AntalVali.com

Három éve élek Olaszországban. Magammal hoztam egy hosszú ideje húzódó allergiát és szeborreás dermatitiszt. Kiköltözésem után újra kellett keresnem minden bőrápolási terméket, amit használni tudok, mert amit Magyarországon használtam azt itt nem találtam, amit meg találtam azt jobb volt nem használni. (Nem mintha azelőtt annyira világos lett volna előttem, hogy mit kellene használnom.)
Lassacskán, az interneten keresgélve felfedeztem a kozmetikai összetevők „csodálatos” világát, mit kell elkerülnöm, s azt is, hogy mi mindent tudok otthon, a konyhámban, saját kezűleg kotyvasztani.

Tartalom:

• Mi a szappan?
• A szappan rövid története
• A szappan „nem szappan”
• A szappan alkáli só, tehát lúgos kémhatású
• De ha a szappan lúgos, hogyan lehet olyannyira gyengéd, hogy még a kisgyerekek bőre is jól tolerálja?
• Van szappan és szappan

A szappankészítéssel kb. másfél éve találkoztam, szintén interneten keresgélve, s mivel idáig nem igen találtam semmilyen mosakodó szert, amit használhattam volna, kivéve a természetes szappanokat, amiket igen ritkán találtam a boltokban, hát belevetettem magam. Először a reszelt szappanos receptekre találtam rá és azokat próbáltam megvalósítani, majd olyan honlapokat is felfedeztem, ahol igazi szappankészítés folyt.

Még tapasztalatlan lévén első dolgom volt feliratkozni egy levelezőlistára, amit az egyik ilyen honlapon találtam, ahol profi szappankészítők (sokszor kémikusok, gyógyszerészek) osztják meg tapasztalataikat a kezdőkkel, illetve cserélnek eszmét; majd beszereztem az “Il mio sapone naturale” (Az én természetes szappanom) című könyvet. Sajnos jelenleg csak olaszul olvasható, de megtalálható a google-on.

Nemcsak én és Férjem használjuk nagy megelégedettséggel a szappant, de a család és a barátaink is a fülemet rágják, amikor elfogy a szappanjuk, illetve több pszoriázisos barátunk is megszabadult az állandó viszketéstől.

Nem vagyok sem bőrgyógyász, sem kémikus, ígyhát mindazt, amit itt leírok az előbbiekben említett forrásokból, illetve a kis tapasztalatomból tudom.

Mi a szappan?

Magas szénatomszámú, zsírsavakból felépülő alkáli só.

A szappan úgy készül, hogy kémiai reakció során a lúg a zsír vagy olaj zsírsavaihoz kötődik, ezáltal megváltoztatja a zsír/olaj összetételét: elszappanosítja, alkáli sóvá és glicerinné alakítja, így kapunk enyhén habzó, tisztító szappant.

Az igazi természetes szappan alapvető összetevői: a zsír vagy olaj, víz és lúg (NaOH - sodium hydroxide - nátronlúg, marószóda, marólúg, lúgkő, illetve  KOH - potassium hydroxide - maró káli), majd a kívánt hatás szerint ezekhez adnak növényi színezékeket illetve természetes illatanyagokat, illóolajokat.

Minden szappan, ami egyéb összetevőket (szintetikus felületaktív anyagot, tartósítószert, szintetikus színezéket illetve illatanyagot) tartalmaz, az nem természetes.

A szappan rövid története

Már az ősi Babilóniában és Egyiptomban is ismerték az állati zsírból és hamulúgból készített szappant (ez folyékony volt, nem hasonlított a mai szilárd szappanhoz), használták a gyapjú tisztítására és a szövetek mosására. Az idősebb Plinius szerint szappant először a galliai kelta népek készítettek a hajuk szőkítésére, s valójában általuk került a szappan Itáliába is.

A szappan kézműipari készítése az 1200-1300-as évekre tehető, akkor jöttek létre az első műhelyek Franciaországban, Angliában és Olaszországban Savona környékén. A szappankészítés fő alapanyaga még mindig az állati zsír volt, akkor is, ha Franciaország mediterrán részén már olíva olajból is főztek szappant.

Mint tudjuk, a késő középkorban a higiéniai szokások drasztikusan megromlottak, 1348-1350 között a fekete pestis igen megtizedelte Európa lakosságát. A reneszánsz kori uralkodók és urak többre becsülték a test illatosítását és illatos olajokkal kenését, mint egy „erkölcstelen” de tisztító fürdőt. Egyébként az akkori szappan nagyon különbözött a mai társától. Az alapanyagok nem voltak elég tiszták, a földműves és állattenyésztő házaknál a zsírban gyakran maradtak húsmaradékok, s a hamuból főzött lúg sem mindig volt a legjobb koncentrációjú. Nem beszélve a súlyos sebesülésekről, melyeket a lúg tud okozni.

A tiszta nátronlúg előállítása egy francia kémikus, Nicolas Leblanc (1742-1806) és  egy belga kémikus Ernest Solvay (1836-1922) nevéhez fűződik, akik szabad utat nyitottak a szappan nagyüzemi gyártása előtt. A Solvay név mind a mai napig híres egész Európában, mint a lúg és a szódabikarbóna márkaneve.

Még az 50-es években is, az első mosógép megjelenése előtt, a mosás bonyolult „szertartás” volt.  A földműves és állattenyésztő házak naptárában a szappanfőzés decemberre esett, amikor befejeződött a disznóvágás időszaka és felhasználnivaló zsír maradt. A zsírt vízzel és nátronlúggal főzték össze, sokszor napokig. Azok a családok, akik megengedhették maguknak, a masszához fenyőgyantát, zsírkövet, illetve néha timsót kevertek. A hagyomány és a receptek szájról szájra terjedtek.

Velence környéké sokan mind a mai napig emlékeznek arra, hogyan főzte a nagymama vagy nagynéni a szappant, amikor gyerekek voltak.

A leghíresebb szappanfőző vidékek, melyek nevét az ott készített szappanok is őrzik: Franciaország-Marseille, Spanyolország-Kasztília, Szíria-Aleppo, Antiókia, Marocco, stb.



A szappan „nem szappan”

Bármilyen bőrproblémáról legyen szó, a bőrgyógyászok és gyógyszerészek előszeretettel tanácsolják a gyengéd, szappanmentes lemosók használatát, s ellenzik a szappannal való mosakodást. Azok a termékek, amiket a gyógyszerészetben és a kozmetikában „szappanmentes szappan”-nak is neveznek, szinte teljes egészükben szintetikus eredetű összetevőkből állnak.

Csak az a kérdés, hogy ha a bőrünk természetes szervezetünk része, akkor hogyan lehet „gyengéd” az irritált bőrhöz egy szintetikus vegyület?

Mennyi mosakodószert dobtunk már ki, mert nem tett jót, mert irritált?! És ugyebár egy szappan gyengéd voltának a próbája az, ha kipróbáljuk! Én személy szerint kipróbáltam, és eddig még nem hallottam senkiről, aki a természetes szappanokban csalódott...

A szappan alkáli só, tehát lúgos kémhatású

Az elsődleges érv, amit a bőrgyógyászok és gyógyszerészek a szappan ellen állítanak, hogy a szappan lúgos kémhatású lévén árt a bőr savköpenyének.

Egy természetes szappan ph-ja átlagosan 9-10, a készítés módjától és az érleléstől függően a ph 8-11 között változhat, de ez a normális. Az emberi bőr ph-ja semleges, némely területen kissé savas, de a szappan nem árt, mert a bőr nagyon jól tűri az akár 10-10,5-es ph-t is.

De ha a szappan lúgos, hogyan lehet olyannyira gyengéd, hogy még a kisgyerekek bőre is jól tolerálja?!

Nagyon fontos tudni (de sajnos a bőrgyógyászok és gyógyszerészek sem tudják), hogy a természetes szappanban az alkáli só savas formában van jelen természetes glicerinnel együtt.

Van szappan és szappan

A kereskedelmi forgalomban kapható szappanokban az elszappanosított olajokon kívül egyéb szintetikus anyagok is jelen vannak: szintetikus olajok (amik mint tudjuk, eltömítik a bőrt), sűrítő- és emulgeálószerek a szappan állagának javítására. Aztán mivel a szappantól mindenki azt várja, hogy sok habot képezzen, szintetikus felületaktív anyagokat adnak a masszához (megjegyzem, hogy a legtöbb esetben ezek nemcsak irritálóak, de rákkeltőek is). Csakhogy a felületaktív anyagok jelenléte méginkább megemeli a szappan ph-ját, tehát a ph csökkentésére valamilyen savat használnak (szintetikus savakat, a legtöbb esetben citromsavat). Ezen kívül glicerint (általában ez is szintetikus eredetű), csökkentendő a szappan szárító hatását.

A természetes szappanban az alkáli só (önmagában is felületaktív anyag) savas közegben, természetes glicerinnel együtt van jelen. Manapság szinte minden természetes szappan növényi olajokból készül, melyek meglepően hasonlítanak az emberi bőr faggyújához. Ezek az olajok nemcsak a bőr számára szükséges vitaminokat, ásványi anyagokat, telített és telítetlen illetve esszenciális zsírsavakat tartalmazzák, de rengeteg „elszappanosíthatatlan” anyagot, amelyek még a lúg hatására sem sérülnek.

A természetes szappannak nincs szüksége tartósítószerre, mert ha a szappan elég ideig ért és száradt, nem romlik meg egyhamar. A lúg a kész, megfelelően főzött vagy megfelelő ideig érlelt szappanban már nincs jelen, mert a kémiai reakció az érlelés során kiteljesedik, s a lúg az olajjal/zsírral teljes egészében átalakul.

Éppen ezért a magas ph semmi bajt nem okoz a bőrre nézve, annál is inkább mivel a szappant lemossuk magunkról a zuhannyal, s nem szívódik a bőrbe.

A természetes szappantól ne várjuk, hogy annyi habot képezzen, mint a kereskedelmi forgalomban kapható társa, a tisztító hatása viszont ugyanolyan jó, és ellentétben azzal, egyáltalán nem szárítja a bőrt.