AntalVali.com

Én már megírtam az én történetemet még 2010. áprilisában. Szeretek időnként számot vetni magammal és levonni a tanulságokat. Ebből volt elég. Talán mások számára is hasznos lehet és tanulnak belőle.

Sok mindenben változtam. Sokat köszönhetek nektek. A családom átalakítása csak félig sikerült. Azt hiszem, a hibát én követtem el. Túlságosan akartam és erőszakos voltam. Mára kicsit lehiggadtam. Egyikünk sem egyszerű eset a családban. Nehézfejűek és öntörvényűek vagyunk egy autistával megfejelve. Ő csak hab a tortán. Rengeteg kompromisszumot kellett kötnöm. Sok vita volt köztünk. Rájöttem arra, hogy ez nem vezet sehová. Kompromisszumot kötöttem elfogadtam a férjem és a kisebbik fiam döntését, ennek fejében ők is elfogadták az én döntésem és időnként hajlandók kompromisszumot kötni. Sőt, sok mindenben változtak ők is.

Ami változott:

• kertészkedünk, állatot tartunk, nem vegyszerezünk.
• Válogatott, minőségi alapanyagból főzök.
• Kozmetikumok: időnként már elfogadják a természetes dolgokat, de azért még néha kell a régi is. A férjemnél már megy a teljeskiőrlésű kenyér, a fiamnál még nem mindig. Időnként van minőségi fehér kenyér és 1-2 felvágott is megmaradt.

Úgy látom, mióta nem erőltetem a dolgokat, rugalmasabbak lettek. Látják rajtam, hogy ragaszkodom az egészséges ételekhez és kitartó vagyok, így már ők sem tiltakoznak nagyon. Sokan úgy gondolhatják, hogy nagyon megalkuszom. Folymatosan mérlegelek. Elfogadtam őket ilyennek, bár nem volt egyszerű. A párom szintén nehéz természetű, rá ész érvek nem hatnak, csak amit saját maga is kipróbál. Mi annyi mindenen keresztül mentünk az elmúlt 24 év alatt, hogy ezt feladni nem éri meg nekem. Tudom, hogy nagyon szeret minket és mindent feláldoz értünk. Ezért kötöttem kompromisszumot és vettem vissza a tempóból. Én is lenyugodtam és megtanultam elfogadni őt olyannak, amilyen. Mi csak így együtt tudjuk megoldani a dolgokat.

Nagy szükségünk van egyébkként is az összetartásra ez az évünk nagyon kemény. Súlyos döntést kellett hozni a család életében, ami mindannyiunkat megviselt. Nagy fiam sorsáról kellett döntenünk, ami nem volt könnyű. Betöltötte a 18. évét, ami autista lévén, sok mindent hozott maga után. A bürokrácián kívül, ami a rokkantsági járadék, gondnokság alá helyezést... stb. jelenti, meg kellett bírkóznunk a további sorsával is. El kellett döntenünk, hogy mi legyen vele ezután. Nem kívánom itt részletezni, hogy mennyi teherrel jár egy ilyen gyermek nevelése, mert ez nem az a fórum.

Tavaly jutottunk arra a szintre, hogy anyagilag, de főleg idegileg nagyon kimerült az egész család.  Döntenünk kellett, hogy mi legyen vele. A sulit, ahova járt be kellett fejeznie májusban. Semmiféleképpen nem akartam őt itthon tartani. Neki sem és nekünk sem lett volna jó. Felnőttek közé nem akartuk még berakni. Imádjuk őt nagyon, de sok szinten ő gyerek maradt.  Találtunk neki egy iskolát, de vidéken. A suli szupernek tűnt, de bentlakásos. Hetekig őrlődtünk rajta, hogy mi legyen. Végül is úgy döntöttünk, miután megnéztük az iskolát, hogy megpróbáljuk. Balázs nagyon nehezen viselte eleinte, sajnos erre az osztályfőnöke is rájátszot. A döntésünkkel kapcsolatban kaptunk hideget is meleget is. Főleg a sorstársak ítéltek el minket, de nem érdekelt különösebben. A családunk elfogadta és megértette. Én a töbiekkel nem foglalkozom.

Ővele sokat beszélgettünk, elvittük őt az iskolába, elmagyaráztuk, hogy hétvégén és szünetekben mindig itthon van. Nehezen, de megértette.

A suli kezdésnél már nem volt gond, simán ott maradt. Most az iskolában " tanulják" őt, mert nem volt még ennyire súlyos autistával dolguk. Szépen haladnak. Akarnak segíteni és partnernek tekintenek, ami nekem nagyon fontos. Nagyon emberiek. Kevés iskolánál tapasztaltam meg ezt. Nála ez az életmódban nyilván visszaesést jelent. Annyiban szerencsénk van, hogy helyben főznek, és úgy tűnik nem rossz anyagból. Ezt abból gondolom, hogy a régi iskolájában az utóbbi időben már bent evett és állandóan herpeszes volt. Itt nem. Itthon mindenevő.

A család élete nyugodtabb lett bizonyos szempontból. Főleg a kisebbik fiamon látszik ez meg. Mondják a tanárai is, hogy sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb. Én is látom rajta. Végig tudjuk aludni az éjszakákat, kipihentebbek vagyunk. Most már kezdek én is megnyugodni. Tudom, hogy jó helyen van, fejlődik szépen. A hétévégét pedig együtt tudjuk tölteni nyugodtan, Nincs idegeskedés, jobban tudunk rá figyelni.

Ez a döntés, az én életemet is megváltoztatja. 18 évig itthon voltam ápolási díjon. Ez megszűnik. Próbálom magam visszaintegrálni a munka világába. Nem megy könnyen. Fogalmam sincs, hol van rám szükség. Vannak elképzeléseim. Rengeteg tudásom, tapasztalatom van, viszont papírom  nincs róla. Én pozitív gondolkodású vagyok, így azt gondolom, hogy ezt is meg tudjuk oldani. Ha valakinek van ötlete, szívesen veszem.

Jelenleg jólérzem magam a bőrömben Ezt köszönöm ennek a közösségnek is. Sokat tanulok tőletek. Az előadásitokra is most már el tudok menni. A közeljövőben várható lesz a felbukkanásom itt-ott. Mindenkinek azt üzenem, hogy kitartás, mert megéri.