AntalVali.com

Bevezetés

A magyarországi lakosság daganatos halálozása a világon a legnagyobbak közé tartozik. Ezen változtatni mindannyiunk lehetősége és feladata, ugyanis

a daganatos betegségek több mint egyharmada megelőzhető!

Igaz ez? Igaz! Hogyan? Egészséges életmóddal - a dohányzás mellőzése és rendszeres fizikai aktivitás, sok mozgás - valamint egészséges táplálkozással.

Ez utóbbiról lesz szó a következőkben.

Két oxfordi epidemiológus, Richard Doll és Richard Peto 1981-ben kimutatta, hogy a tudatos és egészséges táplálkozással a daganatos halálozás mintegy 35 %-os csökkenését lehetne elérni a betegség megelőzésének eredményeként. Azóta közlemények sokasága igazolta a táplálkozásnak a daganatos betegségek kockázatát csökkentő, illetve növelő szerepét, majd a világ legkitűnőbb szakembereinek közreműködésével 6 évvel ezelőtt vaskos könyv jelent meg az USA-ban, amely több ezer vizsgálat, kutatás adatait elemezte, értékelte és a megelőzésben szerepet játszó ajánlásokat megfogalmazta. A könyv szerzői a táplálkozás és a daganatos betegségek közötti összefüggéseket a következőképpen csoportosították:

• bizonyított összefüggések, ez azt jelenti, hogy epidemiológiai vizsgálatokból származó tudományos bizonyítékokkal alátámasztott, a szakemberek által egy-öntetűen elfogadott, igazolt összefüggés van egy táplálkozási tényező és valamelyik daganat kialakulása között;

• valószínű összefüggések, ez azt jelenti, hogy az adatok, epidemiológiai vizsgálati eredmények többsége amellett szól, hogy a táplálkozási tényező és valamelyik daganat között oki kapcsolat van, de ez a kapcsolat nem száz százalékosan bizonyított;

• és feltételezhető összefüggések, ami azt jelenti, hogy az epidemiológiai vizsgálatok alapján jelenleg nem lehet egyértelműen kijelenteni a táplálkozási tényező daganat-kockázat növelő szerepét, de a kutatások és vizsgálatok egy része alapján felvetődik az összefüggés lehetősége; további vizsgálatok döntik majd el a felvetés megalapozottságát, vagy alaptalan voltát.

A továbbiakban a daganatellenes, illetve kockázatnövelő táplálkozási tényezők ebben a csoportosításban kerülnek bemutatásra.

Kérdés lehet az, hogy jelen vannak-e a kockázatnövelő tényezők a magyarországi táplálkozásban? A hazai élelmiszervásárlási statisztikai adatok, valamint a táplálkozási vizsgálatok alapján a válasz egyértelműen - igen.

Lehet ezen változtatni? A válasz ismét igen - a kockázati tényezőket megismerése után az egészséges táplálkozás elterjesztésével, általánossá tételével. Az egészséges táplálkozás alapjait mutatja be a 2002 tavaszán megjelent "Táplálkozási ajánlások a felnőtt magyarországi lakosság számára" című összeállítás, amely tartalmazza a daganatos kockázatot csökkentő üzeneteket is.

Az egészséges táplálkozás számos betegség kialakulásának veszélyét csökkenti, így a daganatos betegségekét is, a továbbiak ezért az egészséges táplálkozás alapelveire épülnek, de kiemelt hangsúlyt kapnak a daganatos betegségek megelőzésében szerepet játszó tényezők.

Táplálkozási kockázati tényezők és ajánlások a daganatos betegségek kockázatának csökkentésére

1. A túlzott energiabevitel, illetve a mozgásszegény életmód, valamint a következményes elhízás/túlsúly bizonyítottan növeli a méh, valószínűleg a vese és feltehetően a vastagbél daganat veszélyét; a menopauza (változás) kora után kialakuló testtömeg-növekedés valószínűleg fokozza a mellrák kockázatát.

Egyes elemzések szerint az elhízás/túlsúly feltehetően a vastagbél és az epehólyag daganat kialakulásával is összefüggésben van.

A rendszeres fizikai aktivitás (fizikai munka, mozgás, sport) feltehetően csökkenti a tüdő- és a mellrák keletkezésének kockázatát.

Mi a helyzet nálunk? Magyarországon a kilencvenes évek első felében a férfiak 62 %-a, a nők nem egészen 50 %-a elhízott/túlsúlyos volt, azóta ez az arány valószínűleg nőtt (Európa szerte növekszik az elhízás gyakorisága), tehát a túlsúly/elhízás, mint kockázati tényező jelen van hazánkban.

Mit jelent a túlsúly és az elhízás? Több mint 130 évvel ezelőtt dolgozta ki egy Kanadában működő belga orvos, Jacques Quetelet az un. testtömeg indexet, amelynek segítségével meghatározható, hogy valaki sovány, normális súlyú, vagy éppen túlsúlyos, illetve elhízott. A testtömeg index kiszámítása egyszerű: a méterben megadott testmagasság négyzetével el kell osztani a testsúlyt, az eredmény a testtömeg index. Például 165 cm-es testmagasság és 80 kg-os testsúly esetén a számítás a következő: 1,65 x 1,65 = 2,723; a következő lépés: 80:2,723 = 29,38, tehát a testtömeg index 29,38. Hogyan értékelhető ez a szám?

Ha a testtömeg index

• 18,5-nél kisebb akkor soványságról, ha

• 18,5 és 24,9 között van, akkor normális testtömegről, ha

• 25 és 29,9 között van akkor testességről és

• 30 felett elhízásról van szó.

A példában szereplő egyén tehát túlsúlyos, aki igen közel áll az elhízáshoz, a felsorolt daganatos betegségeket tekintve fokozottan veszélyeztetett.

Ajánlás: az egészséges testtömeg megtartása, illetve visszaszerzése egészséges táplálkozással és rendszeres mozgással.

A testtömeg-csökkentő táplálkozás lényege: kevesebbet kell enni (férfiak számára 1500, nőknek 1200 kcal/nap), elsősorban a zsiradék és cukorbevitelt kell erélyesen csökkenteni. A diéta alapja: a zöldség-főzelékfélék, gyümölcsök bősége, valamint a teljes értékű gabonafélék (korpát is tartalmazó barna lisztből készült termékek), sovány tej és tejtermékek, sovány húsok.

A zöldség-főzelékfélék és gyümölcsök többségének energiatartalma nem nagy, naponta több alkalommal kell ezekből a táplálékokból fogyasztani az elhízás megelőzése, illetve kezelése érdekében. A hüvelyes főzelékfélék energiában gazdagok, mégis fontos elemei a táplálkozásnak és a diétának, ugyanis értékes fehérjét, élelmi rostokat, vitaminokat és ásványi sókat (valamint a vércukor- és a koleszterinszint szabályozását elősegítő összetevőket) tartalmaznak. Testtömeg-csökkentő diétában természetesen a hüvelyesek kisebb mennyiségéből kell elkészíteni az ételeket.

A többi zöldség- és főzelékféle hasonló értékekkel rendelkezik, ráadásul nagy víz- és élelmi rosttartalmuk is előnyt jelent a diétában. Az élelmi rostok teltségérzetet előidéző hatása lényeges tényező a diéta eredményességében.

A testtömeg csökkentő diétában, illetve elhízás megelőző táplálkozásban természetesen jelen vannak a zöldség-főzelékféléken, gyümölcsökön kívül a napi fogyasztásra ajánlott másik három élelmiszercsoport tagjai is, így a teljes őrlésű, azaz élelmi rostban gazdag gabonafélék, valamint a tejből az 1,5 % zsírtartalmú, a túróból a sovány (0,5 % zsír), a sajtokból a kisebb zsírtartalmúak (20 % alatt: Tenkes, Köményes, Túra, Óvári) jöhetnek szóba. A sovány húsok közül a csirke, sovány sertés és a halak kerülnek a diétába. Lényeges a zsiradék nélküli, vagy csak igen kevés zsiradék hozzáadásával történő elkészítés, mind a főzelékek, levesek, mind a húsok esetében. Cukornak, édességeknek, cukrászsüteményeknek, cukros üdítőknek és alkoholnak nincs helye a testtömeg-csökkentő diétás táplálkozásban. Kedvezőbb a hatása a több kis étkezésből álló napi táplálkozásnak, mint az egy-két étkezésből álló diétának. Annak érdekében, hogy a fogyókúraiparban használt számtalan, a tudományos alapokat nélkülöző, hosszú távon hatástalan módszer okozta kudarcot, gyakran egészségkárosító hatást a fogyni kívánó elkerülje kizárólag a kezelésben jártas orvos, dietetikus és testnevelő együttese által irányított programhoz csatlakozzék testtömeg-csökkentő kezelés céljából.

A megfelelő mozgásmennyiség, a szakszerűen fokozott fizikai aktivitás nélkül a fogyókúra nem lehet eredményes. A fogyókúrázónak tudni kell, hogy az elért eredmény megtartása éppen olyan fontos, mint a fogyás, ezért a testtömeg-csökkentő időszak befejezése után már soha nem lehet visszatérni a korábbi, az elhízást előidéző táplálkozáshoz és elégtelen fizikai aktivitáshoz. A megengedett táplálékokból valamivel többet lehet fogyasztani, mint a fogyókúra idején, de a kerülendőket továbbra is mellőzni kell. A megtanult mozgást, tornát, fizikai aktivitást pedig változatlanul tovább kell folytatni.

2. A bőséges zöldség-főzelék- és gyümölcsfogyasztás bizonyítottan csökkenti számos daganat kockázatát, valójában elmondható, hogy általános daganatmegelőző hatása van.

Bizonyítottan csökkenti a szájüreg, garat, nyelőcső, tüdő (elsősorban a zöldfőzelékek), gyomor (főleg a nyersen fogyasztható zöldségfélék, hagyma, sárgarépa, paradicsom, citrusfélék), valamint a vastagbél, végbél daganat kockázatát (az utóbbi daganat esetében csak a zöldség-főzelékfogyasztás kedvező hatása igazolódott).

A zöldség-főzelék és gyümölcsfogyasztás valószínűleg csökkenti a gége, hasnyálmirigy, mell és hólyagrák, továbbá feltételezhetően csökkenti a petefészek, méh, méhnyak, és pajzsmirigy daganat, valamint a máj, dülmirigy és a vese daganatok kialakulását (az utóbbiakat csak a zöldség-főzelékfogyasztás).

A magyarországi zöldség-főzelék-, gyümölcsvásárlás Európában a negyedik legkisebb volt 1995-ben, a hazai egy főre jutó, egy év alatt vásárolt mennyiség 36 %-a a görög, 62 %-a a spanyol és 54 %-a az olasz vásárlásnak, ezekben az országokban a daganatos halálozás mintegy harmada-fele például az angliai rákos halálozásnak. A nemzetközi ajánlás: 400-800 g/nap, Magyarországon 2000-ben a háztartások egy főre jutó élelmiszervásárlásából számított mennyiség 285 g/nap volt. Az elégtelen zöldség-főzelék- és gyümölcsfogyasztás, mint kockázati tényező jelen van a magyar táplálkozásban.

Ajánlás: 400-800 g/nap zöldség-főzelék és gyümölcs fogyasztása minden felnőtt számára. Mindenki egyék naponta legalább háromszor zöldség-főzelékfélét, gyümölcsöt!

A zöldség-főzelékfélék és gyümölcsök hatásának tanulmányozása során kitűnt, hogy a sötétzöld levelű zöldség-főzelékfélék rendszeres és bőséges fogyasztása bizonyítottan véd a tüdőrák és a gyomorrák ellen és valószínűleg a szájüreg- és garatrák ellen is.

A keresztesvirágúakban (káposztafélék, retek, torma) gazdag táplálkozás valószínűleg véd a vastagbél-végbélrák és a pajzsmirigyrák ellen.

Az allium-csoportba tartozó zöldségfélékben (hagymafélék), a paradicsomban (jelentős flavonoid- likopén- tartalom) és citrusfélékben gazdag táplálkozás gyomorrák ellen védő hatása bizonyított.

A kedvező hatásban nyilván szerepe van a zöldség-főzelékfélékben, gyümölcsökben lévő alkotóelemeknek, köztük a vitaminoknak és a flavonoidoknak.

A C-vitamin bőséges bevitele valószínűleg csökkenti a gyomor- és feltehetően a szájüreg-, garat-, nyelőcső-, tüdő-, hasnyálmirigy-, méhnyakrák kockázatát.

A karotinoidok valószínűleg csökkentik a tüdő- és feltehetően a nyelőcső-, gyomor-, vastag- és végbél-, mell- és méhnyakrák kockázatát. Köztudott, hogy ezek a vitaminok bőségesen vannak jelen ennek az élelmiszercsoportnak a tagjaiban. Az E-vitaminban gazdag táplálkozás feltehetően csökkenti a tüdő- és a méhnyakdaganat kockázatát. A zöldség-főzelékfélék és gyümölcsök E-vitamintartalma jó, az olajos magvak, dióféléké kiemelkedő, de kitűnő forrás a búzacsíra, a teljes őrlésű gabonafélék és a növényi olajok, margarinok is, a hüvelyesek közül pedig a sárgaborsó.

A zöldség-főzelékfélékben lévő flavonoidok daganatellenes hatását számos kutatás igazolta. Egyes flavonoidok, például a fisetin, apigenin, luteolin hatásosan gátolják a daganatos sejtszaporodást, a fisetin a citrusfélékben, az apigenin az alma héjában, a luteolin a zellerben található nagyobb mennyiségben). Egy 5 évvel ezelőtt közölt nagy klinikai vizsgálat kimutatta, hogy minél nagyobb a flavonoid bevitel, annál kisebb a tüdőrák kialakulásának veszélye, ez elsősorban a quercetin nevű (főként a salátában, olajbogyóban, hagymában, petrezselyem zöldben található) flavonoidnak köszönhető. A quercetin és apigenin gátolja a festékes anyajegydaganat (melanoma) kifejlődését, áttételképző és beszűrődést előidéző tulajdonságát, és általában a daganatok gyors fejlődéséhez szükséges érhálózat kialakulását. A kutatások világszerte folynak a ma már több mint 5.000 ismert flavonoid kedvező hatásait illetően.

3. A teljes értékű gabonafélék(azaz korpát, sok élelmi rostot is tartalmazó gabonaféle, illetve ebből készült kenyér, péksütemény, száraztészta stb.) bőséges fogyasztása (600-800 g/nap) feltehetően csökkenti a gyomor, vastagbél, végbéldaganat kockázatát.

A bennük lévő élelmi rostok bőséges bevitele feltehetően csökkenti a vastagbél-, végbél-, mell- és hasnyálmirigy-daganat kockázatát, a bőséges cukorfogyasztás feltehetően növeli a nyelőcsőrák kialakulásának veszélyét.

A teljes értékű gabonafélék vásárlásáról nincs adat, de abból, hogy Magyarországon az összes gabonatermék vásárlása a negyedik legkisebb volt Európában 1995-ben arra lehet következtetni, hogy valószínűleg nem számottevő. Hazánkban a férfiak élelmi rostbevitele átlagosan 27, a nőké 25 g/nap volt az ajánlott 30-35 g/nap helyett, és minden második férfinak és nőnek 25 g-nál kevesebb volt a napi élelmi rostbevitele a nyolcvanas évek második felében. A hazai cukorvásárlás az ötödik legnagyobb volt Európában 1995-ben és a hozzáadott cukor energiaaránya 14, ill. 17 %-volt az ajánlott 10 energia % helyett a kilencvenes években.

A gabonafélék elégtelen fogyasztásából, az élelmi rostok elégtelen beviteléből és a cukor bőséges beviteléből származó kockázat jelen van a magyar táplálkozásban.

Ajánlás: a teljes értékű gabonafélék bőséges napi fogyasztása, a hüvelyesek rendszeres (nem naponta történő) fogyasztása, a cukor- és édességfogyasztás jelentős korlátozása.

A gabonamagvak és a belőlük készült gabonafélék (cereáliák) fogyasztásával a szervezetbe kerülő keményítő (összetett szénhidrát) és fehérje mennyisége jelentős. A gabonamagvak többi tápanyagának és összetevőjének az őrleményben megmaradt mennyisége az őrléstől és a finomítástól függ. Az élelmi rostok, zsiradékok, vitaminok, ásványi sók, valamint a cereáliák egyéb biológiailag aktív alkotóelemei elsősorban a csírában és a korpában vannak jelen, amelyek mennyisége a finomítás során nagy mértékben csökken. Az eddigi kutatások elsősorban arra vonatkoztak, hogy általában a gabonafélék fogyasztása gyakorol-e kedvező hatást a daganatképződés megelőzésére, és csak kevés adat van a teljes értékű gabonafélék hatásáról. Annyi azonban megállapítható, hogy a teljes értékűek bizonyos daganatok kockázatát csökkentik, de a cukorban gazdag táplálkozás feltehetően növeli a nyelőcsőrák kockázatát. Ebből következik, hogy a daganatmegelőző táplálkozásban a teljes értékű gabonaféléknek van helye: barna és magvakat tartalmazó, magokkal megszórt kenyerek, péksütemény, száraztészta, müzli - ezek naponta többszöri fogyasztása javasolt.

4. A túlzott vörös húsmennyiséggel jellemezhető táplálkozás (marha-, birka-, sertéshús) valószínűleg növeli a vastagbél- és végbélrák kockázatát és feltehetően fokozza a hasnyálmirigy-, mell-, dülmirigy- és vesedaganat kockázatát.

A jelentős tojásfogyasztás feltehetően növeli a végbél-vastagbél daganat kockázatát.

A különféle vegetáriánus táplálkozási formák valószínűleg a szájüreg, orr-garat, gyomor, hasnyálmirigy, vastag- és végbél, mell, petefészek és hólyag daganat kockázatának csökkenésével járnak.

A fehér húsok (csirke, kacsa, pulyka) és a hal fogyasztásával kapcsolatosan daganatos betegség kockázatnövekedése nem volt bizonyítható, inkább kockázatcsökkentő hatás valószínűsíthető.

A vörös hús-fogyasztás kockázatnövelő hatására nincs elfogadható magyarázat, feltehetően összefügg a nagyobb összes zsír- és telített zsírtartalommal, valamint az elkészítéssel.

A grillezés, nyárson sütés valószínűleg növeli a gyomor-, a grillezés, nyárson sütés és a zsiradékban sütés valószínűleg fokozza a vastagbél- és végbélrák kockázatát. A grill és nyárson sütés hatására a kiolvadó zsír rácsöppen a közvetlen lángra, parázsra, sütőlapra és rákkeltő illóanyagok keletkezhetnek belőle, amelyek visszaszállnak a húsra.

A pácolás és füstölés feltehetően növeli a végbél- és vastagbéldaganat kialakulásának veszélyét, a pácoláshoz használt nitrit/nitrát vegyületekből rákkeltő anyag (nitrozamin) keletkezhet a szervezetben. A helytelen, nem szabályosan végzett füstöléssel szintén kerülhetnek káros anyagok az élelmiszerre. Nincs arra adat, hogy a rákkeltő anyagok keletkezésével járó ételkészítés és tartósítás Magyarországon milyen mértékben befolyásolhatja a daganatos betegségek kockázatát. Egyes adatok szerint a dohányzással százszor több nitrozamin kerül a szervezetbe, mint a táplálkozással.

A háztartások egy főre jutó átlagos húsvásárlása 1999-ben 162 g/nap volt, az ebből számított egy főre jutó napi vörös hús mennyiség 104 g körül lehetett, azaz valamivel több, mint 10 dkg. Érdemes megemlíteni, hogy a háztartásstatisztikában tíz jövedelmi kategória szerint is feldolgozták az egy főre jutó élelmiszere-mennyiségeket, ebből kiderül, hogy 2000-ben a legkisebb jövedelműek esetében 71 a legnagyobb jövedelműek esetében 131 g volt az egy főre jutó napi vörös hús mennyiség. A szakemberek, szakmai bizottságok által ajánlott vörös húsfogyasztás legfeljebb 80 g/nap, eszerint Magyarországon a vörös húsok átlagos fogyasztása nagyobb, és a rendszeresen túlzott mennyiséget fogyasztók számára ez kockázati tényező lehet.

Magyarországon az átlagos tojásvásárlás 256 db/fő/év, vagyis háromnegyed tojás naponta, ráadásul a vásárolt mennyiség folyamatosan csökken a kilencvenes évek elejétől, ez a mennyiség nem jelent kockázatot.

Ajánlás: a vörös hús fogyasztása ne haladja meg a 80 g-ot naponta. A vörös húsok helyett válasszunk fehér húsokat (csirke, kacsa, pulyka) és halakat. Kerüljük azokat az ételkészítési, tartósítási eljárásokat, amelyek révén a húsokkal rákkeltő anyagok kerülnek a szervezetbe.

5. A tej és tejtermékek rendszeres fogyasztása feltehetőn növeli a dülmirigy (prosztata) és a vese daganatos megbetegedésének kockázatát.

Magyarországon 2000-ben az egy főre jutó évi tej és tejtermékvásárlás 163,7 kg volt, ez a mennyiség ugyanebben az évben az ötödik legkisebb Európában. A háztartások egy főre jutó tejvásárlása 67,6 liter és tejtermékek mennyisége pedig 15,4 kg volt, ez naponta egy főre 186 g tejet és 4 g tejterméket jelent. Az egészséges táplálkozás ajánlásai szerint felnőtteknek naponta legalább fél liter (500 g) tejet kellene fogyasztaniuk.

A fentiekből megállapítható, hogy Magyarországon a bőséges tej és tejtermékfogyasztással, mint feltehető daganatos kockázati tényezővel, nem kell számolni.

A magyarországi átlagos tejfogyasztás messze van a bőségestől, valójában elégtelennek mondható, ezért a tejfogyasztás növelése szerepel a táplálkozási ajánlásokban az értékes fehérje-, valamint jelentős kalciumtartalom (fél liter tejben a napi kalciumszükséglet csaknem kétharmada található), továbbá számottevő vitamintartalom (A-, D-, B2-vitamin) miatt.

Ajánlás: fogyasszunk naponta legalább fél liter sovány tejet (1,5 % zsírtartalom), illetve aludttejet, kefirt, joghurtot) és egy kevés sajtot, sovány túrót.

6. A túlzott zsiradékbevitel feltehetően növeli a tüdő-, vastagbél-, végbél-, mell- és dülmirigy-daganat, a túlzott állati zsír-bevitel feltehetően növeli a tüdő, mell, vastagbél, végbél, méh és dülmirigy daganatos megbetegedésének kockázatát.

A túlzott koleszterin-bevitel feltehetően növeli a tüdő- és a hasnyálmirigyrák kialakulásának veszélyét.

Európában a magyar zsiradékvásárlás volt a legnagyobb 1995-ben, ebben az időben a hazai táplálkozásban a zsírenergia arány 38 % volt az ajánlott 30 energia % helyett, és a telített zsírok energiaaránya 14 % volt férfiak és 15 % nők esetében az ajánlott 10 energia % helyett. Magyarországon a férfiak átlagos zsiradékbevitele csaknem kétszer, a nőké mintegy másfélszer nagyobb volt, a férfiak átlagos koleszterin-bevitele csaknem kétszer, a nőké mintegy 30 %-kal nagyobb volt az ajánlottnál a kilencvenes évek első felében.

A daganatos kockázatnövelő túlzott zsiradék-, telített zsír- és koleszterin-bevitel veszélye jelen van a hazai táplálkozásban.

Ajánlás: csökkentsük az ételkészítéshez és kenyérkenéshez használt zsiradék, elsősorban az állati eredetű zsírok mennyiségét és kerüljük a zsiradékban gazdag élelmiszerek fogyasztását. Ételkészítéshez, kenyérkenéshez használjunk növényi eredetű zsiradékot, étolajat, margarint. Kerüljük a nyílt láng fölötti sütést és az étel megégetését. Kerüljük a koleszterinben gazdag állati termékek (belsőségek, szárazkolbászok, hurkafélék, májas felvágottak, tepertő szalonna, császárhús stb.) rendszeres fogyasztását.

7. A túlzott sóbevitel valószínűleg fokozza a gyomorrák kialakulásának veszélyét, és a sózott hal bizonyítottan növeli az orr- garatrák, és valószínűleg a gyomorrák kockázatát.

Magyarországon a férfiak csaknem négyszer, a nők mintegy két-és-félszer több sót fogyasztanak az ajánlott napi 6 g-nál. A túlzott sóbevitel kockázatnövelő veszélye jelen van a magyarországi táplálkozásban.

Ennek az igen nagy sóbevitelnek a kétharmada az élelmiszerekből származik, az egyharmada pedig az ételek ízesítéséből, sózási szokásainkból.

Ajánlás: a sózás és a sóban gazdag élelmiszerek kerülése (sós rudak, sós mogyoró, sós sütemények, zsiradékban sült krumpli, csipszek, sózott szalonna, sonka, legtöbb húskészítmény, a sajtok többsége, a savanyú káposzta, kovászos uborka). Kevesebb sót kell használni az ételek ízesítéséhez, és felesleges megsózni a zöldpaprikát, paradicsomot, uborkát, retket. Az élelmiszeripar feladata, hogy a szokásos élelmiszerek kisebb sótartalmú változatainak gyártására sor kerüljön a minél közelebbi jövőben.

8. A túlzott és rendszeres alkoholfogyasztás bizonyítottan növeli a szájüreg-, garat-, gége-, nyelőcső-, máj- és valószínűleg a vastagbél-, végbél- és mellrák kockázatát.

Magyarországon a kereskedelemben eladott mennyiségből számítva az egy főre jutó etanol-terhelés (tiszta, 100 %-os alkohol) 10-11 liter/év két évtizede, ez 1998-ban a nyolcadik legnagyobb érték volt Európában.

A túlzott és rendszeres alkoholfogyasztás daganatos kockázatnövelő veszélye fennáll a lakosság egy részében Magyarországon.

Ajánlás: aki nem iszik, ne kezdje el, aki fogyaszt alkoholt, mértékkel tegye (mérsékelt fogyasztás: egy egység = 10 g tiszta alkoholnak megfelelő ital, azaz 1 dl bor, 2 dl sör, 2 centiliter tömény ital naponta nőknek, kétszer ennyi férfiaknak).

9. A zöld tea rendszeres fogyasztása feltehetően csökkenti a gyomorrák kockázatát.

A túlzott kávéfogyasztás feltehetően növeli a hólyagrák kockázatát, a maté tea (igen forrón isszák) fogyasztása feltehetően növeli a száj és garat, valamint a nyelőcsőrák veszélyét.

Az igen forró italok gyakori fogyasztása feltehetően fokozza a nyelőcsőrák kockázatát.

A túlzott kávéfogyasztás (naponta 5, vagy annál több) nem általánosan jellemző a magyar lakosságra. Elképzelhető, hogy a túlzott kávéfogyasztással kapcsolatosan észlelt hólyagrák kockázat-fokozódás a sok kávét ivók közt gyakoribb dohányzás következménye. A maté tea fogyasztása hazánkban ritka, a forró levesek rendszeres fogyasztása egyéni és nem néptáplálkozási jellemző lehet.

Ajánlás: kerüljük a túlzott kávéfogyasztást és a túl forró levesek, italok élvezetét.

10. Egyéb tényezők: Mikrobiológiai szennyeződés, mikotoxinok.

Az aflatoxinok az Aspergillus flavus nevű penészgomba termékei, valószínűleg növelik a májrák kockázatát. Elsősorban a földimogyoró, kukorica, ritkán a pisztácia szennyezői. Magyarországon az élelmiszerellenőrzés igen magas színvonalú, aflatoxinnal szennyezett élelmiszer nem kerülhet forgalomba.

Az ochratoxinok a Penicillium viridicatum és az Aspergillus ochraceus nevű gomba termékei, valószínűleg a szennyezett növényi táplálékot fogyasztó állat belsőségei, valamint a gombával fertőzött gabonamagvak, kávébab, hüvelyesek közvetítésével kerülnek az ember szervezetébe és feltehetően növelik a máj- és veserák kockázatát. A szigorú ellenőrzés következtében Magyarországon nem kerülhet forgalomba ochratoxinnal szennyezett élelmiszer.

Élelmiszeradalék anyagok. Az eléggé elterjedt hiedelemmel ellentétben az élelmiszerekben szokásos mennyiségben jelen lévő adalékanyagok nincsenek kapcsolatban semmilyen rák kialakulásával.

Étrendkiegészítők. A gyártók és forgalmazók ajánlásaival ellentétben semmilyen tudományos bizonyíték nincs arra, hogy az egészségesen, változatosan táplálkozó embernek bármilyen étrend-kiegészítőre szüksége lenne a daganatos kockázat csökkentése érdekében. Nem igazolódtak azok a vélekedések sem, hogy egy-egy tápanyag megadózisa (a szükséges mennyiséget többszörösen meghaladó adag) védelmet nyújtana a daganatos betegségek ellen, sőt a béta-karotin megadózisok növelték a tüdőrák előfordulását dohányzó férfiakon, illetve azbeszt-munkásokon.

Jód. A tartósan jódhiányos táplálkozás valószínűleg növeli, a kielégítő jódbevitel csökkenti a pajzsmirigy-rák kockázatát. Célszerű Magyarországon sózáshoz a jódozott konyhasót használni.

Élelmiszerbiztonság. Bizonyított kockázatcsökkentő hatása van a megfelelő tárolásnak, a hűtőszekrény helyes használatának. Ez annak köszönhető, hogy a hűtőszekrény használattal jelentősen csökkenteni lehetett a sóval történő tartósítás gyakorlatát, valamint a penészedés veszélyét. A zöldség-főzelékfélék, gyümölcsök, gabonafélék száraz, hűvös helyen történő tárolása, a húsok és húskészítmények hűtőben, fagyasztóban, a tej és tejtermékek hűtőben tárolása így közvetve daganat kockázatot csökkentő hatással rendelkezik.

Összefoglalva megállapítható, hogy számos daganatos betegség kockázati tényezője felismerhető a magyar lakosság táplálkozásában, illetve ezek jelenlétére következtetni lehet az élelmiszervásárlási, illetve a háztartásstatisztikai adatokból, valamint a korábban elvégzett táplálkozási vizsgálatok eredményeiből. Ezek a tényezők a következők: a férfi lakosság kétharmadát, a nők felét érintő túlsúly/elhízás, az elégtelen zöldség-főzelék- és gyümölcsfogyasztás, az elégtelen (teljes őrlésű) gabonafogyasztás, az elégtelen élelmi rostbevitel, a túlzott cukorbevitel, a rendszeres alkoholizálás, a túlzott zsiradék-, állati zsír- és koleszterin-bevitel, valamint a túlzott só-bevitel. Az egészséges táplálkozás ajánlásai, amelyek a táplálkozással összefüggő betegségek kockázati tényezőinek megszüntetésére irányulnak daganatos betegségek kockázatát csökkentő javaslatokat, amelyek bemutatásra kerültek.

Az egészséges táplálkozással - zöldség-főzelékfélék és gyümölcsök, valamint teljes értékű gabonafélék bőséges fogyasztása minden nap, sovány tej és tejtermékek, sovány húsok és húskészítmények naponta történő fogyasztása, kevés zsiradék-, elsősorban kevés állati zsír-felhasználás, csökkentett cukorfogyasztás, az alkoholos italok mellőzése, vagy mértékletes fogyasztása, a sózás kerülése, az ételek odaégetésének, nyílt láng fölött való készítésének kerülése - jelentősen csökkenteni lehet a daganatos betegségek kialakulásának veszélyét.

A daganatos betegségek kockázatát csökkentő táplálkozás megkönnyítésére szolgál az OKK-OÉTI Dietetikai Főosztálya által kidolgozott, kétszer két hetes étrendi minta, amelyek megvalósításához anyagkiszabások és receptek adnak segítséget. Az étrendek és anyagkiszabások két változatban készültek, az egyik változat energiatartalma 2100, a másiké 2500 kcal/nap. Az első változat a könnyű, ülő munkát végző nőknek, 60 éven felüli, fizikailag kevéssé aktív férfiaknak szól, a másik változat a könnyű, ülő munkát végző fiatal férfiaknak, valamint a közepesen nehéz munkát végző fiatal nőknek.

Természetesen az életkornak, valamint a fizikai aktivitásnak és a testtömegnek megfelelően egyénileg a két megadott energia tartalmú étrendtől eltérő lehet, az energiaszükséglet ennek megfelelően növelhető, vagy csökkenthető az energia-bevitel. Ha az egészséges testtömegű egyén testsúlya csökken, akkor többet kell enni, ha növekszik a testsúly, akkor kisebb adagokat kell fogyasztani. Ha valakinek a túlsúlya/elhízása miatt fogyni kell, akkor a kisebb energiatartalmú étrendet válassza, ha ez nem elég a testsúly csökkentéséhez, akkor konzultáljon kezelő orvosával.

A bemutatott étrend csak ötletadó minta, amitől bátran el lehet térni és teljesen újat lehet alkotni, a lényeg az, hogy a változtatás a részletesen tárgyalt és ismertetett ajánlások szellemében történjék.

...

Szerzők: Dr. Rodler Imre, Dr. Zajkás Gábor - a cikk és a folytatásában található étrend-összeállítások az Élelmezés.hu oldalán olvashatók