AntalVali.com

Kedves Mindenki!

Nagyon sok szeretettel ajánlom figyelmetekbe Csákvári Eszter munkásságát, honlapját. Olyan orvostudományt mutat be, amely teljesen új nézőpontba helyezi az eddig magunkról, testünkről, lelkünkről alkotott nézeteinket. A tudatosodás utját járom jó pár éve, és idén fedeztem fel az interneten, illetve először a tv-ben a szakrális orvotudományt. Eddig is tudtam, sejtettem, hogy a 'betegsegek' mögött lelki tényezők állnak, de most bizonyítottan is orvostudományként tanulmánnyozhatom, tehetem magamévá. A hétvégén készülök az első tanfolyamomra!

A lényeg röviden: minden 'betegség' egy biológiai különprogram, amely egy álltalunk elszenvedett lelki konfliktus hatására alkul ki, ha megoldjuk a konfliktusunkat a szervezet visszaállítja normális müködését. Nekem por és pollen allergiám van. Már a szakrális orvostudomány megismerése előtt észrevettem, hogy gondolataim hatásár kezdek el prüszkölni, orrot fújni, szemet vakarni. Figyeltem magam, és nagy mértékben tudtam csökkenteni tüneteimet. Most már pontosan tudom, hogy miért alakult ki az allergiám, és mit tehetek annak érdekében, hogy teljesen 'meggyógyuljak' belőle. Azt hiszem, csináltatnom kéne egy allergia tesztet, hogy papíron is bizonyítva legyen a gyógyulás. Nagyon ritkán jönnek már elő a tünetek. Nem szedek semmilyen gyógyszert, abszolút nem vagyok a híve, bár régen szinte egész nyáron tömtem magamba őket.

Csatoltam egy kis ízelítőt Eszter első könyvéből, amiben kislánya varázslatos gyógyulásáról ír az ételallergiából. További szép estét minenkinek!!! Anita

A Szakrális Orvostudomány alkalmazása gyakorlatban - Katica meglepo gyógyulása (allergia)

Kezdjük talán a közepén… 2007. március 28-án meghallgattuk Roberto eloadását az Új Orvostudományról. Már elso hallásra megfogott az ok-okozat szemléletu hozzáállás a „betegségekhez” és a „kezelésükhöz”. 8 éves kislányunkról van szó, akinek az ételallergiája komoly fejtörést okozott az orvosoknak és nekünk is. A tünetei 2006. áprilisában kezdodtek, amelyek nagy, dagadt, viszketo hurkák formájában jelentkeztek. Némelyik 1-2 cm széles volt, de akadt, amelyik az egész hátát, hasát, combját érintette. Néha bedagadtak a fülei, vagy a szemei. Természetesen egyre erosödtek a tünetek.

Májustól szeptemberig rengeteg vizsgálaton estünk át. Szeptemberre kiderült, hogy allergiás a tej egy alkotórészére, és a tojásfehérjére. Ekkor szigorú tej-, és tojásmentes diétára tértünk át. 1-2 hétig mintha javulás állt volna be, de sajnos, korai volt az öröm. Ismét erosödtek a tünetek, ami annak volt köszönheto, hogy már a szója is allergiát váltott ki nála! Mindenki azt gondolja, hogy szója nélkül könnyu élni! De azt sokan nem tudják, hogy szinte mindenben van szója! Ekkor már én is azt gondoltam, hogy jöjjön a „gyógyszer” antiallergikum formájában, attól függetlenül, hogy igyekszem kerülni ezek alkalmazását. Korábban is úgy véltem, a szervezetünk képes meggyógyítani önmagát. Ezzel párhuzamosan elkezdtük a tej-, tojás-, szója-, tartósítószer- és egyéb adalékmentes diétát, ami nem volt egyszeru feladat. De minden hiába! A tünetek nem csökkentek, sot, egyre intenzívebben jelentkeztek!

Másik „gyógyszer” következett, amivel, sajnos, szintén nem értünk el semmi javulást. Ekkor már Pestre küldtek bennünket újabb kivizsgálásra. Itt jött a „mento ötlet” (vagy inkább kísérlet?), miszerint, ha kiveszik az amúgy egészséges manduláit, akkor „nagy valószínuséggel” meg fog gyógyulni! Ez aztán a kilátás…! Az orvosok közölték „amíg bent vannak a mandulái nincs mit tenni, ugyanis lehet, hogy ott a góc”. Így hát - felelosségteljes szülok vagyunk – többször átgondoltuk a diagnózist, és döntöttünk. „Ha nincs más út, hát legyen! A gyermekem egészsége az elso és legfontosabb!” Figyelmen kívül hagytam a (beavatkozás miatti) rossz eloérzéseimet. Elhittük, hogy nincs más megoldás, és belementünk a mandula-mutétbe.

Eltávolították a gyermekünk orr- és garat-manduláit. Talán mondani se kell, nagyon megbántuk. Ma már azt is tudom, miért volt ez teljesen hiábavaló! A csonkításnak nincsen „jótékony” hatása. A mutét utáni hetekben fájdalommal teli, ámde bizakodó várakozás következett. Javulás azonban nem történt. Ez próbára tette minden türelmünket. Tünetei töretlen erovel jöttek, sot, mintha már nem is szunnének! Ekkor Katicából kitört minden düh, fájdalom és elkeseredés. Már nem akart enni és inni sem, mondván „minek, úgyis kiütéses leszek tole”. Lefogyott, fájt mindene, állandóan nyugös és rosszkedvu volt, folyamatosan viszketett. Ráadásnak jelentkezett még ún. inhalatív allergia is. (allergia belélegzett háziporra).

A következo tudományos beavatkozás egy összetett féregteleníto kúra lett volna (3-féle szer egyideju szedése), „hátha ez segít…” Itt telt be a pohár, mégis csak a gyermekünkrol van szó, nincs több kísérletezés!

Tatabánya, 2007. május 24. Ekkor abbahagytuk a ..szereket, és intenzíven elkezdtünk keresni a „hentesmegoldásnál” szelídebb, kíméletesebb gyógymódokat. Katica idoközben mese formájában kiírta magából a fájdalmait és a lelke kicsit megnyugodott.

Teljesen „véletlenül” jutottunk el Roberto eloadására a húgomék jóvoltából. (Bár szerintem nincs véletlen…) Nagy hatást gyakorolt ránk, és mint érzo lelku édesanya felvetodött bennem a kérdés: Vajon milyen konfliktus váltotta ki az allergiát kislányunknál?

Másnap megnéztünk egy környezetvédelmi filmet! Mily csodás „véletlen”!!! Ugyanis este, amikor beszéltünk a filmrol, döbbenten vettük észre, hogy Katicát milyen mélyen érinti az állatok elpusztulása. Olyannyira mélyen, hogy miközben errol beszéltünk, intenzíven jöttek rajta a hurkák, kiütések! Összeült a családi kupaktanács, hogy ezen a szálon elindulva „felgöngyölítsük” az ügyet. Mozgalmas, izgalmas életet élünk, így nehéz volt a visszaemlékezés. Végül, rájöttünk, hogy kislányunknak volt egy törpehörcsöge, „aki” 2006. márciusában hunyt el. Katica magát hibáztatta, hogy azért halt meg az idos hörcsög, mert nem adott neki enni. Akkor egyetlen könnycseppet sem ejtett (magába fojthatta), ami elott én akkor értetlenül álltam. Áprilisban kezdodtek az allergiás tünetek!

Azután nem is beszéltünk a hörcsögrol, egészen 2007. március 30-ig. Ekkor megbeszéltük Katicával, hogy mire jutottunk. Elmondtuk neki, hogy valószínuleg a lelkiismeret-furdalás okozta a betegségét, amit csak o tud megoldani – és mi segíteni fogunk mindenben. Másnap, tolünk függetlenül, kijelentette, hogy o akkor fog meggyógyulni, ha kap egy nyuszit. (8 éves gyerekrol van szó!). Magától jött rá, hogyan oldhatja meg a lelki konfliktusát! Intézkedtünk, és beköltözött hozzánk a „gyógyító nyuszi”. Másnap úgy döntött, hogy nem hajlandó tovább diétázni, mert nagyon jól érzi magát, meggyógyult.

Azután még elojöttek rajta a tünetek, de egyre kisebbek, és egyre rövidebb ideig tartottak. Április végén, május elején többször volt lázas „megbetegedése”. Egyértelmuen a helyreállítási szakasz jellegzetességeit, tüneteit produkálta, fáradt volt, gyengének érezte magát, fájt a torka, lázas volt, szédült, végtagjai fájtak. Egyszer még vesemedence gyulladást is produkált. Mire kórházba került volna meggyógyult, ugyanis más, alternatív erosíto gyógymódokat igénybe véve, támogattuk a gyógyulási folyamatokat! Gyógyszerek alkalmazását kerültük.

Azóta is mindent eszik, iszik és jól érzi magát! Néha elofordul még egy kis csalánkiütés, de ez már elenyészo mértéku. Az orvosok gyógyultnak nyilvánították! Sok szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe az Új Orvostudomány alkalmazását, aki szeretné a sorsát a saját kezébe venni. Ez talán a nehezebb az életben, de mint a mi esetünk is mutatja, érdemes és megéri a fáradságot!