is láttam a suliban,hogy felém néztek ketten, és valamit mondtak egymásnak. Más erre megkérdezte volna,hogy mivan,valami nem tetszik? Nekem meg jött ez az "elsüllyedős"érzés,hogy úristen biztos rólam beszélnek, és van valami rajtam... na ennyit a magabiztosságról a meg a nőiességről Hiába is próbálnék mondjuk egy szoknyát felvenni,vagy olyan ruhát ami jól áll nekem,de nem szoktam hordani,mert amint azt látom,hogy valaki rólam beszél,azonnal elszáll az összes önbizalmam...

Értékelés kiválasztásaértékelésem visszavonásanem tetszikkicsit tetsziktetsziknagyon tetszikkihagyhatatlan

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (2 votes)

Sziasztok(megint)! Ez a hátfájásos dolog, nagyon igaz. Egyre jobban utálom a sulit, az osztályomat, meg a tanárokat, egyszóval mindent. De mégis ott kell lennem napi x órát, és nem csinálhatom azt, amit igazán szeretnék. Nem a tanulással van bajom, de olyanokat kell ott tanulnom, amiket nem fogok hasznosítani és ami pedig igazán érdekel, arra nincs időm a sok felesleges dolog miatt. A hátam egyébként a közepétől a derekamig szokott fájni, de gerincferdülésem is van sajnos, pont azon a tájékon, úgyhogy valószínűleg az is közrejátszik. Akkor leírom nagyjából, hogy honnan jutottam hová, hátha így előttem is tisztább lesz a kép, meg Ti is tudtok segíteni esetleg. Kb. 12 éves koromban kezdődtek a pattanások.... csúnya volt mindig az arcbőröm, és bármit megtettem volna, hogy eltűnjenek. Mindenféle krémet használtam, de közbe meg "zabáltam" a csokit... akkor persze még nem tudtam semmit a kozmetikumokról, meg az egészségről. Aztán fokozatosan kezdtem egyre egészségesebben táplálkozni, de hirtelen valahogy túlzásba vittem, és kb 2hónapig nem fogyasztottam tejtermékeket, húst nagyon keveset, és tésztát is alig, kenyeret se sokat, cukortartalmú dolgokat meg egyáltalán nem. Jah, és rengeteget futottam, mozogtam. Jól éreztem magam, és nem fogyókúrázni akartam, csak azt akartam, hogy a bőröm szép legyen. Észrevétlenül fogytam kb 5-6 kilót. Mindenki mondta, hogy hú de sovány vagy, mit fogyózol, stb....én meg nem foglalkoztam velük látszólag, de nagyon bántó megjegyzéseket tettek, és még mindig sírni tudnék az (idegességtől vagy a szomorúságtól nem tudom) ha ezekre gondolok, és még most is mondanak sokan ilyeneket, persze csupa "jóindulatból". Szóval volt ez az időszak, utána elkezdtem normálisabban táplálkozni, de nem úgy volt, hogy egyik napról a másikra napi 10deka kenyérből napi 50 lett. Szépen fokozatosan rájöttem magamtól, hogy semmi baja nem lesz a bőrömnek, ha többet eszek, és nem csak gyümölcsöt+zöldséget, hanem "normális "ételeket. Pl. akkor olajos magvakat se ettem, most már nem tudok nélkülük élni.... Ez kb. másfél éve volt, nem tudom, hogy ha akkor összeszűkült a gyomrom, meg ilyenek, az mért most jönne ki? Már kb 1 éve így táplálkozom, ahogy most, és eddig nem volt semmi, illetve még az történt, hogy miután újra próbáltam tejet fogyasztani, egyszer csak észrevettem,hogy hasmenésem van tőle, meg aztán az összes többi tejterméktől is. Magyarul laktózérzékeny vagyok, vagyis lettem. Ez nem rögtön alakult ki, kb. 8-10 hónapja. Eltartott egy ideig mire rájöttem, hogy a tejtől vagyok rosszul, de utána áttértem a szójatejre/joghurtra, stb ... és azóta semmi bajom nem volt. Amit nem értek, hogy volt egy sajt amit rendszeresen ettem, aztán kimaradt kb. 5 nap és utána már attól is előjöttek a tünetek. (Egyébként igaz, hogy a Pannónia sajtot lehet enni, mert abban alig van laktóz?) Szóval miután teljesen kiiktattam a tejtermékeket jó volt. Egy esetre emlékszem, amikor szintén valamitől hasmenésem lett, pedig semmi tej nem volt a közelben, ez tavaly novemberben volt, meg most ez a kettő a múlt héten. Ezért is írtam nektek,mert ez már "gyanús"volt,hogy így egymás után,mert előfordulhat néha, hogy jön vmi vírus vagy nem tudom, de ez tuti nem az volt ... Amikor volt ez a bizonyos 2 hónap "nemevés" akkor utána párszor megtörtént az, hogy valami olyat ettem amit, addig nem, és ugye jött a "bűntudat", hogy hú most ettől csúnya lesz a bőröm, de én úgy kezdtem enni, hogy ebből most csak keveset, de közbe eszembe jutottak ezek a durva megjegyzések, amiket sokan mondtak, és aztán csak ettem, ettem, mint a bulimiások,és aztán persze rosszul lettem tőle, és utána utáltam magamat is, meg főleg azokat akik ilyeneket mondtak nekem. De azóta már tanultam belőle, és nem érdekel senkinek a negatív véleménye, még akkor se ha ő azt pozitívnak szánja, és most már csak annyit eszem amennyi nekem jólesik, és nem annyit amennyit mások szerint kéne, de egyébként ezek normális adagok, nem vagyok anorexiás. Egyébként amikor volt a mondjuk úgy "nemevős"időszak azért közben volt olyan, hogy meghívtak étterembe, stb., és akkor ettem normálisan, és azokkal nem volt semmi gondom, tehát nagyon remélem, hogy nincsen semmi testi bajom, az az epeömlés, vagy mi az annyira ijesztően hangzik A hűtőbe egyébként nem azért nyúlok remegő kézzel,mert enni kell,hanem reggel egyszerűen annyira ideges vagyok,hogy nekem időre oda kell érni,és elmegy a busz+stb ha nem sietek,hogy egyszerűen remeg a kezem az idegességtől,pedig van időm,nem arról van szó,de mégis....Az viszont tény,hogy képes vagyok este elkezdeni főzni,csak hogy másnap legyen ha jövök haza,mert ha nincs,akkor félek,hogy képes vagyok megenni bármit és bármennyit ami szembe jön... meg azon gondolkodom,hogy hú másnap mit fogok enni... tudom,ez már kicsit beteges,és próbálok rajta változtatni,de nagyon nehéz... Utálom amikor beleszólnak,hogy én mit miért csinálok,és szinte senki nem érti meg mért utálom pl. a fehér cukrot,és amikor azt mondom,hogy egészségtelen,meg mérgező akkor vagy kinevetnek,vagy hülyének néznek,vagy olyan dolgokat mondanak rám amitől egyszerűen fel tudnék robbanni. Ezeket azok mondják,akiknek az IQ szintjük a nullához közelít,mert egy intelligens ember megkérdezné,hogy miért mondom ezt,és elgondolkodna esetleg rajta,de szinte mindenki kivétel nélkül eldönti magában,hogy jó én ilyen különc egészségmániás vagyok,és mindig én vagyok a "nemnormális" és ők a "normálisak",mert ők ugye normálisan táplálkoznak évek óta,és persze mindenki makk egészséges,nincs semmi bajuk a fehér cukortól+a kólától.... szóval az ilyenek miatt már inkább nem is mondok semmit amikor a körülöttem lévők marokszámra szedik a gyógyszereket,mert meg sem akarnak engem hallgatni. És nap mint nap hallgatom a sok hülyeséget,és ha csak rá gondolok,olyan ideges tudok lenni. Szerintem ez is lehet a baj,tele vagyok ilyen elfojtott idegességgel. Rengetegszer van,hogy olyanokat mondanak,amire csak úgy tudnék válaszolni,hogy menj el a jó .....ba, de mivel nem tehetem ezért ezek bennem maradnak,és csak magamat idegesítem :( Húh,nem akartam ám ilyen regényt írni.... remélem lesz türelmetek végigolvasni(ezt csak azért mondom,mert nekem nem lenne... nagyon türelmetlen vagyok)...

Értékelés kiválasztásaértékelésem visszavonásanem tetszikkicsit tetsziktetsziknagyon tetszikkihagyhatatlan

Értékelés: Nincs

Ezúton szeretnék Mindenkit megkérni, hogy a csírákkal, szuperételekkel, nyers, élő ételekkel kapcsolatos kérdéseit és hozzászólásait a csíráztatós bejegyzések alá küldje, van egy csíraeledeles blogbejegyzés és a csíráztatás menüpontban is van két bejegyzés, ide írjatok légyszi, hogy egy helyen legyen minden és így együtt tudjuk szerkeszteni, közösen, ne legyenek már a csírák szanaszét

Köszi, puszi
Katka

Értékelés kiválasztásaértékelésem visszavonásanem tetszikkicsit tetsziktetsziknagyon tetszikkihagyhatatlan

Értékelés: Nincs

sziasztok!

ma láttam egy műsort a tévében, ahol egy sovány nőnek azt kellett ennie amit egy nagyon elhízott nő szokott és fordítva. felhívták a figyelmet, hogy milyen veszélyes keveset enni, mert nem jut elegendő tápanyag a szervezbe. szerintem tévedés, hogy aki sokat eszik abban több a tápanyag. a kövér emberek nem a zöldségektől, gyümölcsöktól és csíráktól híznak el ebben biztos vagyok. sokkal inkább a gyorséttermi kaják, félkész, mű ételek, mindenféle egészségkárosító adalékkal, csoki, chips, kóla, sütemények. ezekben nem hiszem, hogy túl sok vitamin vagy ásványianyag volna. a műsorból mondanivalója az volt, hogy tartsuk be az arany középutat, de nem beszéltek arról, hogy az étel minősége is nagyon fontos. szóval itt azt mondták, hogy egy felnőtt nő napi kalóriaszükséglete 2000 kcal. ez igaz? éppen nézegetek egy kalóriatáblázatot, mert szeretnék felszedni pár kilót. nem vagyok nagyevő, és mindig vékony voltam. viszont nem akarok mindenféle mérget összeenni csak azért hogy hízzak, de az egészséges ételekben meg alig van kalória. mit javasoltok? milyen egy
egészséges hízókúra?! (ami még húsmentes is)

Katka, az, hogy némelyik búzaszemnek, amit csíráztatok fekete a "feje" az baj?

köszönöm a segítséget mindenkinek
Édua

Értékelés kiválasztásaértékelésem visszavonásanem tetszikkicsit tetsziktetsziknagyon tetszikkihagyhatatlan

Értékelés: Nincs

Rákerestem az orthorexiára a googleban és az alábbi dolgozatot találtam. Érdekes elolvasni! meg a véleményetek is érdekelne Vali, Cs.H.Brigi, MVNiki, Hortenzia, Katka, Berni, Bea, többiek!

---

Tiborcz Zsuzsanna: Az orthorexia és a "cronie"

Dolgozatom témájául két újabb táplálkozási zavart az orthorexiát, és a "cronie"-t választottam, amelyek az egészségtan tanár hivatását ugyancsak érintik. Az anorexia és a bulimia mellett sajnos egyre több áldozata van ezeknek a pszichés betegségeknek. Elsőként az orthorexia fogalmával, tüneteivel és lehetséges gyógyítási módszereivel foglalkozom.

Orthorexia

Az orthorexia kifejezés a görög "orthos" = a helyes, és az "orexis"= táplálkozás, étvágy szavakból származik. Elsőnek 1997-ben Steven Bratman amerikai orvos és akupunktúrás szakember írta le könyvében, s nevezte el orthorexia nervosa-nak, azaz egészségesétel-függőségnek.

Steven Bratman annyira egészségesen akart táplálkozni, hogy beteg lett tőle. Liszt és tejérzékeny volt, ezért egész gyerekkorát meghatározta anyja állandó igyekezete, nehogy olyan ételhez jusson, amely provokálhatná allergiáját. Fiatal felnőttként aztán biokertész lett. Olyan szigorú diétán élt, hogy majdnem belepusztult: a diéta súlyos hiánybetegségeket okozott. Az étrend erősen korlátozta szociális életét is: visszautasította a családi vacsorákon és baráti összejöveteleken való részvételt, a “rossz ételek" fogyasztásától való félelmében. Órákat töltött az ételek kitervelésével és elkészítésével, s minden egyes falatot 50-szer megrágott. Egy évtizeddel később, az orvosi egyetem elvégzése után Bratman magánpraxist indított, ahol a hagyományos orvoslás módszereit vegyítette az egészséges táplálkozásról vallott nézeteivel. Azonban hamarosan feltűnt neki, hogy egyre több olyan páciense van, akik annyira szigorú diétát tartanak, hogy az már nem csak egyszerűen őrültség, hanem károsítja a szervezetüket. Ekkor szembesült saját megrögzöttségével is, látva másokat, akik szintén túlzásba vitték az egészséges táplálkozást.

Az egészségesétel-függőség elnevezés arra utal, hogy az érintettek beteges kényszert éreznek arra, hogy a lehető legegészségesebben táplálkozzanak, és ezzel meghosszabbítsák az életüket. Az ortorexiások nem esznek húst, sőt olyan tálból sem esznek, amelyben valaha húst készítettek. Kerülik a zsiradékot, a puffasztó zöldséget, a tejterméket, konzervet, tojást, cukrot, lisztet, koffeint tartalmazó ételeket, és nem isznak csapvizet sem. Étrendjük alapja a nyers vagy főtt szerves táplálék, a biogyümölcs és -zöldség. Emellett természetesen a vitaminkapszulák és a szénsavmentes ásványvíz elkötelezett hívei. Elsősorban az egyedülálló, magasabb végzettségű nőkre jellemző, hiszen nekik nem kell a családjukról gondoskodni, könnyebben hozzáférnek a szakirodalomhoz és megengedhetik maguknak, hogy csak biotermékeket fogyasszanak, de mostanában már férfiak is "hódolnak" e különös szenvedélynek. Annak a megítélésével,− hogy valaki egy betegségben szenved, vagy csak egy sajátos életstílust követ, − óvatosan kell bánnunk, nehogy bárkinek megbélyegzésben legyen része. Egy szakmailag elfogadott diagnózis ugyanis még nincsen. Mindenesetre akkor beszélhetünk betegségről, ha valaki a következő kritériumoknak megfelel:

• Az étkezési zavar hosszú ideje fennáll,

• A szaklapokból szinte válogatás nélkül fogadja el a különböző tilalmakat,

• Hajlamos kifejezetten azt keresni, hogy egy adott élelmiszert miért nem fogyaszthat el,

• Betegesen fél attól, hogy valamilyen káros anyag kerül a szervezetébe, ami esetleg megbetegítheti őt,

• Kalóriaszámolgatás, származás ellenőrzése, ásványi anyagok és nyomelemek vizsgálata nélkül nem vesz magához semmilyen élelmiszert,

• Az érintett életminőségére negatív hatással van, /pl. szociális kirekesztettség, zavar a párkapcsolatokban/

• A gondolatai csak az evés körül járnak,

• Folyamatos bűntudatot érez amiatt, ha eltér a megtervezett étrendtől, és büntetésből még szigorúbb szabályokat alkot magának,

• Olyan erős a meggyőződése, hogy másokat is folyamatosan megpróbál "megtéríteni", és lenézi azokat, akik erre nem hajlandók.

A szakirodalomban az orthorexiát a másik két étkezési zavar az anorexia és a bulimia mellé sorolják.

Csakhogy az előbbi abban különbözik az utóbbi kettőtől, hogy a hangsúly nem az ételek mennyiségén, hanem a minőségén van. Ezen kívül az orhorexiás betegnek nincs testkép-zavara, abszolút normálisan látja saját testét, tehát nem lefogyni akar.

Különbség még a korábban említett hosszú lappangási idő is, ellentétben a korán felismerhető anorexiával és bulimiával. A fő eltérés azonban a betegség mögött álló okban rejlik. Míg az anorexia és bulimia esetében a háttérben a nőiséggel, anyasággal kapcsolatos problémák, félelmek állnak, addig az ortorexia a betegségtől, illetve haláltól való túlzott félelemben gyökerezik.

Ez az étkezési zavar is általában egy normális diétával kezdődik. Az ember csupán valamely krónikus betegségből szeretne kilábalni, vagy az általános egészségi állapotán javítani. Egyszer csak teljesen alaptalanul félni kezd bizonyos élelmiszerektől, és meggyőződésévé válik, hogy azok okozzák minden problémáját. Egy idő után eljut oda, hogy idejének nagy részét ételeinek tervezésével, vásárlásával és elfogyasztásával tölti. Belső életét a kísértésnek való ellenállásra tett erőfeszítések, az elbotlásokért való önutálat, a szabályok sikeres betartásáért való büszkeség töltik ki. Ezek az emberek testileg és lelkileg is károsodnak. Testileg azért, mert a súlyveszteség mellett emésztési zavaraik is lehetnek, és az egyoldalú táplálkozás miatt gyomorpanaszokkal küzdenek. Ezeken kívül ásványi anyag és vitaminhiány alakul ki legtöbbjüknél.

A lelki következményei pedig még súlyosabbak ennek a rendellenességnek:

1. a megszállottság - amely a kizárólag egészséges ételek fogyasztására irányul - oda vezethet, hogy az érintett életéből minden egyéb cselekvést és érdeklődést kiszorít, megrontja kapcsolatait.

2. teljesen lemond arról, ami eddig örömforrást jelentett számára, a táplálkozásban az ízek élvezetéről. Így válik az öröm ürömmé.

3. szociálisan visszahúzódóvá válik, hiszen idegen helyen nem tudja kontrollálni az ételek minőségét, továbbá elkezdi kerülni azokat az embereket, akik véleménye szerint helytelenül táplálkoznak.

Az orthorexia leginkább abban különbözik a hagyományos diétázástól, hogy hosszabb távon megmaradó viselkedési jegyeket hordoz. Egy diéta során általában addig szentelünk különösebb figyelmet az ételeknek, amíg már szokássá válik, hogy mit fogyaszthatunk és mit nem. Ha az egészségi állapotunk kívánja meg, és ezért figyelünk az étkezésre, az nem jelent problémát, viszont, ha ezt negatív érzelmek váltják ki: például páni félelem betegségektől, az öregedéstől, a haláltól és az ember megszállottá válik, akkor kezelésre szorul.

Bratman szerint az orthorexia pszichés betegség. Számos rejtett oka lehet a megszállott egészségdiétázásnak: a teljes biztonság megteremtésének illúziója, a százszázalékos kontroll igénye, konformizmus elrejtése, spiritualitás "keresése a hűtőben", identitás megteremtése (ezeknek az embereknek a diétázás határozza meg az életstílusukat, adja az identitásukat).

Az amerikai orvos elismeri a különböző diéták létjogosultságát és az egészséges életmódhoz való hozzájárulását, csupán arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy könnyen beleszaladhatunk egy megszállott, rögeszmés egészségesétel- fogyasztásba, illetve az arról való megszállott gondolkodásba, és ez már nem egészséges.

A szigorú szabályok támasztása és a mértéktelen dőzsölés közötti középutat kell megtalálnunk. A diétát a jó egészség megőrzésének vagy elérésének alternatív módszereként alkalmazzuk, és ne engedjük, hogy életfilozófiánkká és önmagunk vagy más emberek megítélésének alapjául szolgáljon. Életünket támogassa, de ne legyen maga a cél, ne engedjük, hogy ez irányítsa cselekedetünket, viselkedésünket!

Bratman szerint a titok nyitja nem a diéta teljes elvetése, hanem az élvezet és az egészség összeegyeztetése. A diétának nem szabad “tökéletesnek" lennie, mert a tökéletes diéta elviselhetetlen.

“Semmi értelme 104 évig élni egy unalmas, szigorú diétán, s teljesen elszigetelődve másoktól."

A lehetséges gyógyítás módjai:

1. Hasonlóan a másik két étkezési zavarban szenvedőkhöz, az orthorexiásokat is nehéz kezelni, hiszen egyrészt nem ismerik el betegségüket, másrészt minden gyógyszert természetellenesnek, mérgezőnek tartanak.. A betegnek és az őt támogatóknak törekedni kell arra, hogy találjon valami olyan elfoglaltságot, ami leköti a figyelmét: ez lehet például egy új hobbi.

2. Megoldást nyújthatnak a terápiás programok: viselkedés- és kognitív terápiák, kreatív és mozgásterápiák, csoportterápia, pszichoterápia, esetleg gyógyszeres kezeléssel kiegészítve. Fontos a táplálkozási szakemberekkel, pszichológusokkal történő rendszeres konzultálás. Nagy szükség van ezenkívül az orvosok és a családtagok részéről nyújtott támogatásra.

3. Ha a probléma még nem súlyos, akkor türelemmel, elfogadó, megértő hozzáállással, következetességgel tudják elérni a hozzátartozók, hogy a biomániás rátaláljon az életvidám, optimista, mégis egészséges élet útjára.

Bratman könyvében három lépéses megoldást kínál az orthorexiából való gyógyulásra

• a probléma beismerése,

• az okok felismerése,

• végül a megszállottság nélküli evés.

Nem a diéta teljes elvetését érti ez utóbbi alatt, csupán a szigorú, korlátozó, napi életvitelt befolyásoló jelleg megváltoztatását.

Azoknak, akik arra kíváncsiak, hogy már kényszeres egészségesétel-függőségben szenvednek-e vagy sem, Bratman egy 10 pontos tesztet állított össze:

1. Napi 3 óránál többet foglalkozol az egészséges étkezéssel? (beleértendő: főzés, élelmiszerek vásárlása, cikkek, könyvek olvasása, beszélgetés a témával kapcsolatban)

2. Minden részletre kiterjedően előre megtervezed a másnapi étkezést?

3. Többet foglalkozol az ételek minőségével, mint az ízek élvezetével?

4. Úgy találod, hogy amint minőségibb étrendet követsz, az életed minősége azonos mértékben csökken?

5. Egyre szigorúbb szabályokat állítasz fel magadnak az étkezéssel kapcsolatban?

6. Lemondasz kedvenc ételeidről azért, hogy inkább általad egészségesnek tartott ételeket egyél?

7. Úgy érzed, nő az önbecsülésed, amikor egészségesen étkezel?

8. Lenézed azokat, akik nem így cselekszenek?

9. Bűnösnek érzed magad, ha olyat is megeszel, ami nem szerepel az étrendedben?

10. Korábbi kapcsolataid gyengültek, amióta követed a diétádat? (Bizonyos társaságból kimaradsz azért, mert a közös programok során esetleg nem étkezhetnél a saját diétád szerint, vagy nincs is időd találkozni velük?)

11. Ha maradéktalanul tudod követni a diétádat, úgy érzed, hogy ura vagy önmagadnak és az életednek?

Értékelés:

Minden "igen" válaszért adj magadnak 1 pontot. Ha több mint 4 kérdésre válaszoltál igennel, lehet, hogy orthorexiás vagy.

Ajánlott felkeresned táplálkozással illetve étkezési rendellenességekkel foglalkozó szakembert.

Egy 2004-es kutatás szerint (Római Egyetem) a megkérdezettek 6%-ára illik az orthorexia valamely formája. Az orthorexia ennek ellenére nem szerepel a betegségek hivatalos listáján, mivel enyhébb formái szociálisan elfogadottak, vagy egyre inkább kívánatosak. A hivatalos orvoslás elé sokszor az anorexiával összefonódott súlyos formája kerül, amikor a beteg minden ételt mérgezőnek ítél, fizikai állapota leromlik, és akár halállal is végződhet a betegség. Ezért az orvosok azon dolgoznak, hogy hivatalosan elismert kórképpé váljon ez a betegség, és ezáltal meginduljon a hatékony kezelések protokolljának kidolgozása és a prevenció.

Mielőtt rátérnék a másik táplálkozási zavarra a "cronie"-ra, két olyan esetet ismertetek, amelyek kórképe teljes egészében ráillik erre a szörnyű betegségre. Kata talán még megmenthető lenne, Kate esetében már nincs segítség.

Kata

Kata volt a legjobb a pizza választásban. Aztán lassan eltűntek pizzáiról a húsok, végül már maga a tészta is. Kizárólag salátát volt hajlandó rendelni, később azt is csak öntet nélkül. Mostanában, ha egyáltalán eljön velünk valahova, már a zöldségeket sem kéri, mondván, ki tudja honnan származnak, mivel permetezték őket stb. Próbál minket is meggyőzni: képzeljük el, ahogyan ez a sok mesterséges ételízesítő, tartósító- és színezőanyag lelassít, szennyez minket, árt nekünk.

Néha ő hív meg minket, ilyenkor nyers – ahogy ő nevezi "élő" – élelmiszerek kerülnek az asztalra, kizárólag bioboltban, ökopiacon vásárolt, többszörösen bevizsgált termékek. Kata konyhájában minden "bio", "öko" és valamitől "mentes". Aggódik amiatt, hogy nem ilyen volt a múltja, de fontosabbnak érzi, hogy a jelene csak erről szóljon, és jövőjét is ennek megfelelően tervezi. Az étkezés a legfontosabb témája, de ma már ott tartunk, sajnos, hogy ez az egyetlen. Ő nem egészségesen igyekszik táplálkozni, hanem ennek megszállottjává vált.

Kate

Kate Finn kálváriája 1991-ben kezdődött. Minden étkezés után puffadtságot érzett. 170 cm-es magasságához 54 kg volt, de az állandó diéták, tisztítókúrák következtében drasztikusan fogyni kezdett. Emésztése nem javult, de a kedve annál inkább, könnyűnek, légiesnek érezte magát minden böjt után. Hol a nyers, hol a feldolgozott ételeknek hódolt, szervezetét pedig 5-10 kg-os súlyingadozásokkal terhelte. 43 kilósan került kórházba, de elutasította a gyógyszeres kezelést, és 2003 decemberében meghalt.

"Cronie"

A másik evészavar a "cronie" talán még kevésbé ismert a laikusok körében. Nekem is egy újságcikk keltette fel a figyelmemet, "A jótékony éhezés" címmel.

2007. május 6., vasárnap
"Eddig úgy tudtuk, az éhezés egészségtelen dolog, az anorexia pedig veszélyes betegség. Egy új módszer azonban azt ígéri, a csökkentett kalóriafelvétel meghosszabbíthatja az életet. Megtalálták a "fiatalság forrását", vagy csak egy újabb étkezési zavar van terjedőben, a cronie?"

A "cronie" szó a Calorie Restriction Optimal Nutrition - azaz kalóriacsökkentés optimális táplálkozással angol kifejezés rövidítéséből ered.

Akkor értettem meg hogy miről van szó, amikor elolvastam egy esetet: Anna 48 éves, meglehetősen vékony testalkatú hölgy. Minden étkezés hosszas előkészületet igényel a számára: órákat tölt azzal, hogy megtervezze, megvásárolja és elkészítse az ebédjét vagy a vacsoráját, amely leggyakrabban mindössze egy tálka salátából és néhány falat grillezett csirkemellből áll - ünnepnapokon ezek után egy almát is elrágcsál desszertként. A hölgy nem anorexiás, hiszen a tükörbe nézve nem találja magát kövérnek - bár a viselkedéséből és ránézésre a testsúlyából erre következtethetnék - az ő célja az, hogy meghosszabbítsa az életét, méghozzá úgy, hogy lecsökkenti a napi kalóriamennyiséget.

A kalóriacsökkentést Dr. Roy Walford gerontológus vizsgálta először: kezdetben saját magán (a Bioszféra 2 kísérletben), majd pedig laboratóriumi egereken. Walford meglepő dolgot fedezett fel: ha lecsökkentjük a felvett kalóriák számát, és csak teljes értékű tápanyagokat fogyasztunk, akkor nemcsak karcsúbbak leszünk, hanem egészségesebbek is, sőt, több tíz évvel is meghosszabbíthatjuk az életünket.

A Biosphere 2 nevű program egy önellátó zártrendszer az arizonai sivatagban. Az épületkomplexum sivatagi, szavannai és esőerdei flórát rejt az üvegházaiban. Az 1991 óta működő Bio2 lakói főleg a különböző ökoszisztémákat vizsgáló és gondozó tudósok, de bárki részese lehet az élménynek, ha pár éjszakára megszáll az "űrkikötő" hoteljében. A piramisok és gömbök alatt felszolgált ételeket helyben termelik, a keletkezett szemetet és szennyvizet pedig újra feldolgozzák.

"Ha valaki sokáig akar élni, akkor a lehető legtöbb tápanyaggal és a lehető legkevesebb kalóriával kell ellátnia a szervezetét. Nem szabad sem túl sokat, sem túl keveset ennie" - állítja könyvében a 80 éves korában, egy korábban szerzett betegség következtében elhunyt Walford.

A Walford-titok az anyagcsere lassításában rejlik: kevesebb kalória feldolgozásához kevesebb energia szükséges, így lassulnak az anyagcsere-folyamatok, ezzel együtt a sejtöregedés is. Tehát a doktor módszerének értelmében azok, akik odafigyelnek arra, hogy alacsony kalóriatartalmú, mégis tápláló ételeket fogyasszanak, azok jóval tovább élhetnek, mint az átlag - ráadásul a teljesítőképességük sem csökken.

A kalóriacsökkentéses étkezési zavar és az előbb emlegetett orthorexia abban megegyezik, hogy mindkettőben az öregedéstől való félelem dominál, amelyet a napjainkra jellemző fiatalságkultusz csak megerősít. – állítja Lukács Liza pszichológus. Akkor válik komoly problémává, étkezési zavarrá, ha a módszer követője ezen keresztül próbálja meg "kiélni" a szorongását. "Az evési zavar mindig valamilyen testképzavarral van összefüggésben" - mondja. "Ha valaki nem képes azt feldolgozni, hogy öregszik, hogy esetleg nem olyan vonzó, mint volt, vagy éppen a kora miatt kevésbé sikeres, akkor előfordulhat, hogy keres magának egy olyan életterületet, amit tökéletesen képes kontrollálni - ez pedig akár az evés is lehet." Kate Taylor amerikai újságírónő szerint a kalóriacsökkentés hívei - vagy ahogyan ők magukat nevezik: "cronie"-k - nagyon hasonlítanak az anorexia nervosában szenvedőkre: megszállottan foglalkoznak az egészségükkel és az étkezéssel, minden apró falatot gondosan megvizsgálnak, mielőtt megennék azt, és azt remélik, az étkezésük megváltoztatásával az egész életük egy csapásra átalakul.

Ugyanakkor egyetlen nagyobb, étkezési zavarokkal foglalkozó szervezet sem írt még a kalóriacsökkentésről, mint betegségről. "Szerintem pusztán arról van szó, hogy nem tudják, mit mondjanak" - állítja Kate Taylor. "Amikor rákérdeztem, milyen előnyei lehetnek annak, ha valaki tudatosan lelassítja az anyagcseréjét, nem tudták megmondani. Az egyik orvos ugyan kijelentette, hogy az anorexiának akár előnyös hatási is lehetnek, ha valaki túléli, de nem volt hajlandó bővebben kifejteni a véleményét."

"Az anorexiások számára nemcsak a fogyás motiváló erő, hanem a kontroll tudata is. Sokakat feldob az, hogy az erőfeszítéseiknek tapasztalható és objektívan mérhető eredménye van" - írja Taylor, aki korábban maga is anorexiában szenvedett. "Sokkal energikusabbnak érzik magukat, jobban tudnak koncentrálni a munkájukra, nyitottabbá és kreatívabbá válnak az éhezés hatására. Ha ugyanis a szervezet kevesebb energiát kap, mint amennyire szüksége van, azt vészhelyzetként fogja fel, és olyan hormonokat termel, amelyek segíthetnek a rosszabb időszakokat átvészelni. Az éhezés generálta adrenalin- és endorfinlöketre könnyű rászokni - ugyanez a hatásmechanizmus az extrém sportok esetében is.

A szervezeted nem tudja, hogy azért eszel-e kevesebbet, mert rossz volt a termés, mert fogyni akarsz, vagy mert örökké akarsz élni. Ugyanúgy reagál mindenre: a túlélés érdekében megpróbál jobb hangulatra deríteni, ez a jó hangulat és a kontroll tudata együttesen pedig komoly függőséget okozhat" - állítja Kate Taylor.

A cronie-k viszont nyíltan kijelentik, hogy nekik semmi közük az anorexiához: nekik nem az a céljuk, hogy cérnavékonyságúra fogyjanak, hanem az, hogy egészségesek maradjanak és valóban csak azt adják meg a szervezetüknek, amire annak szüksége van.

Nógrádi Katalin dietetikus szerint a kalóriacsökkentés hívei abban különböznek az anorexiásoktól, hogy soha nem koplalnak és nem akarják halálra éheztetni a szervezetüket.

Amíg valaki "jól" csinálja, a kalóriacsökkentés akár egészséges is lehet: hiszen a módszer hívei szerint úgy kell kevesebbet enni, hogy közben minden olyan tápanyagot megadunk a szervezetünknek, amelyre annak szüksége van: vagyis nincsenek "üres" kalóriák és hízlaló gyorséttermi ételek.

A "cronie-k megalapították "A Kalóriacsökkentés Híveinek Társaságá"-t (The Calorie Restriction Society), akik szerint első lépésként száműzni kell az étrendünkből a cukrot, és az összetett szénhidrátok közül a finomított lisztet, ugyanakkor minél több zöldséget és gyümölcsöt fogyasztani, zsírok és fehérjék tekintetében pedig megkeresni azokat a forrásokat, amelyek nem károsítják az egészséget, és nem tartalmaznak túl sok "felesleges" kalóriát.

A Társaság mindezek mellett felhívja a figyelmet a kalóriacsökkentés lehetséges veszélyeire is:

• a külső nem feltétlenül előnyös megváltozására,

• a csontok egészségének romlására,

• a hidegre való érzékenységre,

• az állandó éhségérzetre,

• a termékenység csökkenésére és arra, hogy

• a sérülések lassabban gyógyulnak.

A kalóriacsökkentés hívei a tipikus kalória-felvételnél általában 20-40%-kal kevesebbet fogyasztanak (például az áltagos 2000 kalória helyett 1500-at), de igyekeznek minél optimálisabban "táplálni" a szervezetüket. A napi étrendjükben általában zöldségek, gyümölcsök, teljes kiőrlésű pékáru, joghurt, sovány, fehér húsok és halak szerepelnek. A legtöbb "cronie" rendszeresen szed étrend-kiegészítőket és sörélesztőt.

Pszichológiai szempontból a kalóriacsökkentés akkor lehet igazán káros, ha az ételekkel való foglalatoskodás (pl. az étkezések megtervezése) más tennivalóktól veszi el az időt és az energiát - mondja Lukács Liza. "Ha valaki jobban érzi magát a tudattól, hogy tesz valamit az egészségéért, az önmagában nem baj, sőt, kifejezetten jó hatással lehet az ember életére" - állítja a pszichológus. "Viszont ha valaki csak ezzel foglalkozik, akkor érdemes segítséget kérnie egy szakembertől, hogy megtalálja a helyes egyensúlyt."

Ismét egy esettel szeretném érzékeltetni, hogy hogyan néz ki egy ilyen táplálkozási zavarban szenvedő ember élete.

Dean

Dean Pomerleau három és fél évig élt a kalóriacsökkentés szabályai szerint, naponta háromszor étkezett, és általában ugyanazt ette minden alkalommal. Egy internetes oldalon bemutatja, milyen hatással volt az életére nemcsak a drasztikus kalóriamegvonás, de az is, hogy egész nap szinte csak azzal foglalkozott, mit és hogyan eszik majd.

"A kalóriacsökkentés kétségtelenül kifejleszt bizonyos megszállottságot, elsősorban az ételekkel kapcsolatban" - írja Pomerleau. "Egyesek folyamatosan azt figyelik, nehogy "rossz" ételek jussanak a szervezetükbe, mások állandóan szakácskönyveket és gasztronómiai témájú lapokat bújnak, anélkül, hogy bármit is megkóstolnának; de vannak olyanok is, akik megszállottan kergetik az ízeket és mások számára elviselhetetlenné fűszerezik az ételeiket.

Bizonyos esetekben a kalóriacsökkentés azzal is járhat, hogy az illető megpróbálja minimálisra csökkenteni az energiapazarlást, nehogy plusz kalóriákat kelljen magához venni, például alig mozog és leszokik a gesztikulálásról is.

A férfi szerint a kalóriacsökkentés egyenes út a szexuális érdeklődés elvesztéséhez is: egyrészt az ember szervezetében lecsökken a szexuális vágy felkeltésért felelős hormon termelődése, másrészt igyekszik felülemelkedik az evéshez hasonló egyszerű, ösztönös vágyakon.

"Ennek akár pozitív hatásai is lehetnek" - állítja Pomerleau. "A libidó elvesztése segített abban, hogy ne úgy tekintsek a nőkre, mint szexuális játékszerekre. Az pedig, hogy el tudtam szakadni a fizikai vágyaimtól, rengeteg erőt adott ahhoz, hogy folytatni tudjam a diétát.

A kalóriacsökkentő életmód ugyanakkor elmagányosodáshoz is vezet, hiszen az érzelmek helyét is a tudatosság, a racionalitás veszi át. Az ember egyre kevesebbet foglalkozik az érzelmeivel és egy idő után arra a következtetésre jut, hogy nincs is rájuk szükség az igazi boldogsághoz. A világ dolgai aztán már egy csöppent sem érdeklik, ezért végre azokkal tud foglalkozni, amelyek szerinte igazán fontosak az életében."

Az ötvenes években a minnesotai egyetemen végeztek egy kísérletet, melyben 36, fizikailag és lelkileg is egészséges férfi önkéntesnek csak a szükséges kalóriamennyiség felét biztosították, fél éven keresztül. A negyven férfi közül három már a kísérlet időtartama alatt a bulimiához hasonló tüneteket produkált,és többen mutattak a depresszióhoz hasonló tüneteket is. A kísérlet után ötven évvel az életben maradt 24 alany mindegyikénél kimutatható volt valamilyen étkezési zavar, vagy az evéssel összefüggő abnormális viselkedés.

"Lehet, hogy a kalóriacsökkentésnek vannak előnyei, de pontosan azt veszi el az emberektől, ami miatt belekezdenek: annak a lehetőségét, hogy minél tovább éljenek boldog és teljes életet" - foglalja össze a tapasztalatait Dean Pomerleau.

Összegzés:

Véleményem szerint Dean Pomerleau-nak igaza van. Ezek az emberek bármennyire törekszenek , így sohasem fogják elérni azt, hogy igazán hosszú életűek legyenek, mert pontosan úgy mint az orthorexiában szenvedők, az étkezés örömét veszik el maguktól. Márpedig az étkezés öröme nagyon fontos örömforrás az ember életében: gyerekkorban és idősebb korban különösen. Mániákusan egy dologra koncentrálnak, minden más dolog számukra érdektelenné válik, családi, baráti kapcsolataik tönkremennek, úgy érzik, nem értik a világot, és a világ sem érti őket. Még belegondolni is rossz, hogy ezek az emberek vajon hogyan nevelik fel a gyerekeiket, vajon mit tanítanak nekik, hogyan kell táplálkozni? Mindenesetre attól tartok , hogy miután minden őrült divatnak vannak és lesznek is követői, ezért aztán itt is lesznek jó páran, akik majd belehalnak a nagy kísérletezésbe és attól talán észbe kapnak a többiek is. Nem lehet a természet ellen harcolni! Az ember biológiailag mindenevőnek született. Erre utal a fogazatunk, a bélcsatornánk hossza. A mindenevőség azt jelenti, hogy a táplálkozás növényi eredetű táplálékokra épül, amit hetente 3-4 alkalommal hús egészít ki. Ez a felépítés még az őskorban alakult ki, amikor a gyűjtögető életmód mellett szerencsés vadászatok alkalmával sikerült húshoz jutni. Tehát sem a túlzott húsfogyasztás sem a vegetáriánus életmód nem felel meg az ember biológiai felépítésének. Én ezért a vegetáriánus táplálkozást is /különösen a vegánoknál!/ evészavarnak tartom, ha nem is olyan életveszélyesnek, mint az orthorexiát és újabban a "cronie"-t / természetesen az anorexia, és a bulimia mellett!/ Úgy gondolom, hogy az egészséges életnek az egészséges táplálkozás az egyik alapfeltétele. A mi felelősségünk és feladatunk az, hogy a következő generációnak megtanítsuk, hogy mindenfajta hókusz-pókusz, kalória-számlálgatás, beteges félelmek nélkül, hogyan kell természetesen és egészségesen táplálkozni, és ennek következményeként egy szép, teljes és hosszú életet élni.

Felhasznált irodalom:

• Dr. Túri Ferenc, Dr. Szabó Pál: A táplálkozási magatartás zavarai, Medicina Kiadó Rt. Bp.2000.

• Dr. Túri Ferenc: Anorexia, Bulimia (Önsegítő és Családsegítő Kalauz) Print-X-Budavár Kiadó, Bp. 2005.

• Dr. Túri Ferenc, Lukács Liza, Rácz Olimpia, Horváth Krisztina: Az evés- és testképzavarok újabb megnyilvánulásai, In: Lege Artis Mediciane, 2003.13.évfolyam 8. Szám

Internetes források:

• www.patikamagazin.hu

• www.fitt.info.hu

• www.medicin.de

• www.wikipedia.de

• www.origo.hu/noilapozo/eletmód/20070504

• www.pszichológia.hu

Forrás: egtanos.extra.hu/egeszsegpszichologia/tiborcz_zsuzsanna_orthorexia.doc

Értékelés kiválasztásaértékelésem visszavonásanem tetszikkicsit tetsziktetsziknagyon tetszikkihagyhatatlan

Értékelés: Nincs

• Én (Antal Vali) e szerint a cikk szerint orthorexiás vagyok, mivel több, mint 40 éve bioélelmiszereken élek, betegesen kerülöm a méreganyagokat, szedek étrendkiegészítőket és tisztított vizet iszom. Igen, büszkén vállalom, hogy orthorexiás vagyok! Azaz a cikk írója szerint ugyanolyan beteg, mint a bulímiás és az anorexiás. Ennek ellenére még soha nem voltam beteg (még náthás sem), nem öregszem, heti 1 cm-t nő a hajam, nem fáj semmim, fürge vagyok, kiegyensúlyozott és vidám. Olyan jó orthorexiásnak lenni! 
• Az arany középút nem csak azokra vonatkozik, akik élik ezt az élelet, hanem azokra is, akik nyilatkoznak róla. Szerintem is vannak olyan "divatreforméletmód" élők, akik nem látják ennek az életformának a lényegét, nem értik a szervezetük működését, és szüklégleteit, csak ész nélkül szaladnak a legújabb biodivatirányzatok után, rendelik meg válogatás és utánaérdeklődés nélkül a mindenféle csodákat ígérő vegyszereket és kegyszereket, kapszulákat, ampullákat, kenőcsöket és berendezéseket. Ez a cikk róluk szól! De az a tájékozatlan olvasó, aki nem jártas ebben a témában, az a cikk alapján könnyen fog általánosítani, és a jót is azonosítani fogja a rosszal. És ez a járatlan olvasó lehet, hogy pont azért fog meghalni rákban, mert nem akar orthorexiás lenni.
• Ezt a honlapot azért csinálom (csináljuk már egyre többen), hogy pont ezeket a túlkapásokon alapuló félreértéseket elkerüljük, és ne biok, ökok, veganok stb. akarjunk lenni, hanem EGÉSZSÉGESEK! Azt, hogy ezt ki milyen úton éri el, az már az ő dolga, mi ehhez csak támpontot szeretnénk nyújtani a saját tapasztalataink alapján, lehetőleg tudományosan is alátámasztva. Több, mint 40 éve élek így. 40 év tapasztalata már egy orvosi kísérletnél is megdönthetetlen bizonyítéknak számít. Nem szeretnék senkit antalvalisítani, de a vágyam az, hogy Ti mindannyian legyetek gondolkodó és nem birkásítható, önálló filozófiával rendelkező lények, akik megtalálják a saját katkás, bernis, csillás, erikás, zsoltos, évás, norbis, virágos, ildikós (és valahány név a naptárban) életfilozófiát, amiből majd mások is tanulhatnak. Megtanulhatják azt, hogy nekik kell megtapasztalniuk, hogy az ő szervezetüknek mi a legjobb. Mi csak egy - remélem használható - itinert adunk a kezetekbe.
• És még egy utolsó gondolat: Nekem támadtak a minap, hogy milyen jogon támadom a gyógyszeripar és a kozmeikai ipar haszonérdekeltségét, amikor a bio és a táplálékkiegészítő ipar is a  haszonról szól. Hát igen! Erre az én lelkiismeretem azt mondja, hogy inkább gazdagodjak meg abból, hogy egészségessé teszek másokat, mint más nyavalyájából, nyomorából, betegségéből és halálából.

Értékelés kiválasztásaértékelésem visszavonásanem tetszikkicsit tetsziktetsziknagyon tetszikkihagyhatatlan

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (7 votes)