AntalVali.com

Az utóbbi években a nagyközönség körében egyre erősebb a spirituális témák iránti érdeklődés. Futótűzként terjed a felismerés: az élet célja semmiképpen sem merülhet ki evésben, ivásban, alvásban és birtoklásban. Hol van ez a cél? Meglelhetjük-e egyáltalán? Menjünk vissza a templomba, amelyet intellektuális terjeszkedésünk vak buzgalmában odahagytunk? Vagy egyedül a keleti tanok és vallások adnak választ? A sok nyitott kérdés keresővé teszi az embert. S e keresés csaknem fontosabb lehet, mint a találás maga. A keresés ugyanis nem más, mint hogy "kérdésessé tesszük a dolgokat", pozícióinkat feladjuk, azaz rugalmassá válunk. A keresés megnyitja az embert.

Thorwald Dethlefsen az ezoterikus pszichológia megalapítója azoknak írta ezt a könyvet, akik az emberiség legősibb kérdésére keresik a választ: mi az élet, az emberi sors értelme? A modern természettudomány és pszichológia válaszkísérletei egyaránt kudarcot vallottak. Dethlefsen a régi titkos tanok világába vezeti olvasóit, lehetővé téve számukra, hogy az ősi technikák segítségével megismerhessék és megérthessék életüket, betegségüket, halálukat, hogy felelősséget vállalhassanak sorsukért.
A sors nem véletlenek sorozata, nem csapás, ami ellen küzdenünk kell. A sors: esély. Esély az emberi teljesség és tökéletesség megvalósulására. Ezért kell megtanulnunk, hogyan ismerjük és értsük meg a sorsunkat. Az eredendő tudás útját kell járnunk, hogy megtaláljuk az eredendő kérdésre a választ: mi az élet, mi a sors értelme?
Dethlefsen könyve kultikus könyvvé vált első megjelenése óta. Ajánljuk most az azóta felnövekvő útkeresőknek, de mindenki másnak, akit csábít a teljesség megismerésének vágya.

Mivel az oldalon parázs vitát szültek a homeopátiát körülvevő és annak hatékonyságát méltató illetve cáfoló pro és kontra érvek, úgy gondoltam, hogy ez a könyvből kiragadott fejezet segít mindenkit egy kicsit közelebb vinni az igazsághoz. Fogadják szeretettel ezt az írást a kétkedők és a pártolók egyaránt.

Antal Vali

Köszönet Fodor Andinak (m. fodorandrea), hogy felhívta a figyelmünket erre a könyvre.

---

T. Dethlefsen – A sors mint esély c. művéből

Homeopátia

A homeopátiát Samuel Hahnemann (1755-1843) fejlesztette ki, s adta tovább. A homeopátia a gyógyításban a legalapvetőbb ismeretekkel bíró módszer. Amióta csak homeopátia létezik, ellenfelei éppen olyan szenvedélyesen küzdenek ellene, amilyen szenvedélyesen képviselik hívei. A következőkben a homeopátiával részletesebben is foglalkozni fogunk. Nemcsak azért, mert a törvényhozók részéről felmerülő aktuális veszély sürgetőleg veti föl a nem orvosi körök iránti megértést, hanem mindenekelőtt azért, mert a homeopátia sokkal több, mint puszta terápiás módszer.

Ha a homeopátiával közelebbről foglalkozunk, észrevesszük, hogy az univerzum valóságos gyógyító princípiumán alapul. A módszer konkrét terápiás felhasználását is ez a tartalom legitimálja. A továbbiakban a homeopátia példáján fogjuk bemutatni, hogy az ezoterikus világkép képes az egyes hatásösszefüggések olyan egyszerű, olyan világos reprezentálására, ami a materiálisan gondolkodó ember számára logikailag lehetetlenségnek tűnik.

A legfőbb támadások a homeopátiás gyógyszerek előállítási módja ellen irányulnak. A homeopátiás gyógyszer "annyira híg", hogy aligha lehet benne hatóanyag, mondják. Ezt a sajtó feltűnő hajthatatlansággal azon a példán demonstrálja a nyilvánosság előtt, hogy valamilyen kivonatból egyetlen cseppet a Bodeni tóba vagy az Északi-tengerbe cseppentünk, szimbolikusan megkavarjuk, és kijelentjük, hogy a túlsó parton kimert üvegcse víz körülbelül a D 30-as homeopátiás hígításnak fog megfelelni. A bizonyítási eljárást még tudományosabbnak tartják, ha a gyógyszertárban vásárolnak öt különféle homeopátiás gyógyszert, s ezeket a legmodernebb eszközökkel egészen atomstruktúrájukig analizálják csak azért, hogy megállapítsák, mind az öt üvegcse alkoholt tartalmaz, meg némi szennyező anyagot.
Ezzel a csalást le is leplezték, s "a nyilvánosság érdekében" hangosan követelik a törvényhozástól, hogy rendeleti úton lépjen fel végre a homeopátia ellen.

Hogy magunk is áldozatul ne essünk ennek a homeopátiától tökéletesen idegen érvelésnek, nézzük meg először, hogyan is készülnek a homeopátiás gyógyszerek. Ezeknek a gyógyszereknek a kiinduló anyaga szinte bármilyen anyag lehet, a homeopátia azonban elsődlegesen mégis a következő három területből merít: az ásványok, az állatok és a növények világából.

Vegyük például a nadragulyát vagy belladonnát (Bell.). E növény gyümölcséből készítik a kiinduló anyagot, amelyet ezért őstinktúrának is neveznek (szimbóluma = Æ). Ebből az őstinktúrából csak egy részt vesznek, kilenc rész oldószert adnak hozzá, például alkoholt, s a kettőt összerázzák. Ezt az összerázást, ami mindig pontosan meghatározott számú rázó mozdulatból áll, hatványozásnak nevezik. Az eljárás végeredményét Bell. D 1-nek nevezik, ez tehát a Belladonna első decimális hatványa. Ha ebből a Bell. D1-ből ismét veszünk egy részt, és azt összerázzuk tíz rész oldószerrel, megkapjuk a Bell. D 2-t. Ezt a hatványozást ismétlik állandóan, s ez a következő sémához vezet:

• * 1 rész Bell DÆ+9 rész alkohol = Bell. D1. (az arány = 1:10)
• * 1 rész Bell. D 1+9 rész alkohol = Bell. D2 (az arány = 1:100)
• * 1 rész Bell. D 2+9 rész alkohol = Bell. D3 (az arány = 1:1000)
• * 1 rész Bell. D 3+9 rész alkohol = Bell. D4 (az arány=1:10000)
• * 1 rész Bell. D 4+9 rész alkohol = Bell. D5 (az arány=1:100000
• * 1 rész Bell. D 5+9 rész alkohol = Bell. D6 (az arány=1:1 millió)
• * 1 rész Bell. D 6+9 rész alkohol = Bell. D7 (az arány=1:10mill.)
• * 1 rész Bell. D 29+9 rész alkohol = Bell. D30 (az arány=1:1 kvintillió)

Bár táblázatunkat a D 30-nál befejeztük, az korántsem jelenti azt, hogy egy orvosság hatványozásának itt be kell fejeződnie. Mindegyik homeopátiás gyógyszer kapható a legkülönfélébb hatványokban, például Belladonnát ugyanúgy vehetünk D 3-as hígításban, mint D 12-es, D 30-as, de D 200-as, D S00-as, D 1000-es és D 10 000-es hígításban is. A fenti séma szerint a belladonna D 200 egy rész Belladonnához annyi alkoholt használ fel, hogy az egyes szám mögé 200 nullát kell raknunk.

Nos, mindnyájan tudjuk, hogy már a D 23-as hatványban sem lehet egyetlen molekula sem az ősszubsztanciából (példánkban a Belladonnából). Minden, ami a D 23-as hatvány után történik, nem más, mint az alkohol rituális összerázása. Ha a kémia szintjén nézzük, a Belladonna 30 a Belladonna 200-tól semmiben sem különbözik - mindkettő tiszta alkohol, s ennyiben, ha úgy nézzük-, a Belladonna feliratra egyáltalán nem szolgál rá. A homeopátia mégis ezekkel a "magas hatványokkal" dolgozik - Hahnemann minden terápiás kúrájában szinte kizárólag a harmincadik hatványt használta.

Ellenfelei most örülnek, hiszen ezzel beigazolódott, hogy a homeopátia a "semmivel" dolgozik. A valódi homeoterapeuta azonban azért használja a D 30-as hatványt, hogy biztos lehessen benne, már nem az anyaggal dolgozik.

A teljesség kedvéért meg kell említenünk, hogy léteznek az úgy-nevezett C-hatványok is, amelyeknél a hatványok 1:100-zal lépnek előre a decimális 1:10 előrelépés helyett. A C-hatványok esetében - ezek tulajdonképpen az eredeti hatványok, ezért előnyben is kell részesítenünk őket - természetesen még hamarabb hagyjuk el az anyagi szintet - a C 12-től az ősszubsztancia nyomát sem találjuk az orvosságban. Hahnemann késői periódusában azután előállt az LM-hatvánnyal is (kvinta-centimális hatvány), ez a magas hatványoknak felel meg, de a terápiában jobban alkalmazható. Az ezzel összefüggő szakproblémák itt most minket nem érdekelnek.

Ha már az a tény is problémákat okoz, hogy az orvosságban "semmi" sincs abból az anyagból, amit felirata ígér, a zavar csak nő, ha ezeknek az orvosságoknak az adagolására gondolunk. Ha például egy páciensnek felírják a D 6-ot, ebből, mondjuk, minden két órában egy adagot kell bevennie, az adag mindig 7 csepp, vagy 7 globuli. A homeopátiás gyógyszerek ugyanis nemcsak folyékony formában kaphatók, hanem kis tejcukorgolyócskák formájában is, ezek a globulik. Ezeknél a tejcukor az oldószer, amely az alkoholt helyettesíti.

A harmincadik hatványon (D 30) lévő gyógyszerből a páciensnek napjában csak egyszer szabad bevennie egy adaggal, míg a D 200-ból egyetlenegyszer, s aztán hat hétig semmilyen más gyógyszer szóba sem jöhet. A gyógyszerkonzumáláshoz szokott polgárnak igen különös érzés lehet, ha azt hallja, hogy most bevesz 7 cseppet valamiből, s hat hét múlva majd jelentkezzen - s mindezt a 200-as hatványnál, "amelyben már abszolúte semmi nincsen".

A zavarodottság csak nő, ha azt éljük meg, hogy a homeoterapeuta ugyanazt a gyógyszert írja fel egy asszonynak a visszereire, ami a férjének a mandulagyulladásnál segített. Legközelebb viszont ugyanez az asszony egészen más gyógyszert kap a saját mandulagyulladására. Az is feltűnő, hogy a gyógyszerekhez semmiféle utasítás, használati javaslat nincsen.

Az információ mint gyógyeszköz

Ne csodálkozzunk tehát, túl sok a tisztázatlan részlet, így könnyű dolguk van a gúnyolódó ellenfeleknek, akik a homeopátiát egyszerűen babonának tartják. A másik oldalon viszont ott vannak a módszer sikerei. Ezek annyira egyértelműek, hogy semmiképpen sem írhatók le olyan címszavakkal, mint placeboeffektus, spontán gyógyulás vagy autoszuggesztió. Naiv és ostoba az, aki egy harminc éve homeopátiás gyakorlatot folytató orvost azzal gyanúsít, hogy kizárólag betegei képzelőerejével gazdálkodik. Ha így volna ugyanis, szégyellhetné magát az akadémikus orvostudomány, hogy miért nem próbál ugyanennyi sikert elérni a placebohatással. Az azonban még tudományos magyarázatra szorul, hogy miért hajlandók az állatok is képzelőerejük segítségével a homeoterapeuta sikereit gyarapítani.

A homeopátiás gyógyszerek hatásosságát illetően itt egész sor tisztán kísérleti bizonyítékot sorolhatnánk föl - például Pfeifer-féle kristallizáció, Kolisko-féle kapilláris dinamolízis, Voll-féle gyógyszerteszt és így tovább. Itt azonban szó sincs arról, hogy mi bármit bizonyítani akarnánk azoknak, akik azt nem tudják és nem is akarják megérteni. Inkább azt emelnénk ki, hogy a homeopátiás módszerek hatékonysága messze megelőzi bármilyen akadémikus orvostudományi eljárás hatékonyságát. Ez olyan tény, amiről bárki meggyőződhet, aki akar. Minden funkcionális bizonyítéknál sokkal érdekesebb ugyanis az, hogy hogyan és miért éppen a homeopátia képes gyógyítani, és miért, hogy ez viszont minden pontjában ellentmond a szokásos orvosi elképzeléseknek.

A fenti ellentmondások gyorsan feloldhatók, ha a következő két fogalmat - az információt és az információhordozót - megkülönböztetjük egymástól. Figyeljünk meg egy magnókazettát: egy műanyag tokból és egy feltekert műanyag szalagból áll. Erre a kazettára felvehetünk egy koncertet vagy egy előadást. Az előadás vagy a zene az információ, a kazetta maga pedig az információ hordozója. Ha két kazettánk van, s nincsen rajtuk felirat, nem tudjuk megmondani, melyiken van a zene, és melyiken az előadás.

Egy könyvvel ugyanez a helyzet. A könyv papírból, vászonból és nyomdafestékből áll. Mondjuk, hogy a tartalma Európa története. Ha ezt a könyvet odaadjuk egy tudósokból álló csoportnak azzal a megbízatással, hogy analizálják egészen az atomstruktúrájáig, végül kaphatunk egy listát, amelyen rajta áll a könyv súlya, pontos méretei, a spektrálanalízís eredményei, a pontos kémiai összetétel és így tovább. Egy dolog azonban biztosan nem merül fel többé az analízis során, s ez Európa története. A könyv tartalma - a tulajdonképpeni információ - az elemzés folytán elvész.

A homeopátia ellenfele szemszögéből tulajdonképpen a teljes könyvkínálat egy nagy csalás, hiszen nagyjában-egészében minden könyv ugyanabból az anyagból áll, csak éppen a felirat különbözik rajtuk. Az, hogy a különböző címeknek különböző tartalmak felelnek meg, a laborban nem mérhető, tehát nem állapítható meg.
Az információ mindig valami nem materiális, amelynek a továbbjutáshoz materiális hordozóra van szüksége. Az információhordozó a legkülönbözőbb szubsztanciákból állhat - lehet kazetta, lemez, papír, fa, kő, fém, levegő és így tovább -, mégis mindig ugyanazt a feladatot tölti be. Ugyanazok az információhordozók a legkülönbözőbb információkat adhatják tovább, ugyanakkor ugyanazon információk számára megfelelhetnek a legkülönbözőbb hordozók is. Általában elsődleges az információ, a hordozó nem olyan fontos. Ha Goethe Faustját meg akarom ismerni, másodlagos, hogy papírra van-e nyomva, fémbe karcolva vagy éppen rámondták egy szalagra. Fontos maga az információ.
Ha kapok egy példányt Goethe Faustjából, ez az egy kötet elegendő lesz az információ továbbításához. Ugyanebből tíz további kötet sem juttat több információhoz.

Ezt az egyszerű példát alkalmazzuk most az általunk vizsgált problémára. A betegséggel kapcsolatban mondtuk már, hogy mindig az ember az, aki beteg, nem az anyag. Az anyag mint olyan nem betegedhet meg, mert minden anyag már magában is "beteg". A testben csak a betegség lábnyomai mutatkoznak meg. Mint már korábban is hangsúlyoztuk, a gyógyításnak mindig a tudat kitágulásával kell együtt járnia. A tudat kitágulása információáramlást jelent. Ha egy tabletta arra tart igényt, hogy "gyógyszernek" nevezzük (azaz az üdvösség közvetítőjének), alkalmasnak kell lennie arra, hogy közvetítse a beteg számára hiányzó információt.

Ha emlékszünk még arra a megfelelésre, amely szerint az ember a mikrokozmosz, akkor ebből az ember-mikrokozmoszból hiányzó valaminek a makrokozmoszban is meg kell lennie. A makrokozmoszban minden princípium, mint ásvány, növény vagy állat válik egyedivé. Egy gyógynövény lényege éppen egyediségében, lelkében rejlik, amely annak az ősprincípiumnak a megjelenítője, amely az ő testi szervezetében kifejlődik. Ha egy emberből éppen hiányzik egy ősprincípium - az orvos is azt kérdi: Mi nincs rendjén? - megkereshetjük azt a makrokozmoszban, s az ott lelt információt elfogyasztathatjuk a beteggel. Ehhez azonban az kell, hogy az ásvány, a növény, az állat stb. információját leoldjuk testi megjelenési formájáról, megszabadítsuk materiális kötöttségétől, s a megszabadított információt olyan alkalmas információhordozóhoz kössük, amely képes azt továbbadni.

A homeopátiában a hatványozással éppen ez történik. Az előbbiekben leírt folyamat során a növény lényegét, individualitását fokozatosan (!) leválasztják a növény testi megjelenési formájáról, s a szabaddá váló információt egy új , neutrális információhordozóhoz - ilyen az alkohol vagy a tejcukor - kötik. Minél hosszabb ideig rázzák rituálisan az anyagot, annál magasabb lesz a hatvány, annál jobban kioldjuk a lényeget az anyag fogságából, tehát annál erőteljesebben lesz képes információit a nem anyagi térben kifejteni.

Ezért növekszik a hatékonyság a hatványozással olyan mértékben, hogy a D 200-as oldatból gyakran elég két csepp vagy két globuli, s az addig gyógyíthatatlan betegség örökre megszűnik. Ha a beteg két globuli helyett véletlenül egy fél kilót venne be az orvosságból, akkor sem történne se több, se kevesebb, mert mint már könyvpéldánknál elmondtuk, ugyanabból a könyvből 10 példány sem hordoz több információt, mint egy. 100 névjegykártya nem mond többet egy címről, mint egy. Mivel a valódi homeoterapeuta számára csak az információ érdekes, szinte kizárólag a D 30-as hatvány fölött dolgozik, mert az alacsonyabb hatványok még anyagi nyomokat is tartalmaznak, így hatásuk testi kitérőket tesz, ezért is kell gyakrabban szedni őket.

Aki megértette, hogy a hatványozás fokozatos "átszellemítési folyamat", az felismeri az anyag hígítási és hatványozása közötti különbséget. Ezért nincs annak a bizonyos példának ("egyetlen csepp a Boden-tóban") semmiféle kapcsolódása a homeopátiához, mert a homeopátia nem a hígításon múlik, a homeopátia lényege a hatványozás. A hahnemanni értelemben vett homeopátia nem "egészen kis mennyiségű gyógyszerrel" való terápia, hanem anyagi értelemben vett gyógyszer nélküli terápia.
Ezt azért hangsúlyozzuk, mert a homeoterapeuták egyik, önmagát "kritikusnak" nevező csoportja tiltakozik a magas hatványok ellen, az alacsony hatványokat pedig anyagi elméleteken keresztül be akarja illeszteni az akadémikus orvostudomány gondolkodási rendszerébe. Ha nem kompetens követők ezoterikus diszciplínákat más rendszerekbe akarnak beilleszteni, ezzel mindig árulást követnek el, s csak saját neurózisukról állítanak ki bizonyítványt.

Már Paracelsus is azt mondta: "Amit a fogak rágnak, az nem gyógyszer; a gyógyszer nem látható. Nem a testen múlik, hanem az energián."

 

---

A könyv további fejezetei:

• Ezotéria
• Az ezoterikus világkép
• Az ezotéria mint út
• A hermetikus filozófia
• Test, lélek és szellem
• Hipnózis - a valóság karikatúrája
• A hipnózis és a pszichoanalízis felfedezése
• A hipnózis mint jelenség
• Egy hipnózismodell
• A hipnózisterápia
• Konzekvenciák
• A valóság polaritása
• Az élet: ritmus
• A megbékélés
• A bűn projekciója
• A rezonancia törvénye
• A környező világ mint tükör
• Az asztrológia, amely lemásolja a valóságot
• A valóság ősprincípiumai
• Az égitestek mint reprezentánsok
• Az idő minősége
• A horoszkóp mint mérőeszköz
• A horoszkóp mint az élet tanterve
• A tanulás polaritása
• Asztrológia a reinkarnáció alapján
• A sors beteljesítése
• A betegség mint információ
• A szabadsághoz vezető út
• Betegség és gyógyulás
• A betegség és a halál mint a sors jelei
• Homeopátia
• Az információ mint gyógyeszköz
• A hasonlóság elve
• Teremtés és bűnbeesés
• Az egység
• A teremtés hármassága
• A bibliai teremtéstörténet
• Kiűzetés a Paradicsomból
• Betegség és bűnbeesés
• A betegségen át az üdvösségbe
• A reinkarnáció mint az élet ritmusa
• A halál - a lét másik formája
• A karma törvénye
• Az emberi érés folyamata a reinkarnációkon át
• A reinkarnációs terápia
• A fogantatás és a születés élménye
• Találkozás a múlttal
• Bűn és felelősség
• Az ősprobléma: a hatalom
• Túlvilági tapasztalatok
• A földhöz kötött lélek
• A lélek fejlődési fokozatai
• Vallás és reinkarnáció
• A mindennapi élet mint rítus
• Az okkult technikák értelméről
• Az ezotéria és a menekülés a világ elől
• Hazatérés