AntalVali.com

Az alábbi anyagokat a Felélt jövő c. tanulmány és előadás folytatásaként, kiegészítéseként szeretném a figyelmetekbe ajánlani. Már csak azért is, mert az első videó (Varga István: Fedezzük fel újra a szövetkezeteket) azon a rendezvényen hangzott el, ahol Hetesi Zsolt: Az utolsó óra - Híradás a Föld állapotáról c. előadása is rögzítésre került.

LSD, kokain, extasy, hasis, marihuana - mindenki tudja, hogy ezek súlyos tudatmódosító és hallucinogén kábítószerek. Forgalmazásuk, előállításuk és fogyasztásuk bűncselekménynek minősül. Azt viszont álmainkban sem gondolnánk, hogy ezeknél lényegesen durvább tudatmódosító szereket alkalmaz az orvostudomány, azon belül is a pszichiátriai gyakorlat. Esetenként egy antidepresszáns sokkal veszélyesebb függőséget alakít ki, mint egy hagyományos értelemben vett kábítószer. Leszokni is nehezebb róla! Mellékhatásaiknak köszönhető betegségek pedig további profitot biztosítanak a gyógyszeriparnak. 

A gyógyszeripar csak akkor virágzik, ha van beteg. Minél több a beteg, annál nagyobb a profit. Ha nincs beteg, akkor a gyógyszeriparnak azaz érdeke, hogy gyártson. Ehhez az egyik legkiválóbb eszköz az antidepresszáns! Bárkinek bármire felírható, egyes országokban szabadon árusítható.

Erre a filmre egy kedves olvasónk hívta fel a figyelmet. Érdemes megnézni!

A Fenntartható Fejlődés Egyetemközi Kutatócsoport helyzetértékelője c. cikk folytatása

3. Ami megoldható

3.1. Itthon is

Mivel az erőforrásválság és az ellátási nehézségek elsősorban a városokat érintik,(18) ezért célszerű falura költözni, (első lépés) hiszen a vidéki környezet még ma sem áll messze az önellátástól (pl. Erdélyben). Arra a tudásra, amit a vidék parasztsága évszázadokon át felhalmozott újra nagy szükség lesz, hiszen a földeket megint kézzel és állati igával kell művelni, vegyszerek és műtrágya nélkül. Ebben a munkában ismét foglalkoztatottá válik a falun élő lakosság 80-85%-a, megszűnik a munkanélküliség vidéken, aminek elsődleges kiváltó oka a mezőgazdaság szerkezetváltása volt az 1960-as években.

Az ELTE - Fenntartható Fejlődés Egyetemközi Kutatócsoport helyzetértékelője

Ebben az írásban megvizsgálunk egy olyan jövőképet, melyet ellenségünknek sem kívántunk volna, mégis ránk vár. Ilyen jövő ismerete súlyos terheket ró az írástudóra. Milyen felelősségünk van, mit tehetünk? A kutató tényeket tár fel. Nincs döntéshelyzetben, szavát azonban fölemeli.

1. A jövő – mely tulajdonképpen nincs is

Nehéz felfogni a mai ember számára, hogy milyen válságos helyzetben vagyunk, milyen nehézségekbe sodortuk magunkat saját életformánk következtében és annak folytathatóságának érdekében. Nemzedékünk meg fogja érni a körülöttünk lévő mesterséges világ fokozatosan gyorsuló, hatványozott ütemű összeomlását. Ha az olvasó 1960 után született, nagyon jó esélye van rá, hogy erőszak, járványok vagy éhínség végezzen vele.(1) Állításom rendkívül merésznek, ugyanakkor félelmetesnek tűnik. Mégis, ha végigjárjuk ennek az írásnak a gondolatmenetét, nyilvánvaló lesz, hogy változás és változtatás nélkül élve a mai társadalom és annak minden jelenlegi tudása, képessége és vívmánya jórészt semmivé lesz, lakóival együtt.

Pár napja egy kedves olvasóm - és immáron munkatársam is -, akit Berni nick néven ismerhettek, átküldte nekem az alábbi linket. Mint kiderült Michael Moore legújabb, Sicko című - sokszor sírásig - megdöbbentő dokumentumfilmje tekinthető meg rajta az amerikai egészségügyről és az egészségbiztosítási rendszerről. Nézzétek meg és beszéljünk róla!

Számomra azért fontos, hogy megnézzétek ezt a filmet, mert terveztem egy újabb hírlevél sorozatot, amelynek a témája az antioxidánsok és a megelőzés lesz. A film megtekintése után talán a szkeptikusok is megértik majd, hogy miért tulajdonítok ennek a két dolognak olyan nagy jelentőséget.