AntalVali.com

ARCHETÍPUSOK AZ ÁLMOKBAN

A létezés alapját szolgáló alkotó erőket az emberek mindig is szimbólumokkal fejezték ki (elemek, istenek, kozmosz). Olyan szimbolikus történetekben, mint a mítoszok és legendák, emberi tulajdonságok kerültek kifejeződésre: őszinteség, igazságosság, hősiesség, könyörületesség, bölcsesség, bátorság, szeretet.

A jungi szemlélet szerint, mindannyian fogékonyak vagyunk ezekre a belső értékekre, és velünk született modellek sora jelzi, hogy mit jelent teljes értékű embernek lenni. Ezeket a velünk született modelleket nevezzük archetípusoknak. Ugyan a tudattalan mélyén rejtőznek, de befolyásolják cselekedeteinket, életfelfogásunkat. Felhozhatók a tudatba, ahol mint szimbólumok nyilvánulnak meg. Jung felismerte, hogy az archetipikus szimbólumok, a tudatos és a tudattalan határának kifürkészésére használhatók. Ezzel jelentősen megváltoztatta a klinika módszereit. Elemezte a páciensei álmaiban megjelenő szimbólumokat, amelyeket a lelki zavarok, betegségek nyomravezetőinek és a gyógyulási folyamat útmutatóinak tartott. Módszereit ma széles körben alkalmazzák a pszichoterápiában. Szerinte a lelki egészség akkor érhető el, ha felismerjük és összebékítjük az egymással ellenkező archetipikus energiákat. Ez történhet pszichoterápiával, vagy az álmok gondos tanulmányozásával. Klinikai tapasztalatai, valamint a hagyományok és mítoszok gondos tanulmányozásából szerzett ismeretek alapján Jung azonosította a legfőbb archetípusokat. Úgy gondolta, ha meg akarjuk érteni az archetípusokat és azok szerepét, fontos, hogy megértsük saját jellemünket, tulajdonságainkat, és oly módon építsük be újra magunkba, hogy az ne akadályozza a többiek, illetve saját működésünket. A fontosabb archetípusok a következők:  anima, animus, ego, az árnyék, a bohóc, a hatalmas anya (földanya), az apa (bölcs öregember).

ANIMA

A női archetípus, a nő egyetemes képe a férfi tudattalanjában. A férfi lényének érzelmi és intuitív oldalát jelenti. De megjelenhet érzelmességként, szeszélyre, szánalomra és gyöngédségre való hajlamként is. Sőt, negatív oldalát tekintve az anima az a szívtelen és számító nő, aki elcsábít egy férfit, majd miután teljesen behálózta, ellöki magától.

Kezdetben az anya az, aki a nőiesség képét a férfiakban táplálja, később aztán az összes nő, akivel a férfi kapcsolatba kerül, befolyásolja ezt az elképzelést és segíti a nőies erők összefonódását a személyiségben.

Ez a női alak álomban megjelenhet ismeretlen nőként, vagy az álmodó által ismert nők bizonyos részeként. Az anima leginkább akkor jelenik meg az álmokban, amikor a férfi elutasítja nőies részeit és egész lényét férfiasan próbálja megjeleníteni. Így olyan tulajdonságok, mint gyengédség, engedelmesség, érzékenység nem tudnak megnyilvánulni lelkében. Amint az álmodóban jobban tudatosodik női oldala, képes lesz arra, hogy átéljen valódi, mély érzelmeket és kifejlesszen magában olyan nőies tulajdonságokat, mint a spontaneitás, fogékonyság, alkalmazkodás.
Ha nem sikerül ezeket a személyiségbe beépíteni, mogorva, rideg embernek fogják tartani, és elnyomott női oldala szeszélyeként, dührohamaként fog felszínre törni. Fontos tehát, hogy a férfi hozzáférjen animájához, mert különben folyamatosan kivetíti negatív női énjét azokra a nőkre, akikkel kapcsolatba kerül, és nem fogja érteni, hogy miért vannak a nőknek ugyanolyan hibái.

Az anima csak akkor válhat a belső bölcsességhez vezető segédeszközzé, ha a férfi szembenéz saját lényének romboló részével, és megtanul megfelelően bánni a rendelkezésre álló energiákkal.

ANIMUS

A férfi egyetemes képe a nő tudattalanjába ágyazva, a női személyiség férfiúi megnyilvánulása. Az animus szimbolikusan úgy jelentkezik, mint a férfiasság eszménye, és változik, ahogy a nő lelkileg egyre érettebbé válik. Gyermekkorban általában a puszta fizikai erőt jeleníti meg, később romantikus alakká, a tettek emberévé válik, akire a lány ifjúkori vágyai vetülnek ki. Az érett nő animusa professzor vagy lelkész képében, majd idővel szellemi vezetőként vagy bölcs öregemberként jelentkezik.

Negatív oldaláról pedig kegyetlen, destruktív férfiként jelenik meg, aki a nőket csak nemi gerjedelme csillapítására használja, és ha megkapta, amit akart, rájuk un és eldobja őket. Ez a nő jellemének agresszív, hataloméhes és önfejű része.

Ha a nők megtanulják ezt a részüket teljes mértékben személyiségükbe építeni, akkor képesek lesznek logikus, racionális oldalukat is hatékonyabban használni.

Az álmokban az animus általában azért jelenik meg, hogy a nőt figyelmeztesse arra, személyiségében férfias vonásainak nem szentel kellő figyelmet. A társadalmi konvenciók még mindig háttérbe szorítják a nők önálló gondolkodási és cselekvési törekvéseit, és ezáltal sok nő ítélőképességét korlátozzák. Márpedig a nő csak fejlett ítélőképessége birtokában tudja férfias oldalának hasznát venni anélkül, hogy sikereit ne kelljen a férfiakkal folytatott versengésre és a nőkkel szembeni destruktív viselkedésre használnia. Ha egy nőt csak az animusa irányít, az makacssághoz, önzéshez, ítéletmentes értékeléshez vezethet.

Az is előfordul, hogy egy nő animusát a környezetben élő férfiakra vetíti ki, és akkor állandó csalódás érzetet fognak kelteni benne, és kapcsolatai mindaddig újra és újra zátonyra fognak jutni, amíg képes nem lesz rá, hogy ennek igazi okait felismerje.

Az álmok alkalmat adnak az embernek arra, hogy kényes tulajdonságait megközelítse, és az adott archetípus energiáit ébrenléti állapotban is hasznosítsa.

EGO

Az az archetípus, amely az ember lehetőségeit képviseli. Amikor ennek az archetípusnak a képei (guru, szent állat, isten, kereszt, mandala) álomban megjelennek, ez azt jelenti, hogy eljött az ideje, hogy énünket a központból a háttérbe szorítsuk és megnyissuk magunkat egy szélesebb valóság felé. Ennek a valóságnak a megtapasztalása össze is zavarhatja az embert, olyan érzést kelthet, mintha a reális és spirituális világ között ide-oda rángatnának. Ahhoz azonban, hogy a teljességet elérjük, meg kell teremtenünk az egyensúlyt a két szféra között.

Ha ezzel az archetípussal kapcsolatosan negatív, romboló képek merülnek fel, azt jelzi, hogy az ego erejét elhanyagoltuk. Több odafigyelésre, pozitív változtatásra van szükség ilyenkor az ember életében, különben a figyelmeztetések egyre gyakoribbá válnak.

AZ ÁRNYÉK

Azokat a képességeket testesíti meg, amelyeket az álmodó sosem fejlesztett ki, az embernek azt az oldalát, melyet elutasít. Ez az emberi természet makacs, önző része, az a belső erő, amely arra kényszerít, hogy bűnbakot találjunk és meggyötörjük a nálunk gyengébbeket, azokat, akik nem tudják megvédeni magukat.

Minden emberben ott lakozik az ő saját árnyéka. Az érzékeny, áldozatkész ember árnyéka valószínűleg erőszakos és önző, a hősé gyáva, és a művész árnyékát esetleg szadisztikus hajlamok jellemzik. Fájdalmas felfedezés az árnyékkal való találkozás, mivel az ember számára megrázó élmény legrosszabb oldalának megismerése. Ha mégis sikerül ezt a kellemetlen részünket alázattal megismerni, ha az ember képessé válik arra, hogy elfogadja saját magát teljes egészében, ezáltal megtanul a valóság többi részével is becsületesen szembenézni. Mert ez a megfelelő módja annak, hogy más embereket megértsünk, és így bepillantást nyerjünk a tudatalattiba. Ha ezt sikerül megtennünk, az erő, amit nyertünk általa, továbbfejlődésünk motorjává válik.

Életünk korai szakaszában, még amikor a társadalomba való beilleszkedésünk történik, mindannyian elnyomjuk árnyék oldalunkat, hogy elnyerjük szüleink, hozzátartozóink szeretetét.

Ahhoz, hogy saját árnyékunkról elképzelést nyerjünk, össze kellene gondolatban kötnünk azokat a tulajdonságainkat, melyeket más embereknél leginkább elutasítunk, vagy másokkal való kapcsolatainkban a legtöbb nehézséget okozzák. Az ember azonban hajlamos azt hinni, hogy ennek semmi köze nincs saját lényéhez. Ha azonban képes arra, hogy sötét, addig letagadott viselkedési mintáit becsületesen és pontosan felvázolja, komoly lépést tehet a személyisége fejlődési útján.

Ahhoz azonban, hogy elfogadjuk énünknek ezt az oldalát, komoly lelki erőfeszítésre és dédelgetett eszményeink egy-egy részének föladására van szükség.

Az álmokban az árnyék gyakran olyan személy képében jelenik meg, akitől félünk, akit elutasítunk, vagy irigyelünk. A vele való találkozás kellemetlen, de éppen ezért nem lehet elkerülni.

A személyes fejlődés akkor kezdődik el, amikor felismerjük és elfogadjuk saját árnyékunkat. Ezekkel a félelemkeltő álomképekkel történő munka gyakran elvezet ahhoz, hogy a személyiség negatív aspektusainak ne kelljen kifelé vetítődniük, és az az energia, amely azelőtt védekezésre, vagy az árnyoldalak elnyomására kellett, most fejlődésre és kreativitásra fordítható.

Az álmok egyértelműen felhívják a figyelmet az ember teljesség iránti igényére és támogatják ezt az építési folyamatot. Ha valakiből hiányzik a hajlandóság arra, hogy személyiségének mindkét oldalát, a világosat és a sötétet egyaránt kutassa, megismerje, olyan korlátok között kell élnie, amelyek beszűkítik látókörét és behatárolják élete gazdagságát.

BOHÓC

A lélek lázadó energiája, amely mindig elutasít vagy megkérdőjelez, mindig gúnyolódik eredményeinken, és katasztrófát jósol. Nincs morálja, törvény nem kötelezi, csupán ami természetéből adódóan fakad, hogy mindent összezúz és nevetség tárgyává tesz. A legrosszabb esetben ő az, aki önbizalmunkat aláássa és legmagasztosabb, legszentebb eszményeinket lábbal tiporja. Ugyanakkor pozitív célokat is szolgál, amennyiben ki tud zökkenteni bennünket az önelégültségből, és céljaink felülvizsgálatára késztet.

A HATALMAS ANYA, FÖLDANYA

Az érzelmek és érzetek láthatatlan világának úrnője. Az emberi természet azon része, mely óv és dajkál. Az anyatermészet, a bőkezű földanya, különféle termékenységi istennők vagy táplálékot adó állatok (tehén, nőstény farkas) képében ismert. Destruktív oldala is megjelenhet, pl. a héber mitológia Lilitje, aki férfiakat támad meg, kölykeit a vadonba hajtja, és ott hagyja elpusztulni.

AZ APA, A BÖLCS ÖREGEMBER

Ugyanúgy, mint a nő esetében a Hatalmas Földanya, ő az az alak, mely az összes olyan férfiúi tulajdonságot magában hordozza, mely már felismerésre került és a személyiségbe épült.

Az apa az anyagi világ ura, az oltalmazó jelenlét, a legendák bölcs királya, a pártatlan bíró és törvényhozó. Negatív aspektusában ő a zsarnok, a szörnyeteg, a saját gyermekeit fölfaló Kronos.

TUDATOS ÁLMODÁS

A tudatos álmodás alapját képező gondolat a következő: „Ami éberen foglalkoztat, az foglalkoztat álomban is”. Vagyis álom-énünknek nagy valószínűséggel azok a szokásai, amik az éber-énünknek. A tudatos álom pontosan olyan, mint ahogy maga a szó is kifejezi, tehát tudatos, világos. A többi álomtól a következők különböztetik meg:

• az ember tökéletesen tisztában van azzal, hogy álmodik
• az álmodó tudatállapota nem zavart
• érzékszervei éppúgy rendelkezésre állnak az álomban, mint ébren
• az álmodó tökéletesen emlékszik nappali életére
• az álom teljes tartalma alatt rendelkezik a döntés szabadságával

A tudatos álmodás elsajátításának tízparancsolata:

1. Naponta legalább ötször, de inkább többször tegyük fel magunknak azt a kérdést, hogy most ébren vagyunk-e vagy álmodunk?
2. Eközben próbáljuk meg intenzíven elképzelni, hogy most álmodunk, és minden, amit észlelünk – saját testünket is beleértve – csak álom.
3. Az adandó válasz ellenőrzésekor ne csak arra figyeljünk, hogy mi történik pillanatnyilag, hanem a közvetlen és távolabbi múltat is idézzük fel, legalább 1 perc erejéig.
4. Mindig olyan szituációban tegyük fel a kérdést, amely álmokra is jellemző lehetne, tehát mindig olyankor, amikor valami meglepő vagy valószínűtlen történik, vagy valamilyen extrém érzelmi helyzetben vagyunk.
5. Kedvező, ha valakinek visszatérő tartalmú álma is van. Ha gyakran él át álmában kínos érzéseket, akkor ébren is tegye fel minden kínos helyzetben a kérdést. A visszatérő álomtartalom ugyanis már fél siker.
6. Ez a szabály szintén a visszatérő álmokra vonatkozik, de csak azokra, amelyekben olyasmiket csinálunk, amit nappal ritkán vagy sosem, pl. lebegés, repülés. Akinek vannak ilyen jellegű álomélményei, próbálja meg magát ébren is egy ilyen élménybe beleképzelni. A beleképzelést kössük össze azzal a gondolattal, hogy most álmodunk.
7. Azzal a gondolattal aludjunk el, hogy ma tudatosan fogunk álmodni. Ez különösen akkor segít, ha éjszaka vagy kora reggeli órákban felébredünk, s tudjuk, hogy még el fogunk aludni. Kerüljük azonban a tudatos akarást és az erőlködést.
8. Ha rosszul emlékszünk álmainkra, vezessünk álomnaplót, vagy nappal többször is foglalkozzunk álmainkkal, mert ez az emlékezést fogja segíteni.
9. Határozzuk el, hogy álmunkban megvalósítunk egy bizonyos cselekedetet (pl. egy kézzel fölemelni súlyos tárgyakat, átmenni a falon).
10. Gyakoroljunk rendszeresen, de ne konokul, ne tűzzünk ki határidőt, legyünk türelmesek.

Tehát a három legfontosabb tényező a gyakoriság (gyakran tegyük fel a kérdést), időbeli közelség (a kérdést röviddel az elalvás előtt feltétlenül tegyük fel) és a hasonlóság (minden olyan esetben nappal is tegyük fel a kérdést, amely hasonlít az álomélményre).

HOGYAN EMLÉKEZZÜNK VISSZA ÁLMAINKRA?

Számtalan oka lehet annak, hogy miért szoktuk elfelejteni álmainkat.
A legkézenfekvőbb ok, hogy nem tulajdonítunk különösebb fontosságot álmainknak. Amikor valaki elkezd érdeklődést tanúsítani álmai iránt és kialakít valamilyen motivációt arra, hogy visszaemlékezzen rájuk, nemsokára azon kapja magát, hogy több álmát is vissza tudja idézni. Az a mód is, ahogy reggel felkelünk, kihat erre a típusú emlékezetre. Ha figyelmünk rögtön kifelé irányul az ébredésre, nem sok reményünk marad arra, hogy felidézzük álmunkat. Ha nem nyitjuk ki túl gyorsan szemeinket és pár pillanatot még nyugton tudunk maradni, könnyebben fogunk visszaemlékezni álmunkra.

Egy másik oka a feledésnek, hogy vannak eléggé ködös, foszlányos álmaink is, az egyértelmű, határozott, dinamikus álmok mellett. Ez utóbbiakra könnyebben tudunk visszaemlékezni.

A feledésbe merülést okozhatják pszichés tényezők is. Az álmok gyakran foglalkoznak múltbéli élményeinkkel, olyanokkal is, amelyekre mi nem szeretnénk visszaemlékezni. Ha nehezen tudjuk kimutatni érzéseinket, vagy nem tudunk megbékélni velük, akkor is valószínűleg elfojtjuk azokat az álmainkat, amelyek ezt próbálják megjeleníteni.

Günter Feyler szerint az álmok csak ránk vonatkoznak, először csak megkörnyékeznek, majd elmennek, távolabbról is megszemlélnek, azután visszajönnek és a szívünk mélyéig hatolnak. Az álmokat hagyni kell érvényesülni és akkor egyszerűen az ölünkbe hullanak. Feyler úgy gondolja, ha technikával közelítünk hozzájuk, akkor sündisznóként összegömbölyödnek és eltűnnek. Az álmok éber odafigyelést igényelnek, ehhez csöndre és a bensőnkbe való visszahúzódásra van szükség. 

Fontos az is, hogy tisztában legyünk azzal, milyen negatív gondolataink vannak az álmokról tudatunkban és tudatalattinkban. Ha ezekkel tudatosan szembenézünk, és új, pozitív megerősítéseket állítunk fel, gyorsabban közelebb kerülünk álmaink értelméhez.

Pl.: „Ezt te sem hiszed el!” kijelentést szembeállítjuk azzal, hogy „sok mindent elhiszek, amit mások nem”. Hiszek magamban, a bennem lévő isteni szikrában és ennek előfutárai lehetnek álmaim.

„Ennek a világon semmi értelme!” szembeállítjuk azzal, hogy „ez pontosan így van”. Az álmok nem logikusak, mert képekben fejezik ki mondanivalójukat. Nem megérteni kell őket, csak figyelni kell rájuk, hogy megtaláljuk problémáinkra a megoldást.

Ha ezt a tisztító folyamatot lelkiismeretesen végigcsináljuk, álomerőnknek utat adunk. A lefekvés előtti pozitív megerősítések álomösztönzők lehetnek. Az elalvási szertartás közben, amihez hozzátartozik a párna felrázása, az alvóhelyzet felvétele, a nyugodt folyamatos légzés és a szemek lehunyása, mondogatjuk saját megerősítéseinket arra vonatkozóan, hogy vissza szeretnénk emlékezni álmainkra.

Szepes Mária az álmainkra való visszaemlékezés elősegítésére és azok irányítására egy bizonyos önszuggesszió-formát javasol. Ennek gyakorlása nem bonyolult, de nagy kitartást követel. Biztosan sokan tapasztalták már, hogy este, elalvás előtt az önmagunknak adott megbízást, pl.: reggel 6 órakor szeretnék fölébredni, valamilyen titokzatos erő álmunkban végrehajtja. Ezt a lappangó, rejtett képességet, ezt a különleges tudatrészt kell tornáztatni, és nagy türelemmel begyakoroltatni bonyolult folyamatok elvégzését is. Minden este kitűzünk neki egy feladatot. Először csak azt, hogy felébredéskor emlékezni akarunk álmainkra. Ezt a gondolatot koncentráltan, többszörös nyomatékkal beidegezzük. Persze sokszor hónapokig is eltart, amíg számottevő eredményre jutunk. Ha azonban már megvan az eredmény, elkezdhetjük álmaink irányítását. Kérdéseket tehetünk fel és reggelre a válasz, a megoldás szimbólumokban burkolva megérkezik.

Tony Crisp kérdések formájában próbálja megközelíteni az álmokat, azok irányítását és megértését.

Mi az álombeli környezet?

Hétköznapi életünk legfontosabb szempontjai befolyásolják álmainkat. Gondoljuk végig azokat a momentumokat életünkből, amelyeket kapcsolatba tudunk hozni álmainkkal.

Mi az álom fő szála?

Rendszerint valami átfogó cselekvésről van szó: megyünk, nézünk, aggódunk, menekülünk stb. Határozzuk meg, mi ez a cselekvés (pl. a menés az álomban iránykeresést jelent), és töprengjünk el azon, mi köze van mindennapjainkhoz (pl. az életem mely területén kellene irányt változtatnom).

Milyen szerepet játszunk mi magunk az álmainkon belül?

Kik, mik vagyunk álmainkon belül: barát, ellenség, ismeretlen, ismerős vagy résztvevő? Gondolkozzunk el ezen is, és vessük össze mindennapjainkkal.

Aktívak vagy passzívak vagyunk-e az álomban?

Passzív alatt itt értsük azt, hogy nem a miénk a vezető szerep, mi csak szemléljük az eseményeket, amiket más személyek vagy események irányítanak. Ha passzívak vagyunk, gondolkodjunk el azon, hogy vajon a nappali életünkben nem ugyanúgy van-e?

Mit érzünk álmunkban?

Határozzuk meg fizikailag és emocionálisan érzelmeinket! Fizikai értelemben nem vagyunk-e fáradtak, éhesek, nem fázunk-e? Emocionálisan pedig nem vagyunk-e szomorúak, dühösek, tanácstalanok, rémültek? A válasz segít abban, hogy mely területen kell folytatni a vizsgálódást. Fontos meghatározni azt is, hogy az álmunk kielégítő módon fejezte-e ki érzéseinket vagy inkább elfojtotta őket.

Szembenézünk-e azokkal a dolgokkal, amiktől álmainkban félni szoktunk?

Az álmainkat mi magunk hozzuk létre saját bensőnk érzéseiből, képzeteinkből, szokásainkból, meglátásainkból. Ha menekülünk például, az azt jelenti, hogy énünk egyes arcaival nem kívánunk szembesülni. Ha sikerül meghatározni, milyen érzések fordulnak elő álmainkban, talán sikerül megtudnunk azt is, hogy mit próbálunk állandóan megkerülni.

Mit jelent az álom?

Ha megvizsgáljuk álmaink valamennyi szimbólumát, rájöhetünk, milyen érzések, gondolatok, élmények, ösztönök vagy megérzések alapján hoztuk létre az álombeli történést.

Játékos, ellazult módon fejezzük ki, mit érzünk, gondolunk egy-egy álom kapcsán. Hasznos lehet az is, ha el tudjuk játszani valamennyi álombeli szerepet. Például, ha egy házról van szó, leírhatjuk magunkat a következőképpen: „kicsit öreg, de az ajtaja nyitva áll a család és a barátok számára.

Egyszerűnek érzem, de valami azt súgja, hogy a pincében el van rejtve valami”. Ezek a megállapítások bennünket ábrázolnak.

Próbáljuk meg felerősíteni álmaink egyes aspektusait. A fent leírtakhoz hasonlóan, el kell játszani minden szerepet, annyi különbséggel, hogy barátainkat megkérjük, tegyenek fel kérdéseket álombeli szerepeinkkel kapcsolatban. Fontos tehát, hogy ezek a kérdések egyszerűek legyenek és közvetlenül az álombeli szimbólumra vonatkozzanak, és csak az álmodónak szabad megválaszolni őket. A kérdések célja, hogy az adott szimbólumokon keresztül még több információhoz jussunk.

Változtathatok-e álmaimon?

Képzeljük magunkat vissza az álomba, és folytassuk az „éber álmodást” mindaddig, amíg a változások megfelelnek nekünk. Nagyon fontos, hogy észrevegyük, van-e haragnak vagy ellenséges érzésnek nyoma az álomban. Ha van, akkor engedélyezzük magunknak, hogy ezeket további álmodásunk közben kiélhessük. Ugyanúgy kell bánnunk a neheztelés, szorongás, de az öröm érzésével is. Megnyugvás csak akkor jön, ha megtanuljuk tudatosítani és feldolgozni ezeket az érzéseket. Végül összesítjük az így kapott információkat és lefordítjuk a hétköznapjainkra.

KREATIVITÁS, PROBLÉMAMEGOLDÁS AZ ÁLMOKBAN

Álmaink rengeteg kérdésünkre, problémánkra adnak választ, még ha nem is mindig egyértelmű módon. Az álmoknak ez a tulajdonsága fokozható, ha képesek vagyunk belépni álmainkba és irányítani azokat. Ilyenkor láthatóvá válnak az ott tárolt információk. Egy ilyen aktív munka során tudatára ébredhetünk Énünknek. Ha megismerkedünk vele és hagyjuk, hogy ébrenlétünkben is megmutatkozzék, fokozatosan kialakul „teljesebb és érettebb személyiségünk”, és álmaink kreatív ereje is megnő.

Számos ember fordult már segítségért álmaihoz. Például az indiánok, hogy gazdagabb vadászterületre bukkanjanak, hogy egyéni életüknek új irányt szabhassanak. Tudósok, írok, tervezők úgyszintén fordultak álmaikhoz, és valóságos információkhoz is jutottak álmaik révén.

William Blake-nek elhunyt testvére álmában megmutatta, hogyan lehet rézmetszést új módon végezni. Blake ezt sikerrel alkalmazta.

Otto Lewi megálmodta, hogy az idegi impulzusok inkább kémiai, mint elektromos jellegűek. Felfedezéséért Nobel-díjat kapott.

Fridrich Kekulé sokáig kereste a benzolmolekula szerkezetét. Álmában megjelent egy szájával a farkába harapó kígyó, és amikor felébredt, rájött, hogy a benzolmolekula gyűrűs szerkezetű lehet. Fellelkesülve álmán, mindenkit csak így biztatott: „Uraim, tanuljanak meg álmodni”. 

Hilprecht álmában két achát darabka különös alakba állt össze. Felébredve sikeresen megfejtette az ősi babiloni írást.

Elias Howen-nek a varrógép feltalálásánál legnagyobb gondja a tű volt. Álmában bennszülöttek dárdájukat rázták felé, melyek végén lyuk is volt. Ez vezetett a Singer varrógép feltalálásához.

Lobert Loni Stevenson több történetének helyszínét álmában ismerte meg.

Albert Einstein gyakran álmodta, hogy ródlin siklik lefelé a lejtőn. Egyre gyorsabban és gyorsabban siklott, amíg el nem érte a fénysebességet, a csillagok csodálatos alakzatba csoportosultak, káprázatos színeket öltve. Sokáig meditált álmai mondanivalóján, míg egyszer kidolgozta relativitás elméletét.

Ha álmainkat a kreativitás irányából szeretnénk megközelíteni, érdemes meghatároznunk, hogy éltünknek mely problematikus területei igénylik az álmok erejét. Meg kell határoznunk, hogy mi az, amit nem tudunk erről a kérdésről. Legjobb, ha leírjuk és eldöntjük, hogy hol van szükség mélyebb értelmezésre. Olvassunk hozzá, kérjük ki mások véleményét is, s elalvás előtt képzeljük el, hogy ezeket az adatokat betápláljuk az álomfolyamatba. Aztán írjuk le álmunkat, még akkor is, ha úgy érezzük, nem áll kapcsolatban a kérdéssel. Aztán nekifoghatunk az értelmezésnek. Ha a kérdés komoly volt, a megoldás jönni fog, de lehet, hogy ehhez a személyiség bizonyos fokú átformálására van szükség, különben a probléma nem fog megszűnni.

Tanulni is tudunk álmainkban, ez alatt az új információk és érzékelések létrehozását értve. Einstein szerint a valóban kreatív elméjű tudósok be tudnak hatolni álmaik mélyére. Vagyis ahhoz, hogy feltalálhassunk bizonyos dolgokat, szükséges, hogy időnként képesek legyünk arra, hogy elhagyjuk a hétköznapi racionális gondolkodást. Mert a racionális gondolkodású ember hajlamos arra, hogy olyan ösvényt kövessen, amit mások jó előre kitapostak. Ahhoz, hogy új dolgokra bukkanjunk, új irányt vegyünk, tudnunk kell irracionális gondolatokat követni, átrostálni őket és végül gyakorlatba átültetni. Ugyanis az álmok képesek arra, hogy kiragadjanak egy-egy ötletet a begyepesedett, elavult gondolkodás béklyójából.

Egy másik kreatív álom-tevékenységünk az alvás közbeni beszéd. Persze a legtöbb ember csak néha beszél álmában, és akkor is zavaros, többnyire érthetetlen dolgokat mond, kiált. De akadnak olyanok is, akik rendszeresen beszélnek álmukban, sőt vannak olyanok is, akik feltett kérdésekre válaszolnak.

Az egyik legtermékenyebb személy, aki álmában beszélt, Edgar Cayce volt. Nem volt képzett ember, de felfedezte, hogy álmában képes lemerülni egy olyan álomállapotba, ahol kapcsolatba léphet a kollektív tudattalannal. Alvás közben olyan verbális válaszokat adott az emberek kérdéseire, és olyan orvosi szakszavakat használt, amelyeket tudatosan nem ismert. Diagnózisokat állított fel, idegen nyelveken beszélt, amiket nem is tanult, és olyan információkat közölt, amikhez tudatosan nem juthatott. Kórházat is építettek, ahol egy ideig orvosokkal együttműködve alvás közben diagnózist állított fel. Ebben a tudatállapotban, amikor megkérdezték tőle, hogyan szerzi ezeket az információkat, azt felelte, hogy minden ember belép abba, amit ő kozmikus elmének nevezett, de tudatosan csak kevesen képesek erre. Azt is megtudták tőle, hogy ha folyamatosan foglalkozunk álmainkkal, mi is létrehozhatjuk ezt a kontaktust kozmikus életünkkel.

ALVÁSZAVAROK

Sokféle alvászavar létezik. Az egyik legfontosabb, melyben igen sok ember szenved, az álmatlanság. Okai a depressziótól a stresszen át, a testi panaszokig terjedhetnek, és nehéz kezelni, mert nemcsak az abban szenvedőt, hanem a környezetét is érinti. Az álmatlanság megértéséhez először az okot kell felismerni, aztán abból levonni a szükséges következtetéseket. Testi panaszok esetén a rendszeresség és a szokások fontos szerepet játszanak, de egy forró fürdő vagy masszázs is segíthet. Az alváshiány sokféle panaszhoz vezethet, ezért nagyon fontos a megfelelő kezelés. A kreatív vizualizáció és a meditáció álmatlanság esetén jó eredménnyel járhat.

Egy másik alvászavar az apnoé. Ez akkor lép fel, ha az alvó légzése egy percig szünetel. Mivel ennek következtében újra és újra felébred, nem jut tovább a könnyű álom szakaszon. Az ebben szenvedők orvosi kezelésre szorulnak.

A narkolepszia, az a rendellenesség, amikor valaki egy tudatos tevékenység közben váratlanul elalszik. Ezen alvászavar kutatása vezetett el az alvás közbeni izommunkával kapcsolatos felismerésekhez. 

Rémálmok és félelmek is okozhatnak súlyos alvászavart, mivel ha gyakran lépnek fel, olyan érzelmi intenzitással bírnak, amilyennel az embernek csak ritkán kell szembesülnie. Kiváltó okai a következők lehetnek:

1. Gyermekkori érzelmekre való intenzív visszaemlékezés, amelyek valamilyen veszteséggel, vagy a születés folyamatával és az ahhoz kapcsolódó traumával állnak kapcsolatban.
2. Gyermekkori félelmek, melyek erőszakkal vagy a saját belső ösztönökkel kapcsolatosak. Ha a gyermek túlélési ösztönének, élelemre, melegségre és védelemre való alapvető igényének nem szenteltek kellő figyelmet, ez is ébreszthet benne olyan félelmeket, melyek később rémálmokhoz vezetnek.
3. Valamilyen traumát követő stressz. Itt is az alapvető túlélési igényét érzi az ember veszélyeztetve. A traumatikus esemény által kiváltott félelmek sok éven keresztül rémálmokhoz vezethetnek.
4. A jövőtől, az ismeretlentől való félelem. Agresszióval, szexualitással és változásokkal van kapcsolatban.
5. Olyan súlyos megbetegedések, melyeknél halálfélelmet él át az ember, szintén okozhatnak rémálmokat.

Az ismétlődő álmok is vezethetnek alvászavarokhoz. Állhatnak ezek is félelmekkel összefüggésben, vagy azok kiváltó okai is lehetnek. Pozitív változás gyakran csak akkor lép fel, ha az álmodó foglalkozik álmaival és a mögöttük rejlő félelmeket megvizsgálja.

Az álom közbeni beszéd és alvajárás is jelenthet adott esetben alvászavart. Az alvás közbeni beszéd, feltehetőleg az aggodalmak és a gondok legyőzésében játszik szerepet.

ÚTON ÖNMAGUNKHOZ AZ ÁLMOKON KERESZTÜL

Az álmok létfontosságú szerepet töltenek be életünkben. Ha figyelünk rájuk, megmutatják az élet értelmét, olyan változások és átalakítások kezdeményezői lehetnek, amelyek lehetővé teszik a fejlődést. Éjszaka a tanulás játékká válhat, ha hagyjuk, hogy egyszerűen megtörténjen. Nekünk csak a játékteret és a szabadságot kell biztosítani, és hagyni, hogy az álmok tegyék a dolgukat.

Meg kell tanulnunk hinni az álmainkban, mert mindig igazat mondanak, és ezért valódi segítséget jelenthetnek. Azok a dolgok, amik felmerülnek bennünk, érzéseink, félelmeink, elfojtott dolgaink, belső képeink, mind-mind párbeszédet akarnak folytatni velünk. Szemügyre kell vennünk, hogy mi az, ami bennünk él, szeret, gyűlöl, szenved, kiabál, őrjöng.

Álmaink drámájának mi magunk vagyunk az írója, rendezője, díszlete és szereplője. Ha valaki komolyan veszi önmagát, meg tudja találni a kapcsolatot álmaival. Ha viszont figyelmünk elterelődik önmagunkról, álmaink is jelentéktelenné válnak. Sok mindent, amit napközben átél az ember, álmaiban továbbszövi, és sok minden, amit éjszaka megálmodik, nappal valósággá válik.

Az álmok mindig felhívó jellegűek. Üzenetet, információt tartalmaznak, ám mélyebb értelmük legtöbbször más síkon található.

Az álmokról rendelkezésre álló információk ma még elég hiányosak, de ha közvetlen betekintést szeretnénk nyerni saját álomfolyamatainkba, meg kell tanulnunk meghallani és meglátni, mi az, amit életünk e frekvenciáján fogunk. Olyan ez, mint amikor idegen nyelvet tanulunk, először a hangzása, hanglejtése, mondatainak dallamossága alapján ítélünk, mielőtt még az értelmét fejtegetnénk, vagy a szavak értelmét megtanulnánk. Az álommal is így van ez, ha ráérzünk érzelmi minőségére, alapjellegére, a többi már jön magától.

Az álom mindig egy meghatározott irányba akar terelni minket, hogy szellemi fejlődésünket elősegítse, és csak akkor nyúl negatív eszközökhöz, hogy megrémítsen, felélénkítsen, ha az összes megmozdításunkra irányuló próbálkozása eredménytelen marad. Ilyenkor vészcsengőként, utolsó intő jelként működik, parancsolva, ellentmondást nem tűrve megjelenik, hogy célját minél hamarabb elérje. Az álmainkban működő erő ugyanis ismeri a Teremtő tervét, és ahhoz, hogy ezt véghezvigyük, elindít a felé vezető úton, s később is segít tartani az irányt.

A Bibliában az van írva, hogy az álom megfejtése Isten dolga. Az álom Isten közvetlen szimbólum-nyelve az emberek szívéhez – mondja Friedrich Weinreb is. Nagyon nehéz megtalálni a kapcsolatot Istennel, a kozmosszal, magasabb énünkkel a mai felszínes világunkban. Az álom egy olyan eszköz, amit Isten ad az embereknek, egy összeköttetés emberi létünk és a transzcendens között, híd az égbe. Isten angyalai ezen a létrán szállnak fel és le, hogy üzenetet hozzanak nekünk. Így kommunikálunk az égi hatalmakkal, Istennel.

Álmainkban feltárul az élet sokrétűsége, a világ sokszínűsége, amit mindenki magában hordoz. Néha az üzenetek éppen ezért érthetők azonnal, ilyenkor más emberek töltik be a létra szerepét, amennyiben elmeséljük nekik álmainkat és megengedjük, hogy belső világunkból részesedjenek, ezáltal felismerjük magunkat abban a tükörben, amit elénk tartanak.

Testünknek igényei vannak, amelyeket kifejez. Ide tartozik az éhség, szomjúság, alvás, szaporodási igény. Ezek mind olyan ösztön energiák, amelyek ki akarnak szabadulni. Neveléssel, a társadalomba való beilleszkedéssel ezeket olyan keretek közé szorítjuk, amelyek figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy minden ember összetéveszthetetlenül egyedi, akinek alapvető igényei eltérhetnek másokétól.

Gyakran nem halljuk meg testünk ingerekkel jelzett igényeit. Többet eszünk, mint amennyi szükséges, többet iszunk, mint amennyi jól esik. Testünkkel hanyagul, mostohán bánunk. Egyre jobban terjed a kábítószer, amellyel szemben szervezetünk természetes gátat építene fel, ha ősi ösztöneinket nem tompítottuk volna rég el. Álmainkban működő erőnk ismeri testünk igényeit, és bennük előtűnik mindaz, amit a testnek igazából nélkülöznie kell. Kielégítetlen igényeink álmainkban csillapodnak, a hiány pótlódik, a sötétből világos lesz, és a csillogó elveszti fényét.
Álmaink rámutatnak minden lehetőségre, amivel korlátainkat, melyeket akarva vagy akaratlanul magunkra vettünk, lerombolhatjuk.

Ellentmondó érzései mindenkinek vannak. Az ilyen erők közti ellentét belső stresszhelyzethez vezet: döntésképtelenek, bizonytalanok vagyunk, félünk a jövőtől. Egész életünk során küzdünk ezekkel. Amint lelki életünk egy részén rendet teremtettünk, egy másik helyen már újabb konfliktus alakul ki. Ezek a konfliktusok az előrelépés lehetőségét hordozzák magukban. Ha nem birkóznánk meg velük, nem fejlődhetnénk tovább. Fontos, hogy a konfliktusok okait és összefüggéseit meglássuk, és kövessük azokat a belső hangokat, amelyek álmaink válaszaiban is feltűnnek. Minél bonyolultabban gondolkodunk, annál zavarosabbak, homályosabbak álmaink. Minél tisztábban, egyszerűbben gondolkodunk magasabb Énünkről, annál érthetőbb válaszokat kapunk.

Álmaink kapcsolatban vannak magasabb Énünkkel, és tájékoztatni tudnak újra meg újra a helyes útról. Fényt derítenek konfliktusainkra, és segítenek megfejteni őket.

Álmaink jó irányba mozdítják el elképzeléseinket, céljainkat, úgy, hogy a kozmikus törvényekkel összhangban legyenek. Azok az emberek, akik arról panaszkodnak, hogy életük egyhangú, még sohasem gondoltak arra, hogy valamit megvalósítsanak saját maguk számára egy merész látomásból, „sem vásznat, sem ecsetet nem vettek, de szeretnék, ha szép képeik lennének, anélkül, hogy akár egy ecsetvonást is húznának” (Günter Feyler).

Minél erőteljesebb, minél élesebb az álomkép, annál inkább arra ösztönöz, hogy változtassunk életünkön. A változásnak azonban az ember lelkében kell megtörténnie ahhoz, hogy külső életkörülményei megváltozzanak.

A fizikai testünkhöz való viszonyunk kifejezi, hogy mennyire fogadjuk el saját magunkat, és megmutat valamit a másokkal való kapcsolatunkból is. Amilyen mértékben fogadja el valaki önmagát, annyira közeledhet előítéletmentesen másokhoz. Amennyire testét a szabad mozgásban korlátozza, aszerint fog emberi kapcsolatainak mezeje bővülni vagy szűkülni.

Testünk alvóhelyzete és az álom is összefüggnek egymással:

• „Az összegömbölyödő alvóhelyzetek biztonságra és védelemre irányuló igényt fejeznek ki.
• A hason fekvés a tudattalanba való visszavonulást, a belső szemlélődést tükrözi, hangsúlyozott érzelmi életre lehet következtetni belőle.
• A realisták a hanyatt fekvést részesítik előnyben, egyenesen kinyújtóznak, egész magatartásuk megfélemlíthetetlen voltukat tükrözi.
• Ha valaki a szív felőli oldalán fekszik, önkéntelenül is a szeretet központját védi, és gyorsabban elalszik.
• Ha viszont a jobb oldalán fekszik, akkor a gondolkodó gépezetét szeretné kikapcsolva tudni.
• A túlhajszolt lábakat általában felhúzzuk vagy felállítjuk, így ellazulnak.
• A magzati alvóhelyzet, ahogy még a felnőtteknél is megfigyelhető, egy beteljesületlen gyermekkorról árulkodik.
• Ha valaki nagyon magas párnára helyezi fel a fejét, az annak a jele, hogy alvás közben is ébren akar maradni.
• Az úgynevezett keselyű helyzet kíváncsiságot jelent.
• Aki alvás közben arcát a párnába fúrja, annak ismeretlen félelmei vannak, amelyekkel az éber tudata nincs tisztában.” (Günter Feyler)

Álmaink mindent a megfelelő helyre tesznek. Hibás túlbecsléseinket negatív előjellel látják el, és alábecsléseinket pozitívan felértékelik.

Mindenki egy előre megszerkesztett tervvel jön a világra. Egyik élet sem értelmetlen. Mindenki beteljesít egy feladatot élete során, amivel hozzájárul a teremtő gondolatának beteljesedéséhez. Álmaink, mint a tudatalatti kommunikáció szerve, tudnak erről a célról. A legtöbb, amit egy ember megtehet, az az, hogy felismeri a célt és megpróbálja beteljesíteni. De ez csak saját erőből lehetséges, mert minden külső tanács és mások által történő irányítás magában hordozza a függőség és kötődés veszélyét, a manipuláció lehetőségét. Álmaink ereje segítő tanácsadónk ebben, ha engedjük, hogy átjárjon bennünket, meghallhatjuk hangját.
Néha elég egy álomkép, hogy egy egész életet megváltoztasson. Hirtelen kihúzza lábunk alól a talajt, és egy magasabb síkon új irányba kell folytatni eddigi utunkat. Ez álmunk egyik fő feladata. Egyensúlyba hozza a két agyféltekét, és az intuitív megérzést elegyíti a logikus gondolkodással. Ez aztán belefolyik a hosszú távú emlékezetbe és befolyásolja viselkedésünket egész életen át.

Az az ember, aki nem álmodik, nem életképes. Az álom híd a különböző tudatállapotaink között, a lelkünk egészségére törekvő belső erő, mely egy célt szolgál: az öntökéletesítést. Hogy rátaláljunk saját utunkra, sok lehetséges út közül kell kiválasztani a megfelelőt. Ez az Énkeresés, és ebben segítenek álmaink. Napfényre hozzák ismeretlen árnyoldalunkat, de gondoskodnak a lelki egyensúlyunk megtalálásáról is.

A múltunkhoz is kapcsolódnak, régi konfliktusokat világítanak meg, elemzik problémáinkat és olyan finoman szétbontják őket, mintha nem is lettek volna. Az istenek világában nincsenek problémák ugyanis. Azt csak az ember csinál magának mindenből, bonyolult, kusza gondolkodás módjával, ellentétes érzelmeivel.

Az álmok lelkiismeretesen végigkísérnek bennünket egész életünk folyamán. Mindig utolérnek, és addig nem hagynak el, amíg el nem vezetnek a jó útra.

Nincs olyan megismerési mód, amely ne az áthatolhatatlan sűrűségben kezdődne. Először az utat kell megtisztítani, ebben segítenek álmaink, hogy aztán megpillanthassuk belső világunkat.

Felhasznált irodalom:

• Ball, Pamela: Tízezer álom
• Ball, Pamela: Erotikus álmok
• Crisp, Tony: Gyógyító álom
• Feyler, Günther: Az útmutató álom
• Fontana, David: A szimbólumok titkos világa
• Dr. Magyar László András: A gyógyító álom
• Gyökössy Endre: Isten elfelejtett nyelve, az álom
• Horváth Edit: Álmoskönyv
• Kaczvinszky József: Kelet világossága (I, II, III. kötet)
• Leadbeter C. W.: Az álmokról
• Szepes Mária: Az álom mágiája
• Szász Ilma: A ponttól a mandaláig
• Prof. Dr. Tholey, Paul- Utecht, Kaleb: Alkotó álom